Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1853
— 7 — váljon hol venni idővel a szükségelt pamutot, miután a pamut fő tárában, Amerikában, a pamutgyárak szinte szaporodnak nagy progressióban. A gőzgép ezen roppant sikert elő nem idézi, ha más találmányok nem segítik. Mielőtt a Chlor fehérítő tulajdona tudva volt, a pamut és vászonszövetek a pázsiton fehérítettek, hol hetekig hevertek. A szövetek itt nem jobbultak, hanem szenvedtek. A Chlor ezen processust egynéhány óra alatt viszi véghez, a nélkül hogy a szövetek legkisebbet is szenvednének. A practicus angolok a találmányt csak hamar felkarolták. A Chlor készítése és alkalmazása azonban költséges és hosszadalmas vala, közbejött az első franczia forradalom, a nemzetnek sok puskapor kellett. A hamuzsir mind felhasználtatott salitrom készítésre, mire a szappangyártás, Frankhonnak igen nevezetes iparága, fenakadt. A forradalmi kormány nagy jutalmat hirdetett a széksó mesterséges készítésére. A sok versenyzők közt Leblanc javaslata nyerte el az elismerést, s a soda még mai nap is Leblanc szerint készíttetik konyhasóból, melly Chlor és Nátriumból áll. Francziaországban egy jövedelines iparággá fejlődött. De a konyhasó felbontása nagy alkalmatlansággal vala összekötve. Akibontott s a kéményeken eltávozott Sósav ellepte a házakat smegölte az erdőket s az egész virányi. Tömérdek károk folytán számtalan panasz támadt. Angolhonban egy 495 lábnyi magas kéményt építettek, 1 millió téglából, csak hogy az alkalmatlan Chlort magasra felvigyék. A sodagyárakban oly mennyiségben nyeretett, hogy azt helyben felhasználni nem lehetett, szállítása pedig nagy bajjal járt. Sokféle kísérletek után végre azon gondolatra jöttek, a Sodagyár- tást a fehéritömész készítésével összekötni. így a Sósav eltűnt s-Chlorinésszé vált, melyet köny- nyen lehet pakolni s ezer inérföldnyire vinni. Fehérítésnél a Chlormész kezelése nem csak egyszerűbb, biztosabb is, mint a tiszta Chlor alkalmazása. Chlormész nélkül az angol pamut gyárosok fenakadnának. Glasgow közelében egyetlen egy gyárban 1400 darab pamutkelme fehéríttetik naponkint. Hova lenne a glasgovvi gyáras, ha ezen mennyiséget a pázsiton akarná fehéríteni? Régen tudva van, mikép a nagyban tenyészett növények a földet kisziják. A kíszitt részeket trágyával szokás pótolni. Az okszerű trágyázáshoz megkivántatik, miszerint tudva legyen az is, váljon miféle részeket vesznek fel a növények a földbűi? Az illyenekre csak a cheinia s a növénytan felelhetnek. Mióta a növények alkatrészei s tápszerei tudva vannak, mióta a microscop felnyitotta a növények belsejét s kitárta az organikai proccssusok műhelyét, a tenyésztés és trágyázás azóta uj alapra fektetetett. A növény leginkább levegőből, az az szénsavbúi és Ammoniumböl él. Az elsőt nagy mennyiségben veszi fel és készíti belőle a kemény fát, mellyet mi égetünk,s a többi szénenyes alkotrészeket, mellyek a mi gyomrunkban égnek el, midőn megesszük és felemésztjük. Ezen lassú égés idézi elő az állati testek sajátságos melegségét. De a növény még más tápszereket is követel. Ezek bizonyos ásványos részek, melyek olvadt állapotban vétetnek fel. Gabnaszemeink sok phosphorsavas mészt tartalmaznak. Ezen találmány azonnal felhasznállatott. Napóleon által viselt háborúkban tömérdek nép hullott cl a németalföldön, hol eltakaritalott. A feltámadás olt nem fogja lelni. Az angolok a csontokat, melyek leginkább phosphorsavas mészből állanak, mind elhordták malmaikba, hol porrá törték. A csontporral földeiket trágyázták. Az angolok elszédülnének ha nálunk ások heverő ugarföldet látnák, s még az oroszok is jobb gazdák mint mi itt az alföldön, kik a sok szalmát hiában elperzseljük s a hamut szélnek bocsátjuk. Déli Oroszországban a szalmából s az elégett gazból nyert hamut összegyűjtik. A földes urak adó fejében veszik át s hamuzsirt főzetnek belőle. A kilúgozott hamu részint az üveghutákban használtaik zöld boutelliák készítésénél, részint pedig trágyául szolgál phosphorsavas sók tartalmánál fogva. Ily eredmények után feleslegesnek látszik a természet tudományok mivelése mellett még tovább is prókátoroskodni. Szellemi és anyagi hatásuk nagyon is szembeötlő. Hogy a rómaiak a világot meghódították, az mit sem mond, csak annyit bizonyit, miszerint ők a néptömegben fekvő nyers erőt okosan tudták kezelni s felhasználni. Róma világuralma szánandó véget vett, maga magát felemésztvén, míg
