Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1853

az erőtlen, magában megliasonlott görögnép saját elnyomói felett, a dölyfös rómaiakon szellemileg uralkodott, szellemi hódításával halhatatlan dicsőséget aratván. Az eszmélés és gondolkodás törvényeit, az erkölcsiség és humanitás, a kellem és szépség elveit senk i jobban fel nem fogta, azokba mélyebben be nem hatott és senki szebb alakokba nem öntötte, mint a görögök, kik fenkölt szellemük egész erejével az intellectualis világ tanulmányozására adták magukat. Finom izlésök, fenséges művészi szellemük készítményei, mint örökös remek müvek állanak előttünk s mégis hol volnánk ha a •természet tudományokat elhanyagoltuk volna, mint a görög bölcsészek. Liebig igen helyesen megjegyzi, miszerint sem a történet sem pedig a bölcsészet nem gátolhatták, hogy emberek mint bűvészek és boszorkányok el neégettetnének, egy tévedés, mely különösen a tizenhetedik század kereszténységének vala fentartva. — De a hiba nem a philosophiában, hanem a módszerben, a régi és az újabb philosophia egyoldalúságában rejlik. Elhanyagolván a természeti dolgok kutatását, tapasztalatok által nem támogatva se nem ösztönözve, a kép- zelemnek és ábrándoskodásnak széles tér nyittatott, mellyen a babonaság kényelmesen helyet foglalt. A bölcsészet, mint minden tudományosság összege, csak akkor felelend meg magasztos hivatásának, midőn majd a természet szorgalmas tanulmányozása föl fogja lebbenteni a fátyolt, mely még sok tüneteket homályba borit. Csak a számtalan egymásba vágó és összefüggő tünemények részletes kutatása vezethetnek magasab világnézetre és emelhetik az embert a miveltség azon fokára, melyet elfoglalni hivatva van. Ha majd az ember a természet örök törvényeit, azoknak csodás hatásait, melyeknek ö maga is alá van vetve — megvizsgálandotta s uralmának alávetendette, csak akkor fogjuk öt a teremtés legnemesb tagjának, a teremtés urának nevezhetni! Azért miveljük s ápoljuk a természet tudományokat a gymnasiumokbans öltésünk alapos ismereteket a fiatalság keblébe, ne mulattassuk, mint eddig történt, dilettánsok által, kik legfölebb egy pillét vagy egy növényt birnak meghatározni. Rég lejárt azon idő, midőn Linné azt mondát „Botanicus est ille, qui vegetabilia similia similibus etdístincta distinctisno- minibus nőseit nominare“. Mi nem akarunk a gymnasiuinokban botanicusokat vagy zoológusokat képezni, mert ez nem is a gymnasium rendeltetése, de nem is puszta természet bámulókat, hanem alapos előismeretekkel gazdagított ifjakat, kik a gymnasiumot elhagyván önerővel bírjanak tovább haladni.

— 8 —