Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1943
GIMNÁZIUM I. A gimnázium vázlatos története. Szamosújvár lakossága, e művelődésre különlegesen hajlamos és jellegzetesen polgár-lakosság, már abban az időben is gondot fordított ifjúságának humanista szellemű nevelésére, amikor a város csaknem kizárólag örmény volt; gimnáziumunk elődjének tekinthetjük ugyanis azt a négy- osztályos gimnáziumot, mely — a város régi számadásaiból kitűnően — már az 1846/47. iskolai évben három oktatóval működött. Tudomásunk van azonban arról is. hogy ennek az iskolának a múltja a 18. századba nyúlik vissza, azaz minden esetre másfél évszázaddal ez előtti időbe. A szabadságharcot követő nem-alkotmányos időkben szünetelt a város gimnáziumának a működése, ámde az októberi diploma enyhítő hatása rögtön megmutatkozott: az uralkodóház és a nemzet között bekövetkezett normálisabb viszony felbátorította Szamosújvár vezetőségét, hogy újból felállítsák szünetelő középiskolájukat. Az 1861. év különböző tárgyalásokkal telt el, majd 1862-ben az algimnázium Lukácsi Kristóf igazgatása alatt elkezdte a tanítást. Három év múlva ugyan egy tűzvész elpusztította az iskola épületét, de ez már nem tudta a folytonosságot megszüntetni, csupán néhányhetes kényszerszünetet idézett elő. 1869-ben az iskola alkalmazásba veszi a központilag (Eötvös József kultuszminisztersége idején) kiadott rendtartást, majd bekapcsolódik a szakfőigazgatóságokkal kiépített tanügyi igazgatási hálózatba. Akadályozta az intézet egységes szellemének kialakulását az a körülmény, hogy az iskola két felettes hatósággal — az erdélyi püspökkel egyházi részről, a kolozsvári főigazgatóval állami részről — állt alárendeltségi viszonyban, de nagy akadálya volt a teljesen zavartalan oktatásnak az is, hogy a tanítást ellátó pedagógusok anyagi ellátottsága egyfelől rendezetlen (özvegység, nyugdíj, stb.), másfelől és főleg azonban ki nem elégítő volt. A gazdaságilag egyre dekadensebbé váló, gyérülő sorú és felszívódó örménység — melyen az iskola anyagilag nyugodott kezdettől fogva — nem tudta biztosítani a kellő pénzösszegeket, az állam pedig hosszú ideig vonakodott áldozatot hozni, illetve államsegély folyósításával segítséget nyújtani. Mint Magyarországon abban az időben — a hosszadalmas közjogi viták korszakában — történt más téren is, a szamosújvári városi örmény katolikus algimnázium sorsa felett is évekre nyúló vita, iratváltás, alkudozás indult a nyolcvanas évek végén s végül is 1892. szeptember 10-én ért véget.
