Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1942
7 becsült armenisták élnek. Szongott félévszázados munkássága alatt törhetetlen szorgalommal, kutatási ösztönnel, erős hittel, az utolsó órában megmentette, összegyűjtötte és föltárta mindazt az anyagot, ami a magyarországi örményeknek, a magyar nemzetet alkotó többi fajok között, az őket megillető helyet kivívja és biztosítja. Ami kezébe került, elolvasta és ha úgy gondolta, hogy értéke van, lapjában leközölte. Úttörő munkát végzett kutatásaival. Eszmék és gondolatserkentések népesítették be életét. Gyakran az elfogultságig ragadja lelkesedése. Történelmi kutató módszerén érezhető a hiányosság, nyelvészeti összehasonlításaiban néha bűvészmutatványokat végez tudományos vizsgálódás helyett. Előfordult, hogy gondolatai szárnyán, vesszőparipán nyargalt, de mindig jószándék vezérelte, amely a legnemesebb és tiszteletre legméltóbb volt. Szongott hitt a maga hivatásában, s ezt a hitet olyan szug- gesztiv erővel tudta kifejezésre juttatni, hogy tanítványai s munkatársai ingadozás nélkül követték. Évtizedek szorgalmas munkássága után kialakult lassan a magyar armenizmus programmja. Ez is az ő műve, valamint minden, ami e téren történt az örménységgel kapcsolatosan. Élete nem volt hatástalan. Fogyatékos eszközökkel, de mérhetetlen szeretettel, tollal is küzdött a magyarságért. Az örmény- ségért végzett missziójának eredményeit pedig még évtizedek múltán is érezzük. Emberek szemében lehet, hogy e munkásság közben alkalmazott modora nem egyszer mosoly tkeltő, de ezzel nem lehet az ő érdemei fölött napirendre térni. Ami működésében gyarló volt, az halálával megsemmisült, de napjainkban is érezzük, hogy törekvéseinek jelentősége igen nagy. »Armenia« című lapja elsőrangú európai orgánuma lehetett volna a magyar tudományosságnak, s lett helyette egy vidéki színvonalon lebegő, furcsaságokkal és kuriózumokkal összekevert lap. Akadémiai hírnevű, európai tekintélyű tudós válhatott volna az »Armenia« révén Szongottból azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket könyveiben megbolygatott, s lett helyette óriási fáradsággal, köny- nyekre fakasztó fanatizmus árán végzett munkásság után egy naiv ábrándozó — írja róla Bányai Elemér a »Dési Hírlap«, 1907. február 3.-i számában, — kinek egyetlen munkáját sem lehet a legszigorúbb kritika nélkül kézbevenni. Munkáiban az örmény kultúrára vonatkozó adatokat közöl, de különösen a magyarországi örménység múltjára nézve rengeteg adatot halmozott fel. Ebben rejlik Szongott Kristóf munkásságának legnagyobb érdeme. Nélküle az adatoknak egy része valószínűleg elkallódott vagy örökre ismeretlen maradt volna. A kötetekre terjedő anyagot vasszorgalommal gyűjtötte. Munkáit a nagy és értékes adathalmaz miatt a történetíró használhatja, de csak kritikával, mert állításaiban és következtetéseiben nem mindig a tárgyilagosság, hanem a
