Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941
48 A fazekas iparban is megtaláljuk ezt a keresletet. A dési, tof- dai és kolozsvári fazekasok kölcsönösen keresik fel egymás vásárait. Amikor a dési fazekasok Szamosújvár tanácsától vásárhelyet kértek 1806-ban, a következő választ kapták: »ígér a tanács, mert a jó szomszédnak kötelessége szomszédjával testvériesen élni.« A városban jelentősen érvényesült a fegyház rabjainak kézműipara, különösen a XIX. század folyamán. Még ma is sok családban találunk bútordarabokat és apróbb tárgyakat, melyeket a helyi rabok készítettek. Jó és olcsó volt a munkájuk, de a helybeli iparosok bosszúságára szolgált, s amikor rosszul ment dolguk, a helyi fegy- házat okozták. Ezért sok veszekedés volt a múltban, míg a fegyház rátért a szövőiparra és a rabok 1886-ban megépítették a kis szövőipari üzemet, majd nagyobbítani akarták és modernül berendezték. 1914-ben a világháború megakadályozta üzembehelyezését. Erre, sajnos, máig sem került sor. A város nagyipari szerepe a XX. század elején legj dentősebb: 1900 körül létesül a szeszgyár, a , fegyintézeti posztó- és halinaszővő- gyár, a téglagyár, a jéggyár, ecelgyár, majd a világháború után a szalámigyár, bakkancsgyár, gombgyár, hajlított bútorgyár, három olajütőmalom és két gyapjúfésülö. Ezek közül az üzemanyag hiánya miatt megszűnt a bőrgyár, gombgyár, bakkancsgyár, szalámigyár és ecetgyár. A felsoroltak közül érdemes egynéhányat kiemelnünk. E gyárakhoz a hajtóerőt a Szentkenedekről érkező villanyáram szolgáltatja, éppen úgy, mint Szamosújvár utcáinak és lakásainak kivilágítását A szeszgyár 1885 körül létesült. Keletkezése annak köszönhető, hogy közelében a vidéken nem volt szeszgyár. A gabonatermő vidék pedig a kukoricafölöslegét nem tudta elhelyezni, ezért létrehozták Dés és Kolozsvár szeszgyárai mellett a szamosújvári szeszgyárat, mely kukoricából vonja ki a szeszt. Burgonya ezen a vidéken kevés terem, úgyhogy a kukoricából való szeszgyártás látszott előnyösebbnek. Évente 7000—8000 hl szeszt képes előállítani. A gyárnak nagy hozamot jdent a szeszgyártásból visszamaradt cefre, amelyet állathizlalásra használnak. A gyárban 40 ember is dolgozhatna. A jéggyár 1915-ben létesült állami rendeletre. A város tulajdonát képezi. A környező falvakat és néha Dés városát is az utóbbi évekig Szamosújvár látta el jéggel. Évente átlag 1000 mázsa jeget termel. Az üzemanyagot a gyár mellett levő kútból szerzi be és amoniákkal készül el a jég. 24 óra alatt 360 tábla jeget állíthat elő. Egy tábla jég súlya 14 kg. Évente két millió kg jeget tudna előállítani, de erre már nincs szükség, mert a közben levő téli hónapok ala t szükségtelen a gyártás. A gyár piaca Szamosújvár lakossága és környéke. Azért volt szükséges a jéggyárat megépíteni, mert a folyami jég használata tilos.
