Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941

tó

Á három olajpréselö malom a vidék olajmagtermését dolgozza fel. Évről-évre emelkedik az olajmagvak termelése, ezért létesült az utóbbi két évtized alatt 3 olajmalom is. A város környékén fekvő falvakban is van olajütő malom, vagy ahogy nevezik, olajgyár. Áz utóbbi években szaporodtak el a vidéken, de a szamosújvári olajmalmokba hozzák olajmagvaikat: Szamosújvárnémeti, Péterháza, Szilágytő, Copte'.ke, Bátony, Ördöngősfüzes, Mikola, Bonc, Kisszék, Szék, Cege, Szentgotthárd, Palatka, Vajdakamarás, Hesdát, Kérő, Vízszilvás, Dengeleg, Iklód, Ormány, Girolt, Széplak, Néma és Szásznyires községek lakói. Az év folyamán a téli és tavaszi hónapokban szünetel a munka. Az olajmagvak közül a napraforgó őrlése 75°/o, tökmag őrlése 24% és a lenmeg őrlése átlag 1%. Ebből következik, hogy a vidékünkön inkább a napraforgót termesztik. Egy mázsa napraforgó- magból kipréselnek 22—23 kg olajat. 35 — 40 kg olajpogácsa marad, ami állatok etetésére alkalmas, a többi maghéj tüzelőanyagnak használható. Az o’ajat zsírpótló ételolaj iak hisználják, kü'önösebb finomítás nélkül.

Az olajmalom tulajdonosok a nyári időszakban gyapjúfésüléssel is foglalkoznak. Két gyapjúfésülő működik a városban. A vidék férfi- lakossága gyapjúból készült ruhában jár. A fésülő a tímároktól és a falusi lakosságtól szokta beszerezni a gyapjút. Azt mondják, hogy a tímároktól vett gyapjú 20"/o apadást mutat a fésülés után, míg az őstermelőktől vett gyapjú csak 10 -15°/o-ot apad.

Az ecetgyártást a háború utolsó éveiben beállott ecethiány miatt kellett megkezdeni. A gyár aztán 15 évig látta el a vidéket a szükséges ecettel. 1917-től kezve Szamosújvárt Schönthal Ábrahám gyártotta az ecetet, naponta forgácsból 240 liter finom (11 — 12 fokos) ecetet állított elő. A vidék szükségletét teljesen kielégítette. A gyártást 1933-ban azért kellett megszüntetni, mert a román államhatalom óriási adót vetett ki a tulajdonosra. Az ecetgyártási eszközök a volt gyári helyiségben még ma is megvannak.

A szalámigyárat 1921-ben részvénytársaság hozta létre, néhány évig működött. Az üzemet ma a gyárépület és a mellette épült nagy sertéshizlaldán kívül egy nagy víztorony jelzi. Ma már mint helyi érdekességről beszélhetünk a szalámigyárról.

A szíkvizgyártást 1888-ban kezdték. Ekkor még Budapestről hozott dolomitföld, desztillált vitriol és gálickő kellett hozzá, hogy vízzel keverve és szénén átszűrve szénsavas vizet nyerjenek. Ez a kézi- hajtányos ösgyártás 1905-ig tartott Szamosújvárt, és naponta 2-300 félliteres üveget töltöttek meg üdítő, szénszavas vízzel. 1906 körül bevezették a mostani gyártási folyamatot. Napjainkban két szikviz- gyár működik, amelyek naponta 2—300 (félliteres) üveg szikvizet gyártanak. A szamosújvári kútak ivóvize nagyrészben salétromos, sós Vagy vasas ízű. Ezért sokan a sztojkai vizet és a szikvizet használ-