Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1940
42 landó felfrissltőjét, a székely kisbirtokosokat igyekeztek megnyomorítani a székelyföldi közbirtokosságok birtokainak elvételével. Az ilyenformán idegen kezekbe jutott erdőségeket gyors ütemben kezdték letarolni. Hogy milyen mérvű volt ez a tarolás, azt könnyen megláthatjuk, hogy ha a székely vasúttal végig utazunk Gyergyón, Felcsíkon és Alcsíkon. Kevés szomorúbb látványban volt ezideig részem, mint a csupasz, meztelenre vet- kőztetett dombhátak megpillantása. Az erdőletarolás következtében általános volt most már a talajromlás is. A vékonyrétegű termő talajt a szabad folyásában semmiben sem gátolt esővíz hamar kimosta, és így egy-két esztendő leforgása alatt a csíki székely már csak a sziklahátat szánthatta fel. A kitűzött célokat immár az illetékes kormánykörök elérni vélték az egész vonalon. Egyet azonban a számításoknál elfelejtettek: az erdélyi magyarság kipusztíthatatlan élniakarását. Dacára a földbirtokos osztály kirablásának és a közép- osztály jogaiból való kiforgatásának, népünk tovább élt és fejlődött. Az átképzések fontosságát belátva, egyszerre a legéletrevalóbb és célszerűbb különböző gazdasági elfoglaltsági ágak kezdik fel-felütni fejüket. A volt földbirtokos beáll mészégetőnek — felhasználva így a románok által értéktelennek tartott, így tehát a birtokában meghagyott hegyhátakat — és társulva a fuvarossá vált székely földmívessel, eljuttatja az égetett meszet vagy pedig történetesen a székelyföldi borvizet, a kereskedőnek felcsapott volt állomásfőnöknek, ki az árút tovább szállítandó, azt értékesíti a fogyasztási helyen, jövedelmet biztosítva ily módon mindhármuknak. Ebben az időben megnyilvánul a székely leleményesség is: agyagfeldolgozási iparok és gyapjúmegmunkálási telepek létesülnek. Mostan alapítják meg a székelyszőttes gyárakat is, amelyek egy pár esztendő alatt rohamosan fejlődtek. A fejlődő gyáripar megindítja a gazdasági körforgást is: munkához és ezáltal kenyérhez juttatja a székely agrárproletárt és kereseti lehetőséget biztosít a székely leányoknak is, megakadályozva így a regátba irányuló kiszakadást, melynél lélek- rontóbb kivándorlást történelmünk nem ismer. A szövetkezeti gondolat terjesztése folytán, Udvarhely és Háromszék megyékben megindul a virágzó tejszövetkezetek hálózatának kiépítése is. Radnót pedig megmaradt birtokosaink fiait a földek célszerűbb kiaknázására tanítja. Egyszóval, Erdély egész területén az elnyomatás nehéz éveiben az ipar és a kereskedelem biztosított nagy mértékben megélhetési lehetőségeket. Mostan, a visszacsatolás után, az iparban és kereskedelemben a lehetőségek Erdélyben csaknem korlátlanok. A közeljövőben felszabaduló állások ezreit és ezreit kell majd betölteni és
