Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1940

15

kis borját, elloptak több mint 300 kiló cukrot, az intézet tehenét pedig csak Czinczás János altiszt tudta megmenteni, aki azt mondta, hogy az övé. Az apróbb dolgokat nem is említem, azokat bevezettük a már régen felterjesztett veszteséglajstromba. A bukaresti hadosztály törzse, amely iskolánkban székelt, az inter- nátus lisztkészletét is el akarta vinni. Azonban Matyasovich Ferenc azonnal értesítette a román polgármestert és a városun* kon átutazott német konzulra hivatkozással, mindnyájunk jelenlétében, mégis csak visszaadták. Az egyik tiszt megjegyezte rólunk: „Ezek az urak inkább a magyaroknak akarják juttatni a lisztet“, s hozzánk fordulva ezt mondta: „Úgy sem maguk fogják megenni ezt, mert a magyarok el fogják vinni Budapestre, mert nekik nincsen lisztjük“. A helyzet nagyon kellemetlen volt, mert minden pillanatban a megtorlás következhetett be. Amikor a vezérkar távozott, az egyik alezredes a „viszontlátásra“ köszöntéssel távozott.

Végre szeptember 9.-én bevonult a magyar honvédség. A hajnaltól kezdve készített díszkapu, valamint a városháza előtt az emelvény készen állott idejében. Nagy ünnepség volt, minden magyar érzésű férfi és nő, gyermek és öreg jelen volt. Még azok is eljöttek, akik betegek voltak, de látni akarták a mi húsunkból és vérünkből való hős katonákat. Egy járni nem tudó hadirokkant, Majer Sándor, kivitette magát az utcára és ülve gyönyörködött a bevonuló csapatokban.

A Főtér tele volt ünneplő közönséggel. A nők: asszonyok és leányok, gyönyörűbbnél gyönyörűbb magyar ruhában. A tűzharcosok és hadirokkantak külön jelvényekkel vonultak fel. Felvonultak az összes egyesületek. Jelen voltak az összes hatóságok és egyházközségek képviselői. Mindenki könnyezett, amikor újra alkalma volt látni a házakon és a hivatalok épületein a magyar zászlót. Nagyszabású fogadó-ünnepély folyt le a városháza előtt, utána a honvédség elvonulása következett. Este a Korona szálló nagytermében ünnepély és reggelig tartó mulatság volt. Felejthetetlen nap volt ez, amelyet a számos- újvári polgárság minden évben meg fog ünnepelni.

A katonai parancsnokság azonnal megkezdette működését Bittera alezredes .vezetése alatt. Átvette az intézeteket. Iskolánkat csak olyan beosztással vette át, amilyen volt a román megszállás utolsó idejében, azaz 4 gimnáziumi, 3 kereskedelmi és a még fennálló Vili. gimn, osztállyal, amely a fokozatos le-