Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
18 siettek, hogy ott, a ho! már annyi derék egyházi és világi férfin nyerte alsóbbfokú kiképeztetését, kis csemetéjük is a szentferencz- rendi atyák gondos vezetése mellett elsajátíthassa a szükséges alapismereteket. Az élénk eszű s vasszorgalmii növendék itt csakhamar kitűnt tanulótársai között s mint egyik legkiválóbb tanuló rövid idő alatt tanítóinak nemcsak kedvencze, hanem szemefénye is lett. Ámde teltek az évek s lassanként elérkezett az ifjúságnak ama korszaka, a mikor már a tanuló meg tudja Ítélni tanulmányainak czélját s megérinti lelkét mindaz, a mi egy serdülő ifjú egyéniségének irányt adhat. E tekintetben az ifjú Szenttamásy sem képezhetett kivételt s követve szelíd, vallásos hajlamait és az isteni Gondviselés hívó szózatát s buzgó tanítóitól, Erdély e lelkes apostolaitól is sarkaltatva a papi pályára lépett. Ebben a pályaválasztásban kétségen kivül nagy befolyással voltak rá Szentandrásy István, Pálfalvay János és Szentgyörgyi Ferencz is, mindhárman Csíkvármegye szülöttjei. Előtte állott e három küzdő ifjú képe, a kik mégis saját szorgalmuk révén az egyházi pályán oly magas polczra emelkedtek. Az a termékeny munkásság s munkában töltött három élet példája vezette tehát Szenttamásyt is arra, hogy élete czéljául e magasztos pályát válassza. Kinek ambiczióját nem emelné, ha ifjúságában három országos nevű tekintélytől kap szárnyakat a szellemi emelkedésre ? Szegényesen, szívében telve reményekkel, emlékében a szülői tanácsokkal és könnyekkel s nemes önbizalommal távozik Szenttamásy Erdélyből, hogy Nagyszombatban mint papnövendék jelentkezzék s ott folytathassa tanulmányait. Az az út, mely hazánk keleti részének egy fenyűkoszoruzta pontjáról az esztergomi érsek akkori székhelyére vezetett, nemcsak helyi távolság tekintetében volt nagy, hanem nagy volt az minden egyéb mást tekintve is. Az az út Szentandrásy István, Pálfalvay János és Szentgyörgyi Ferencz, a szerény ifjú növendék három eszményképének örökébe vitt, a kik fényt tudtak árasztani szellemük lángjával a magyar katho- likus egyházra. A hivatására ambiczióval készülő papnövendéket a magyar haza legkiválóbb papnöveldéjének szelleme mint valamely szentélynek fensége ragadta meg s erősen vonzotta magához. Nem csoda tehát,
