Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913

19

ha Szenttamásy tanulmányaiban ott is az elsők között volt s éppen nem meglepő, ha tanárai s társai, a kik benne a jó szívet csakhamar felismerték, egyaránt kedvelték és szerették. De végre is a példás szorgalommal végzett tanulmányoknak végett kellett érniök s elérhette Szenttamásy azt, a mi után már évek óta áhítozott, t. i. miséspappá lett. Felszenteltetésével tehát megnyílt előtte az az ösvény, mely egyenesen kitűzött magasztos czéljához, embertársai boldogításához vezet. Az ifjú Szenttamásy azzal az erős és nemes elhatározással lépett ki az életbe, hogy elméleti képzettségét lehetőleg kiszélesbíti és megfelelő gyakorlati ismeretekkel párosítja. S valóban egész élete folyásával be tudta bizonyítani, hogy az igazi tehetség nemcsak el nem parlagiasodik, hanem kikiizdi magát a legegyszerűbb körülmények között is.

Hogy Szenttamásynak, a tehetséges fiatal papnak kezdetben főpásztora minő munkakört jelölt ki s vájjon a lelkészet, hítszónoklat vagy tanítás terén alkalmazta-e először, mindezek olyan kérdések, melyekre egyelőre a rendelkezésünkre álló oklevelek kellő választ nem adhatnak. A papnevelő intézetből kikerült újmiséspap ugyanis egyszerre eltűnik szemeink elől s félrevonulva, csendben, észrevétlenül kezdi meg s folytatja működését igazi apostolként. A karthauzi szerzeteseknek sírját is rendesen csak egy egyszerű és egyenlő fakereszt jelöli a templomuk szentélye mögötti kis kertben. E kereszten semmi fölirás sem olvasható. Miért is kellene az utókornak tudnia, hogy hívták azt, a kit egy ilyen sírhant takar? Homo fűit — ember volt; egy azok közül, a kik Isten kegyelmével megtették kötelességüket. így munkálkodik Szenttamásy is minden feltűnést kerülve. Tudva azt, hogy „est Deus in nobis et nos agitante calescimus illő,“ hogy tetteivel, és fáradozásaival hivalkodjék, az eszébe sem jut. Azok megörökítésére naplóra, jegyzetekre legkisebb szüksége sincs, hisz föl vannak azok úgy is jegyezve az élet könyvében. Kortársainak feledékenysége és nemtörődömsége pedig betetőzte azt, a mit a külvilág dicsérete és elismerése után egy általában nem esengő fiatal pap szerénységből megkezdett.

Ámde Szenttamásy, ha szerénységénél fogva került is minden feltűnést, bárhol volt alkalmazva, már működésének első éveiben olyan buzgóságot és tevékenységet fejtett ki, hogy azok jutalom és elismerés nélkül sokáig nem maradhattak. S így történt, hogy

2»