Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
13 Évtizedek teltek el már azóta, hogy főpapunk a sok gonddal, nagy felelősséggel és még több munkával járó vasvári préposti és jáki apáti állását elfoglalta s ez alatt a hosszú idő alatt érdemeinek hosszú sorozatához minden egyes évben újabb és értékesebb lánczszemeket fűzött. Ámde a lázas tevékenység és szakadatlan munka lassanként nagyon is aláásta a már hajlottkorú főpap gyönge szervezetét. Érezni kezdte, hogy a küzdelmes évek folyamán ereje már fogytán van. Éppen azért örömmel fogadta, nem mintha házában az Ínség ütött volna tanyát s a létkérdés nehézségeivel kellett volna egyáltalában megküzdenie, a soproniak meghívását, kik ismerve példás előéletét, igényeinek egyszerűségét s tudva azt, hogy ő mindig a munka embere volt, annyival is inkább, mivel különben is már évek óta városukban a Szent Kunigundáról nevezett javadalomnak is a birtokában volt, 1666. szeptember 17-ikén plébánosukká választották.2S Hogyan is térhetett volna ki e tekintélyes hitközség szives meghívása elől az a Folnay, a kit egész pályáján mindig a „da mihi animas, cetera tolle“ magasztos elv lelkesített? Hogyan habozhatott volna ő egy perczig is a válaszszal ? Hisz — mint egyik jeles írónk mondja — minden papra nagy vonzerőt gyakorol a plébánián való működési kör. Egy község atyja, vezére, tanácsadója lehetni; egy egész nemzedéket a vallás-erkölcsös gondolkozás és élettevékenység útjain a boldogulás révpartja felé vezetni; a szószéken nemes ambiczióval ezreknek szónokolni és szemmel látni a szavain áhítattal függő ragaszkodást; látni künn az életben, hogy szavai, tanításai elvetett magként mint kelnek ki, * és Böchülletes Folnai Ferentz Vás-vári, és Türjei Praepost, Déáki Apátur, és Vas-vármegyei-Feő Esperes, Predikatzioia, mellyet Praedikállot Rohonczon, Szent Iván havának 9. napjan 1653. esztendőben, midőn Amaz kedves hazánkban fényeskedő Haynal, az Néhai Tekéntetes és Nagyságos Groff Aurora Catharina Formontin Aszszonynak, az Tekéntetes, Nagyságos, és Méltoságos Groff Botthyani Adam Uram kedves Házas-társának teste föl-vitettetvén, az eő nagy méltóságú Uratul rendeltettet, és épétettet temető hellyére, Vas-vár-megyében lévő Német-Vy-vári Kalastroniban, illendő pompával, és böchüllettel késértetett. Es ennek dichéretes maga viselése örök emlékezetire most uyjonnan kinyomtattatott. Bécsben: Cosmerovius Mátthé, Chászár Urunk eő Fölsége Udvari könyv-nyomtatojánal 1653. esztendőben.“ — Ennek a nyomtatványnak egyetlen, csonka példányát a pápai református főiskola könyvtára őrzi. Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár I. k. 367. 1. 28 Poda Endre id. h., Széchényi Miklós gróf id. m. 40. 1.
