Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
14 nőnek, virágoznak, gyümölcsöznek tettekben; látni egy egész csemetekertet, az Úr szőlőjét, befolyásuk alatt növekedni, virulni! mindez tüzeli a papot és egy hitközség önálló vezetése és annak sikerei mint eszmény gyakorolnak vonzerőt az igazi papra. De Folnayt ezeken a már papi állásából folyó magasztos lelki szempontokon kívül a soproniak eme megtisztelő meghívásának elfogadásában ama kecsegtető remény is vezethette, hátha a lakóhelycsere és munkakörváltozás amúgy is megrendült egészségi állapotának előnyére fog szolgálni. Vagy talán van-e olyan beteg, a ki készörömest ne nyúlna bárminő gyógyszer után, ha annak hatásától bár kis mérvben is bajának csökkenését remélheti ? Meg kellett válnia tehát Folnaynak Szombathelytől, ettől az évtizedeken át annyira kedvelt lakóhelyétől, papi életének és működésének ettől a delelőjétöl. Búcsút kellett vennie attól a várostól, a hol oly hatalmas méretben domborodott ki az ő kiváló egyénisége. Ám a távozás perczeiben jól esett hallania lelkiismeretének azt a megnyugtató szavát, hogy a Szombathelyt eltöltött hosszú évek nemcsak nem peregtek le hiába, hanem káptalanában, melyet most távozásával súlyos veszteség ér, a maradandó alkotások egész sorozatát hagyja maga után. Örömkönnyek tódultak szemeibe, midőn észrevette, hogy a válás fájó érzése kölcsönös s kanonoktársai, kiket egy egész emberöltőn át mindig szívének egész melegével ölelt keblére, sem képesek távozása fölött érzett őszinte könnyeiket visszafojtani. A válás izgalmas perczei azonban a különben is gyöngélkedő Folnay egészségi állapotát annyira aláásták, hogy a november 12-ikére kitűzött plebánosi beiktatására Sopronba már súlyos betegen érkezett.24 Ámde azt korántsem sejtette, hogy a sors, mint a görög tragédiák kegyetlen fatuma, már a beiktatás napján végez vele. Nem gondolta, hogy a halál oly közel leskelődik rá s a gyilkos kór éppen azon a napon semmisíti meg őt, midőn a szorongásig megtelt plébániatemplomban átveszi a kulcsokat és a szent evangélium könyvét, lelkipásztori tisztjének jelvényeit. Nem hitte, hogy az isteni Gondviselés őt, kit mosoly és biztatás fogad s kinek melegen dobogó szíve érzi már köréje sereglett híveinek körében a boldogság enyhét, nem is ízenként és éveken át tartó betegség után, hanem 24 Poda Endre id. h., Széchényi Miklós gróf id. h.
