Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
39 erdélyi püspöki székbe ültette17 és királyi tanácsossá nevezte ki. így Pálfalvay sziikebb körű hazájának és szülőföldjének, a bérezés Erdélynek főpásztorává lett s mint a bécsi Pazmaneum volt növendéke megnyitotta azoknak az erdélyi püspököknek díszes sorát, a kikkel e kiváló papnövelő intézet az erdélyi egyházmegyének mintegy hódolattal adózott. Pálfalvayra nézve azonban ez az előléptetés, mivel a római szentszék ebben az ügyben már egyszer elfoglalt merev álláspontjából vele szemben sem engedett s megerősítésével e díszes főpapi állás elfoglalásához hozzá nem járult, a czímnél egyebet nem jelentett. Így Pálfalvay egyházmegyéje területén főpásztori joghatóságának gyakorlását meg sem kísérletté. Pálfalvay, az új püspök alig ülte meg leleszi préposti működésének első évfordulóját, már is a trón kegye részére új hatáskört jelölt ki. Ez pedig a Szent Mártonról czímzett szepesi préposti állás betöltése volt, a melyre őt 111. Ferdinánd magyar király úgy a leleszi prépostságáról, mint tapolezai apátságáról való lemondásának 18 elfogadása mellett 1654 augusztus 21-ikén kinevezte.19 Pálfalvay nem is késett Lelesztől búcsút venni s új állását már hat hét múlva, 1654 október 3-ikán elfoglalni.20 Főpapunk mint szepesi prépost szegényebb sorsú paptársaitól soha sem vonta meg támogatását s őket tőle telhetőleg erszényéből segítette.21 Pedig főpapi állásával préposti jövedelme korántsem állott arányban. Talán e körülmény kényszerítette Pálfalvayt arra, hogy a trónnál úgy a saját, mint a szepesi káptalan anyagi helyzetének könnyítése czéljából lépéseket tegyen. S e lépések meghallgatásra is találtak. A trón ugyanis 1655 július 31-ikén kelt leiratával elrendelte, hogy a draveczi perjelséget minden tartozékaival együtt ezentúl a szepesi prépost és káptalan élvezze.22 Okmánytár 12. sz. — Keresztúri József: Compendiaria deseriptio Episcopatus et Capituli M. Varadinensis II. k. 77. 1. Pray György id. m. II. k. 279. 1. Pálfalvay erdélyi püspökségének kezdeteként szereplő 1655. évszám határozottan téves tehát és 1653-ra helyesbítendő. 18 Liber Collationum II. k. 5—6. 1. 10 Okmánytár 13. sz. 20 Pirhalla id. m. 447. 1. 21 Ugyanott, 451. 455. 1. 22 Liber Kegius VI. k. 446—7. 1. Wagner id. in. III. k. 111. 1. Pirhalla id. in. 448. 1. Rupp id. m. II. k. 180. 1.
