Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
40 Pálfalvayt, a ki különben is erdélyi főpásztori állásának eddig csak czímét viselte, III. Ferdinánd magyar király 1656 februárius 3-ikán a Zongor Zsigmond Váczra történt áthelyezése folytán megüresedett váradi püspöki székbe ültette.23 E kinevezés bizonyára a trón részéről oly czélzattal történt, hogy a derék főpapot, a ki ily módon egy, a magyar király mint legfőbb kegyúr jogara alá tartozó püspöki szék birtokába jut, a szentszék hozzájárulásának kieszközlése után, püspökké föl is szentelhessék s így a csak püspökök hatáskörébe tartozó szertartások elvégzésére is képessé tegyék. De sem a szentszéknél megerősítése ügyében folytatott és éveken át húzódó tárgyalások, sem Pálfalvay római ügynökének, Favillának ily irányú fáradozásai kedvező sikerre nem vezettek. Róma hajthatlan maradt és Pálfalvaytól mint váradi püspöktől is, azzal az indokolással, hogy püspöki székét különben sem foglalhatná el, rangjához illő megélhetést pedig a szepesi prépostság neki nem biztosít, a megerősítést kereken megtagadta. így Pál- falvaynak a nélkül kellett szemeit örök álomra lehunynia, hogy püspökké fölszenteljék.24 Pálfalvay választott váradi püspök tehát mint szepesi prépost továbbra is a Szepességben maradt. Tett ugyan a váradi püspökség egykori birtokainak visszaszerzésére lépéseket, de egyelőre eredménytelenül. Maga II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, a kihez ebben az ügyben szintén fordult, e javak visszaadását csakis a török mozgalmak lecsendesedése utáni időkre helyezhette kilátásba.25 26 Ezt azonban Pálfalvay már nem érhette meg. 1663 elején betegeskedni kezdett s életereje napról-napra rohamosan fogyott. Élete végét közeledni érezvén április 1-én végrendelkezett.28 Földi javai 23 A kánoni vizsgálat iratainak szavaival: „nominatus (est) Vara- dinensis anno 1656. 3-a Februárit“. Kaprinai gyűjteménye id. h. — Okmánytár 14. ss. — Schematismus historieus Varadinensis 92. 1. Pray id. m. II. k. 199. 1. Keresztúri id. h. olvasható amaz adat, mely Pálfalvay váradi püspökségének kezdetét 1659-re teszi, valótlan tehát és 1656-ra helyesbítendő. 24 A kánoni vizsgálat már idézett iratai ezt igy említik: »obiit anno 1663. non obtenta confirmatione,“ Kaprinai gyűjteménye id. h. 25 Keresztúri id. m. 254. 1. 26 Pirhalla id. m. 460. 1.
