Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909
25 a fekete, zordon sziklák honát, hogy azután ismét a Kiskazánba jussunk, megint le a sziklák világába, mígnem egyszerre Orsóvá költői képe tárul szemeink elé. D. u. 3 óra tájban vetett horgonyt hajónk az orsovai kikötőben. Itt Müller Károly orsovai polg. isk. tanár úr várt bennünket. Podgyászainkat egy kocsira rakva elküldtük szállásunkra (Hille-vendéglö, a vasúti állomás mellett), mi pedig beszálltunk 11-enként. a már előre megrendelt török csónakokba,*) amelyeken átkeltünk Adakalé szigetére. Egy félórai idő kell, amig ideérni. Bámulatos ügyességgel viszi két török a csónakot. A sziget majdnem 2 km. hoszu és V2 km. széles. Egykor hatalmas erőd volt a törökök kezében. Neve magyarul Szigetvárt jelent. Politikailag Ujorsova a neve. Bástyáinak romjai itt-ott igen jól meg vannak még. 1878-ban ezt is okkupáltuk, 1908-ban pedig Boszniával és Hercegovinával együtt annektáltuk. A szigetet, mint a volt „török világ“ egy darabját, igen érdemes megtekinteni. „Egy kis múlt a jelenben, egy talpalatnyi Kelet a hatalmas erővel haladó Nyugatban. Sorsa a csendes haldoklás, de népe még most is azt hiszi, hogy szultánja Budán parancsol.“ Végig haladtunk a szigeten, nagyon kihaltnak látszott, csak itt-ott — különösen az üzletek előtt, — találtunk némi életet. Török nőket, leszámítva nehány öregasszonyt és gyermeket, nem láttunk. Megnéztük a mecsetet, amelyben éppen akkor terítettek ki egy hatalmas keleti szőnyeget, amelyet az uj török szultán küldött az adakaléiaknak pár nappal azelőtt ajándékba. Láttunk imádkozó törököt is, amint homlokával többször érintette a földet. Betekintettünk a mecset melletti elemi iskolába, amelyben csak pár nappal azelőtt vizsgáztak a kis „igazhitű muzulmánok.“ A sziget alsó végéről, három országba száll tekintetünk: balra Magyarországba, jobbra Szerbiába, szembe Romániába, talpunk alatt pedig egy kis „visszamaradt Törökország.“ Lakói halászattal, kereskedéssel és az érdeklődök *) Egy csónak ára oda és vissza 4 kor.
