Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909
15 Feltűnik Szegeden az, hogy igen sok utcája más-más nemzet fővárosának nevét viseli. Ennek magyarázata az, hogy az 1879-iki katasztrófa után Szeged új életre keltésén nemcsak az egész magyar nemzet buzdult föl, hanem tekintélyes segélyadományokat küldött a külföld is. Tehát e neveket a hála érzése diktálta Szeged a Nagy-Alföld déli felének legnagyobb kulturális gócpontja. Igen sok iskolája van. Most van szó arról, hogy a harmadik főgimnáziumot is felállítsák benne. 103 ezer lakósnak és akkora vidéknek valahol el kell helyezni ifjúságát! Talán egy hazai városban sincs annyi internátus, mint itt. Lépten-nyomon más és más egyenruhát viselő tanulón akad meg szemünk; ezek más és más internátus növendékei. Legnagyobb köztük a Délmagyarországi Közművelődési Egyesületé, amit ott röviden „Demké'-nek mondanak. A torontáli svábság még messze-vidékröl is Szegedre viszi gyermekeit, s az itt lévő kitűnő konviktu- sokban helyezi el, ahol a kis diák olcsó és jó ellátást kap úgy, hogy neki csak a tanulással kell törődnie. Ezek a községek vállvetve buzgólkodnak azon, hogy a „Bauerverein “-okon kívül, a városokban konviktusokat létesítsenek, hogy igy megkönnyítsék a szülök gondját, s segítségükre legyenek azon a nehéz utón, amely a haladás felé vezet. Bizony-bizony igen sokat tanulhatnánk mi is a délmagyarországi sváboktól! Egy teljes kipihenést adó éjjel után, amelyhez nem kis mértékben járult hozzá a „szőke vize a Tiszának,“ *) másnap, junius 23-án reggel elhagytuk Szegedet olyan kedves emlékkel, amely — amig élünk — megmarad a lelkűnkben. Villanyossal**) mentünk ki a Rókusi állomáshoz, a- honnan 7 óra 48'-kor indultunk tovább. Egy órai ut után (8 óra 55') már Szabadkán voltunk, Bácsbodrog vármegye legnagyobb, hazánknak nagyságra 3 ik városában. *) D. u. megfürödtünk a Tiszai uszodában személyenként 20 fill.-ért. **) Személyenként 20 fill.
