Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900
15 — Vonatunk csak az imént hágta át a Karszt tetejét s most már Fuzsinét elhagyva lefelé sietett a hegység déli kopár lejtőin tova kigyódzó utján. A Karszt kopasz meztelenségét itt még hó borította, a mi némileg enyhítette a hegység rideg látványát, mert a vegetatio teljes hiányát eltakarta. Lennebb haladva a Karszt hótakarója lassanként foszlányokra foszlik és egyre nagyobb foltokban tűnik elé a hegység meztelen kopasz teste. Élesen válik ki a kőtuskókkal, kő- és sziklatörmelékkel borított terméketlen lejtőkön egy egy kisebb dolinának (tölcsér- alakú völgy, mélyedés) vasélegtől vörösre festett földje, az úgynevezett terra rossa. A létért küzdő ember szorgalmát, megfeszített munkáját hirdeti már minden egyes ilyen debrő (dolina); mert az alig nehány négyzet ölnyi völgyfenéket törpe kőkerítéssel vette körül az ember munkás keze, hogy a magaslatokról oda összemosott vékony földréteget a kultúrának megmentse. E kicsiny kerteket — a Karszt sivár kietlenségében e parányi, de mint sűrűbben feltűnő oázisokat — ilyen védkeritésekkel hódítja el az emberi szorgalom, a mostoha természet és romboló viharok kopár birodalmából, mert e törpe kerítések, védik meg a bóra rettenetes viharaiban az ide plántált vegetatiót attól, hogy a magaslatokról árként lerohanó kőtörmelék a termő földet el ne borítsa, a záporpatak el ne hordja. Lies és Plase állomás között a vonat egy kanyarodásával egyszerre, mint egy varázsütésre tűnik szemünk elé a tenger kék tükre és benne, mint valami sötét foltok, az öböl szigetei. De a mily váratlanul tárult föl e látvány egy újabb kanyarodással épen oly hirtelen tűnik el gyönyörködő szemünk elől. Mintha a természet e kedves látványa csak izleltető lett volna, Plase állomását elhagyva újra föltárul, de most a baloldalon a Quarnero gyönyörű panorámája. Fiúmét eltakarja a hegység, mert az öbölnek inkább keleti részét és partvidékét látjuk. Az öbölben Veglia és Cherso szigetén, a nyugati partokon a Montemaggiore
