Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1899

alak a vallásos tárgyú képeken, így Krisztusnak a keresztről való levételét ábrázoló képein, tehát oltárképünkön is, legtöbb esetben mint Mária Magdolna, a bűnei fölött siránkozó szent nő, szerepel; de ily szerep jut neki a bécsi udvari és antvcrpeni képtárakban függő „Krisztus megsiratása“ czimű festményeken is. Mint Mária Magdolnát látjuk továbbá c szőke szépséget a kasseli képtárban levő „Mária mint a bűnösök oltalma“ czimű képen. Mária Magdolna ő a müncheni képtár birtokában levő „Krisztus és a bűnösök“ neve alatt ismeretes festményen is, s mint e bűnei fölött bánkódó női szent látható az antverpeni és a párizsi képtárak tulajdonát képező „Krisztus a keresztfán“ czimű képeken. De ugyancsak Rubens, a nagy mester, mythologiai tárgyú képein szőke szépségünknek e bűnbánó szent alakjával szemben homlok- egyenest ellenkező szerepkört is juttat, a mennyiben a szentpétervári Eremitage nevű képtár egyik képén ez alakkal mint Anűromedával, a bécsi Lichtenstein-féle képtárban függő egy másik képen mint Kekrops leányával, a berlini múzeum egy másik, ugyancsak Rubenstől eredő „Neptun és Amphitrite“ czimű képén mint Nimphával, a Medici Mária Francziaországba érkezését ábrázoló s a párizsi Louvre tulajdonát képező nagy festményen pedig mint tengeri hableány nyal, a bécsi múzeumban függő Rubens egyik „Venus áldozata- czimű festményén mint 'Venus, a szerelem istennőjének egyik kísérőjével, sőt hogy annál nevetségesebb legyen az ellentét, a bécsi Lichtenstein-féle képtár egyik Rubcns-képén Mária Magdolnánkkal mint a tűkör előtt szépségében gyönyörködő, teljesen meztelen Venussal találkozunk.

Ha semmi más érvünk nem lenne arra nézve, hogy oltárképünket Rubens eredeti művének tekinthessük, már azon körülmény, hogy ezen aranyszőke hajú női szépség, melyet képünkön a nagy mester mint Mária Magdolnát, kinek mosolygó nefelejts szemeit a Jézus kereszthalála fölött érzett bánat csergedező patakká változtatta át, oly páratlan finomsággal mutat be, hogy annak bársony— 11 —