Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1899

10 az isteni Üdvözítő holttestéhez, hogy annak alábocsátá- sában segédkezzék. Az antverpcni hasontárgyú festményeken e női alak helyén álló Nikodemusnak egészen más szerep jut ép úgy, mint a mellette létrán álló méltóságteljes agg arimateai Józsefnek, az előkelő tanácsosnak, kit Rubens képünkön is pazar keleti s drágakövekkel ékített ruházatban tűntet föl és a többi jelenlevőtől tur- bános főveggel, mely ezűsthajzatú homlokára érdekes árnyalatot vet, különböztet meg s ki az Üdvözítő holttestét vállai alatt átölelve tényleg segédkezik is. A keresztfa felső részén továbbá egy férfiút, kit hajzatánál fogva legnagyobb valószínűséggel Szent Péternek kell tartanunk, látunk erejének teljes megfeszítésével közreműködni. Ezen alak szerepe is képünkön igen jellemzetesen Rubens kezére vall. Miként az antverpeni példányokon, úgy e festményünkön is e férfiú fogai közé szorítva tartja a holttest alá terített fehér lepel végét, nehogy míg azt esetleg kezeivel tartaná, a drága halott kicsúszszék. Ez óvatosság képünkön annál is inkább meg van okadatolva, mert festményünkön a keresztfa felső részén csak is e férfiúra nehezedik Jézus holtteste alábocsátásának nem könnyű szerepe. A kereszt aljánál segédkező Szent János a halott alsó végtagjait tartja, a bal láb fejét pedig a festménynek az isteni Üdvözítőn és anyján kívül legkimagaslóbb alakja, Mária Magdolna öntözi könnyeivel és tartja átkarolva.

Ha eltekintenénk is festményünknek composítio, csoportosítás, színezés és fényhatás tekintetében az antverpeni hasontárgyú festményekkel nem egy pontban találkozó hasonlatosságától, a legutóbb említett Mária Magdolna alakja egyedül már elegendő érvet szolgáltatna nekünk, hogy a szamosújvári oltárképet Rubens eredeti festményének tekintsük. Rubensnek évtizedeken át alig került ki vallásos vagy mythologiai tárgyú festmény ecsetje alól, melyre egy aranyszőke hajjal árnyalt rózsás- arczú, áttetsző testbőrü, teltidomú és érzéki szépségű fiatal női alak, Rubens szépségideálja, ne szerepelne. Ez