Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890
196 — ennyi nép által sokasított meg minket aggkorában és az ő szellemi gazdagságával töltött el az Isten dicsőségére és dicséretére. 92. Tiridát király halála és a róla szóló siralmas panaszok. A szent, nagy, második hős-, megvilágosításunk híresneves eszközlőj érői, Krisztus óta élt minden király közt az egyetlen igazi királyról szólván fönséges szavakkal kell ezt hirdetnem; mert arról beszélek, ki együtt munkálkodott és ki kalauzunk és világosodásunk szerzőjével*) egyenlő volt. Tetszett a Szt-Léleknek Világosítónkat a hitvallói és ezen felül az apostoli méltósággal kitüntetni; de ezektől eltekintve, a király vele szóban és tettben egyenlő volt. Azonban én itt a király jelességeiről beszélek. Az Istenről való elmélkedésben és a szigorú életben mindkettő egyező volt; de a rábeszélő és késztető erőt kifejtő kegyelemből több jutott a királynak; mert egyetlenegy hit-érdeklő munkát sem mulasztott el. Ezért nevezem őtet megváltásunk első útjának és második atyjának. De mivel most a történelmi előadásnak és nem a dicsbeszédnek van ideje, azért sorban általmegyek arra, a mi Tiridátra vonatkozik — annál is inkább, mivel ezen könyvem az egyes történelem- irók és nem kizárólag csak saját elbeszélésem szerint állíttatott össze. Ez Krisztus hitére térése után minden erénynyel ékeskedvén mindig szaporított szót és tettet Krisztusért; intette és rábeszélte a nagy satrapákat és a népsokaságot, hogy legyenek igazi keresztények és cselekedjenek úgy, hogy minden tettök hitet valljon. Szólani akarok nemzetem kőszivűsége- és negédességéről, mely kezdettől fogva ma napig is tart; nem fogadják el a jót és ellenkeznek az igazsággal; veleszületett büszkeségük és önfejűségöknél fogva a keresztény vallás terjesztésére *) Szent-Gergelylyel.
