Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890

12

Mivel ezután isteni szózat nem hallatszik és kinyilatkoztatás sem történik, bágondnak, kétkedés- és kétségnek lett az emberi nem kitéve; de tettei ugyancsak öntetszők. Ezek közepeit Enosz telve reménynyel és jámborsággal megszólítja az Istent. De a megszólításnak két értelme van; vagy annyi, mint megnevezni az elfelejtettet, vagy valakit segítségül hívni. Istent, mind elfelejtettet nevezni nem talál; mert e közben oly sok esztendő még nem telt el, melyek alatt az »Isten« nevezet, és maga az, kié a név, feledé- kenységbe mehetett volna; aztán az, ki Istentől teremtetett, még nem volt meghalva és eltemetve. Miért is ez Istent segítségül hívta.

Enosz igo esztendős korában nemzi Káinán-t; Káinán 170 éves korában nemzi Máláliel-t; Máláliel 165 éves korában Járed-et; Járed 162 éves korában Henoch-ot; He- noch 165 éves korában nemzi Máthusálát; Máthusálá nemzése után még 200, méltó és megérdemlett életévvel jutalmaztatott meg, miként az tudja, a kinek megtetszett; azután az istentelenek közül— mint mondják — felvitetett; ennek okát később fogjuk adni. Máthusálá 167 éves korában nemzi Lámech-et, Lámech 188 éves korában egy fiat nemz és nevét Noénak nevezi.

Noéról.

Miért nevezte az irás Noét csak ezen névvel fiú, míg a többiekről egyszerűen azt mondja, hogy: nemzé? Erről jövendöl atyja valamit, mi önmagának ellenmond: »Ez

— mondja — megnyugaszt minket a kézi munka-, fáradalomtól és a földtől, melyet az Ur Isten megátkozott.« Ez azonban nem volt nyugtatás, hanem elpusztítása annak, a mi a földön egyetemben volt. Nekem úgy tetszik, hogy a nyugtatás: megszüntetés; vagyis megszüntetése a rendetlenségnek és gonoszságnak a második időszak utálatosan cselekvő emberiségének megsemmisítése által. Mert szépen mondá: Nyugtatni fog minket munkánktól, az az a rendetlenségtől és kezeink fáradságától, melyekkel elkövetjük a