Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885

— 19 —

Otthon — már t. i. élesdi szállásunkon — pompás vacsora várt reánk. De meg is emberéltük ám! No, — egy kis borocska is akadt s igy napi élményeink elbeszélgetése közben vígan koczintgattuk össze poharainkat.

Hát a lefekvés ? — Oh az ismét csak ép oly mulatságos volt mint azelőtt. Az egész napi fáradozás daczára, ismét csak előkerültek a vig tréfák sőt még mese mondásra is volt idő. A mese elejét persze mindenik hallotta, talán még a „kettős aranyokká váló“ vércseppekre is emlékeztek; dehogy — „Margit király kisasszonyból“ és „Hüvelyk Matyiből“ mi lett? azt talán még mese mondó barátunk sem tudja. Elaludtunk mélyen.

29-ikén reggel általános tisztogatás és csomagolással voltunk elfoglalva. Podgyászainkat szekérre rakva kiküldtük az induló házhoz. Reggeliztünk s aztán szívélyes búcsút véve kedves házi asszonyunktól és a jó élesdiektől, megindultunk gyalogszerrcl ki az induló házhoz Az élesdi állomás- főnök szívességéből a vonat utolsó kocsijába helyezkedtünk el, hol a legpompásabb alkalom nyillott a Sebes-Körös gyönyörű völgyének megtekintésére.

Csak most bámultátok még meg e vidéket. „Oh milyen szép!“ — „Milyen nagyszerű!“ Vége hossza nem volt a meglepetések egész sorának. Azok a hatalmas mészkő szirtek, azok a meredeken magasba nyúló, vagy lefüggő szeszélyes szikladarabok, a gyönyörű vízesés, a fecske fészekszerüleg oda ragasztott „tündérvár“ stb. stb. mind, mind egészen uj és elragadó képekben tűntek elő. A mint a másodkori márvány szirtek falai közül kiértünk — körülbelöl Feketónál — egyszerre az azoos kor csillám palájának összegyűrt rétegei tárultak fel. Később, Kis-Sebesnél láttuk a tömeges trachyt kőzetből felépített hegyet. E trachytot bányászszák ott és csinos koczkákká alakítva kövezett anyagul hordják szét messze vidékre. Az élelmes bánya tulajdonos „gránit“ néven árulgatja.

Kis-Sebes után előbb a Vlegyásza hóval fedett lapossá azután pedig „Sebes vár* mohos romjai tüuedeztek elő. E vár sziklára épült. Alatta a Sebes vize kanyarog a Körös

2*