Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
— 20 — felé. Mikor épült? nem lehet tudni bizonyosan. A történet irók szerént Báthory Gábor idejében inár meg volt. A mint Sebes vár romjait elhagytuk egyszere kiszélesedett a Körös völgye s mi végig tekinthettünk a Kalota- szegen. Vonatunk csakhamar Bánffy-Hunyadra érkezett, a hol mi előleges tervünk szerént kiszállottunk és meg is háltunk. A késő délutáni órákban érkeztünk be B.-Hunyadra, de azért elég időnk volt szét tekinteni a Kalotaszeg ezen legnagyobb községében. Első sorban mindjárt a gyermek- játék készítő műhelyt vagy iskolát tekintettük meg, végig járva a nagy teremben dolgozó kalotaszegi fiuk munka asztalai körül. Ott előttünk készültek el fából az ügyes paripák, lomha bivalyok, a csinos kalotaszegi leány színes muszujjával és sok egyéb játék-féle. Bánffy-Hunyadnak s általában a Kalotaszegnek már maga a népe is érdekes. A termetes, izmos, szép magyar emberek, a festői ruhába öltözködött leányok és asszonyok nagyon különböznek a mi mezőségi vézna alakjainktól. A községből kisétálva alkalmunk volt egész halom számra gyűjteni a „Szt. László pénzének“ nevezett Num- mulitekből. Megismertük az eocän durva mészkövet is, mely e vidék fő építő anyagát képez. Bánffy-Hunyadról 30-ikán korán reggel indultunk tovább haza s illetőleg Kolozsvár felé. A Bánffy-Hunyad és Kolozsvár közötti vonal részen előbb a sztánai vasúti töltés ragadta meg figyelmünket. E töltésről jól láthatni észak felé a nagy-almási várromot az u. n. Dezső várát. Dezső vára sok pártütőnek volt a fészke. 1540-ben Balassa Imre birtokában volt. E pártütőtől Zápolya elfoglaltatta és lerombol- tatá. Később újból felépült s 1602-ben Básta is ostromolta. A sztánai töltésen innen már ismerős helyen vezett utunk. A gypsz telepek, durva mész rétegek, az andrásházi tarka agyag tűnnek elő ismét. Vonatunk reggeli 6—7 óra között Kolozsvárra érkezett. No már ha itt vagyunk, tegyünk egy sétát keleti Magyarország legnagyobb városában! Kolozsvárt tavalyi kirándulásunkból már ismeritek ugyan, de azért nem fog ártani
