Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882

i

között a legkeményebbnek, a kovagnak (kvarc) nagyobb mennyiségénél fogva túl tesz fiatalabb rokonán a dáciton. A gránit fehér vagy testszinü földpát, szürke kovag kristály szemcséiből és fekete vagy ezüstfehér csillámnak levélkéiből áll, mely bárom ásványt maga a kristályitó erő forrasztott és tart össze. A dácit fehér földpátból (a gránitétól eltérő) kevesebb kovagból, fekete csillám levélkékből és még egy ásvány fekete, fényes, kurta oszlopos kristálykái- ból áll, mely ásványt a szaruhoz hasonló fénye miatt szaru- fénynek — Hornblende, Amphiból — nevezzük.

Ezen ásványok tömör keverékéből a földpátnak és kovagnak nagyobbacska kristályai erősen kirínak, mely szöveti sajátságot porphyrosnak nevezünk a régi rómaiak kedvelt műköve, a biborveres alapanyagú porphyr után, melyben hasonlóképen nagyobb világos szinü földpát kristályok váltak ki. Ha tehát dácitunknak a porpyrhoz és a gránithoz való szöveti hasonlatosságát ki akarnók emelni, elnevezhetjük hosszasabban granitoporphyros dácitnak is.“

Ennyit a dácitról. És e szavak tulajdonképen nem az enyémek; kölcsön vettem azokat Magyarország egyik kiváló ásványtudósának azon előadásából, melyet ő a kolozsvári járda kőnemeiről tartott. Dr. Koch Antalnak fentebb idézett szavait azonban elmondhatjuk itt Szamosujvártt is, a hol szintén tévesen gránitnak nevezik széltébeu-hósszábau Erdély ezen specialis kőzetét, a dácitot.

Összesítve eddigi vizsgálódásaink eredményeit, kitűnik, hogy a szamosujvári kövezet áll: kvarcz s illetve gránit görélyekből, homok-kövekből, dácitból és dácit-tuffából. E négy kőzetnek szöveti tulajdonságait összehasonlítva látni fogjuk, hogy a homok-kő és dácit-tuffa szövete nagyjában párhuzamos rétegzést mutat, — melyet különösen a szabadban, e kőzetek nagy tömegénél lesz majd alkalmunk szemlélni — és hogy e rétegek irányában könnyen is válnak szét lemezekre, táblákra. A gránit és dácit ellenben tömeges szövetet mutat, minden réteges elkülönülés nélkül. Hogy triviális hasonlattal éljek, a homok-kő és dácit-tuffa hasonlítanak a finom lemezes irostésztákhoz, bélesekhez;