Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882

II.

Felhívás a természetrajz tanáraihoz.

Szem előtt tartva a föld- és természetrajzi oktatás jól felfogott érdekét, ma már egyik legfontosabb kritériumát, gondolkozva, azon sovány átalányokról, melyeket évenként a természetrajzi oktatás demonstrativ részére fordíthatunk; — azon meggyőződésre jutottam, hogy természetrajzi gyűjteményeink gyarapítása, különösen pedig instruetiv példányokkal való fölszerelése czéljából, fölötte kívánatos és következményeiben bizonyára üdvös volna, ha közép-iskoláink természetrajz tanárai csereviszonyba lépnének egymással.

Bizonnyára minden iskola gyűjteményében vannak fölös számú tárgyak az állat-, növény- és ásványország termékeiből. Ettől eltekintve, minden iskola vidékének meg vannak a maga specialis sajátságai, melyeket ama vidék tanárai és tanulói könnyű szerrel gyűjthetnek halomra. így a bányavárosok akár házakat építhetnek az ércz-fekhelyek töltelékeiből addig, mig egy alföldi kis gymnasium tanára még forrasztó-csői kísérletül sem áldozhatja föl, a „kába“-köveként őrzött Pyritnek egyetlen mák-szemnyi darabkáját.

Székes-Fehérvár, Veszprém, Csurgó középiskoláinak gyűjteményeiben talán véka számra hevernek a Balaton „kecskekörmei,“ Nagy-Váradra akár szekerekkel szállíthatják a szomszédos bihari hegyek csontbarlangjainak gyönyörű Ős emlős maradványait és Zilahon — szememmel láttam — utczákat köveznek a kréta képletbeli óriás Hippuritekkel. Szolnok, Csongrád, Kalocsa bővelkednek a Duna és Tisza halaiban; Kolozsvár széna-füvein nyüzsög a Pelias berus; Déva városának pedig Bujtur és Lapugy mediterran fauna-