Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882
18 Jő a vihar! — A kis halacska s cziczkány megbúvik, megáradnak a bérezi patakok s az óriássá dagadt szennyes hullámok szilaj áradattal rohannak alá, felforgatva, kimozdítva mindent a mi utjokba akad, az előbb nyugovó szikla tömegeket is. Hányát, homlok rohanva, zúzódva, törődve, titödve jutnak a völgy aljába le a görgeteg kövek. Tekintsük csak meg már most itt alant a szikla zúzadékokat! Mit látunk? Látjuk hogy sokkal kisebbek lettek s nem oly szögletesek többé mint fenn a hegyi patak medrében voltak. A nagy szikla tömbök apróbb darabokra törtek, a kiálló élek, szögletek elsimultak, lekoptak a nagymérvű dörzsölödés következtében. Most a hegy lábánál a folyó viz veszi át az elszállítás s az ezzel kapcsolatos koptatás símitás munkáját. A folyó azonban — nem lévén oly nagy esése, oly rohamos futása — vagy mindjárt csak a kissebb darabok tovább szállítására szorítkozik, vagy a nagyobbakat is fölveszi s viszi, görgeti őket addig, mig ereje megbirkózhatik velük, azután engedi leszállni őket ágya fenekére, vagy mostohán kidobja öléből partjaira. így építik ma is a folyók azokat a kavics zátonyokat, szigeteket, kaviestelepeket, melyeknek darabjait a köznép „béka só“ néven ismeri s melyből városunk szekérút kövezetét késziték. „A Szamos erőszakos vize „nolens-volens“ elragadja e görköveket hazájukból, a gyalui havasok vadregényes völgyeiből, útközben egymáshoz üti veri és gömbölydedre súrolja őket, s ide czipeli a városnak kényelmes használatára. Kövezetünk döczögő természetétől eltekintve, annyiban nevezetes még, hogy a havasok kőzet nemeinek teljes gyűjteményét képviseli, s igy azok földtani szerkezetéről elő- leges tájékozást nyújt. Találunk köztük gránitot, találjuk ennek egyes ásványos elegyrészeit, a földpátot, és kovagot (kvarc) csillámmal, külőn-külön is, továbbá a kristályos palaköveknek minden változatait, a Vlegyásza-vidékéről és
