Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1880

~ 5 Minden individuum egy sejt értékével bir. Az állat proto. plnsmából áll, melyet egy likacsokkal átlyukgatott, egy vagy több kamarából álló héjj körit. A héjjnak anyaga különböző lehet; majd meszos, majd homokos kovasavas, vagy néha chitinszerü is. A héjj lehet likacsos vagy likacstalan, do mindég egy nagyobb u. n. szájnyílással van ellátva. A likacsok hivatása a héjj belsőjét kitöltő protoplasmának nyúlványait (állábak, pseudopoda) átbocsátani. A plasma nyúlványok hosszú hajszál, fonál vagy szalag alakúak, néha elágaznak s ez ágak néha aztán ismét összefolynak, — egészben gyökérszerü kinézésüek a miért ez állatokat gyöklábualcnak — Rhi- zopoda — is nevezik. Az állábak egyrészt hely változtatási szervek, más felöl a táplálék megragadására szolgálnak. Paleontologiailag természetesen sem a plasma sem ennek nyúlványairól nem lehet szó s itt csak is a héjjak alakja, szerkezete jő majd tekintetbe.

Néhány édesvízi alaktól eltekintve valamennyi foraminifera egy szilárd, egy vagy több kamarája héjjal bir. A héjj alakja, a kamarák elrendezése igen változatos, különböző s épen ezért egész a leg- u jjabb időkig a rendszerezés alapjául szolgált. Vannak alakok, melyeknél a kamarák egyetlen egyenes, többé vagy kovésbbé meghajlott, sorban vannak elholyezve. Vannak ismét alakok hol a kamarák több szabályos vagy szabálytalau sorokban helyezvék el s igy hajfonás, szőllöfürt, gömb vagy tojás stb. alakúak lesznek. A szájnyílása a héjj végső kamaráján különböző helyet foglal el s lehet kör, ellypsis, félhold vagy vessző alakú; ezen különböző alak mellett fogazott, fürészes vagy ép szélű stb.

A toraminiferák rendesen igen kicsinyek s csak mikroskop segélyével vehetők ki. Vannak s különösen voltak mégis közöttük aránylag óriási alakok is ilyenek pl. a lenese — egész tallér nagyságú nummulitok, melyek mint alább látni fogjuk roppant nagy mennyiségben fordulnak elő az ó harmadkori rétegekben. Óriás alakok továbbá az ököl nagyságú Receptaculitesck, Dactyliporak. Szintén az óriásokhoz sorolandók, azon hatalmas Helcrosteginak, melyek a harmadkor neogen tengerében éltek. Ily óriási Hoteros- teginákat ir le Karrer a bécsi inedenezéből '), hol lö m. m. átmérőjű példányokat talált a kalksburgi homokkőben, sőt ezek is kicsinyek aránylag azon Iíeterosteginákkal hasonlítva össze, melye*) F. Karre r. „Geologie d. Kaiser Franz Jos. Hochquellen Wasserleitung.“ Abhandlungen d. U. k. geolog. Beichsanst. IX. 1877 Wien.