Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1880

— 6

két én a Sz,-Somlyói mediterrán rétegekben találtam, a hol ugyanis 20 — 30 m. m. átmérőjű példányokra nem ritkán akadhatni. 1). A M o r i s által elöbh a szivacsok közé sorolt 50 ni. m. átmérőjű Parkeria szintén egy óriáisi foraminifera.

Általában a tenger sós vizében élnek, édesvízi alak kevés van. Némelyek csak a meleg, mások ismét csak a hidegebb éghajlat alatt fordulnak elő. Függélyes eloszlásukban is mutatnak különbséget a mennyiben különböző alakjai vannak a sokélyvizü partoknak Ó3 a mélytengsr vizének. E függélyes tagosultságukról njjabb időben az Európát Amerikával összekötő távíró huzal lerakása alkalmával, igen érdekes adatokat nyertünk, melyeket a geolog is sikerrel használhat föl valamely réteget létrehozó viszonyok és tényezők kimagyarázásánál.

A ma élő és a kihalt fajok száma körülbelül 3000-re tehető, melyből több mint 1500 ásatag tájt, számlálunk. Az élő és kihalt szervezetekre irányuló legujjabb buvárlatok a foraminiferák osztályának körét is kiszé'esitették. Kevés idő előtt még hozzá voltunk szokva a héjjak szabályoságát bámulni meg, — ma már számtalan oly alakot ismerünk, melyekkel sehogy sem egyeztethetők össze a foraminiferákról alkotott korábbi fogalmaink. A foraminiferák kitűnő ismerője A. E. Beüss csak nem rég ismertetett meg két typust — Lichennpor a, Tlialamopora — 2), melyek annyira eltérnek a megszokott rendes alakoktól, hogy mindkettőt mint bryozoát Írták le előbb, mignem Reuss alapos vizsgálata ki nem deritette, hogy itt tulajdonképen foraminiferákkal van dolgunk, s hogy a tévedés az alakok sajátságos physiognomiájában, főképen pedig azon körülményben keresendő, hogy azok hossztengelyük irányában oda nőve fordulnak elő.

S most áttérhetünk az egyes földtani korszakok és képletek áttekintésére, melyből ki fog tiinni azon nem épen jelentéktelen szerep, melyet e parányi lények játszanak földünk fejlődés történetében.

Ha ragaszkodunk azon föltevéshez, moly szerint a szerves élet egyetlen vagy több egyszerű sejtből indult ki e földön, úgy

') K o 1 o z s v. orv. lern. K r t e 8 i t ö. „Adatok a szilágy-somlyói neogen képletek ismeretéhez.“ IV. Évf. 1879. 185 1.

2 A. K. Reuss. „Vorläufige Notiz über zwei neue foss. Föram. Gattungen.“ Sitzungsberichte d. K. Akademie. Wien 1871. LX1V. B. 277 S,