Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

25

nyugalmat élvezett. De nem sokára a vérontás ujra borzasztó zivatart idézett elő, mely Örményországot a fájdalom tengerévé változtatta át. Timur-Leng (Támerlán, der lahme Timur) pusztító foglalásaival Örményország belsejéig jutott el.

A bárbárok kitakarodása után a mindegyre erősödő ozmán-törökök egymásután (1473—1585) kerítették hatalmukba Örményország nagy részét. Habár rövid idő múlva (1G 03) a perzsák Sáhábász vezérlete alatt Árárát tartományt elfoglalták és néhány erős várat is bevettek, mégis kénytelenek lettek az ozmánoknak helyet engedni. Sáhábász a lakosság nagy részét magával vivé, kik útközben elég sanyarúságot, különösen pedig a Jérászch (Áráxes) folyon sietve történt átkelés ideje alatt sok szükséget szenvedtek. A Perzsiába elérkezett kevés számú életben maradt örménynek, kik Új-Csugha vidékére telepítettek le, Sáhábász sok kiváltságot adott. — Midőn erre az ozmán uralom ellen fellázadt kormányzók Örményország népét nagyon sanyargatták — a menekülők egy második gyarmata indult (1606-ban) Lengyelország-, Moldova- és Ásztrákán felé. Néhány évvel később, a most (1613) nem viszálkodó ozmánok és perzsák osztották fel egymás között Örményországot, kik közül az előbbiek a nyugoti nagyobb részt, az utóbbiak pedig a keleti kisebb részt foglalták el. De a két nemzet közt ujra háború tört ki — és a győztes

erlöschen und einem grossen Theil seiner Söhne blieb nur die Wahl, dem neuen Glauben oder ihrer alten Heimat untreu zu werden; sie konnten dem Einen nicht anhangen, ohne das Andere zu meiden. Wie die Kinder Israels vom Schicksale verfolgt und zerstreit wurden unter alle Völker der Erde, wie sie einheimisch wurden auf fremden Boden und Fremdlinge in ihrer eigenen Heimat, weil sie Jesum ver 1 e ugneten, so t r a f die Armenier gleiche Fluch, weil sie Jesum bekennet en und ih m a n- hingen [„Tausend u. Ein Tag in Orient.“ ] Friedrich Bodenstedt.

i