Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

26

ozmánok lettek egész Örményország líraivá (i727). A perzsák azonban addig nem nyugodtak, míg a dolgot oda nem fejlesztették, hogy Örményország újra felosztatott e két nemzet között (1746). Erre az ország mintegy 80 esztendeig (1746—1826) semmi nevezetes alakváltozáson nem ment át. 1826-ban a perzsák az oroszok földjére törtek. Miklós czár a perzsák ellen Pászkievics vezérlete alatt küldött hadserget. Ez Ecs- miádzin (örményül annyi mint az Egyszülött [Jézus] leszállása) elfoglalása után (1827) Eriván elébe jutott és Perzsiába is benyomulva, a perzsákat egyességre kényszerité (1828 febr. 28), mely egyesség erejénél fogva a Jérászcli és Kur folyók között fekvő (örmény) tartomány az oroszok birtokába ment át. Néhány hónappal azután (jun. 14.) az oroszok az ozmánok ellen is hadat üzentek. Pászkievics Kársot és Áchléczán-t (Ákálcik) hatalmába keríté és kevéssel Bájázid elfoglalása után (1829 kezdetén), miután két csatában az ozmánokat legyőzte Erzerum elébe került, mely város néhány nap múlva önként meg is hódolt. Erre a drinapolyi (Adrianopolis) békekötés (sept. 14) értelmében éjszak-keleti Örményország egy része Oroszországhoz ment által.

Az 1877—1878-iki orosz-török háború akkor végződött be, midőn az oroszok Örményország nagyobb részének elfoglalása után Kársba bevonultak ('1878. mart. 16-án) és a szent-stephánoi béke-egyesség, meg a berlini congresus hatá- rozványai (jul. 13.) értelmében, éjszaki Örményország keleti része: Kárs, Árdáhán, Báturn környezetükkel együtt (vagy is egy felől Dsoroch és Bennek folyamok keleti- és más felől nyugati Jérászchah délre néző tartományai) az oroszoknak adattak.

*

Örményország a XIV. és XV. században a folytonos harcz és pusztításnak volt színtere; egymást váltották fel a