Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

11

rohanó arabok, kik rabolva-pusztítva Tuin-ig nyomultak előre. Habár ezek eltávozása után Varázdiroc Ppkráduni és fia Szém- pád, a szátrápak igyekeztek az országnak jólétet szerezni, . . az arabok mégis újra bejöttek Örményországba. Ez alkalommal az örmények hódolatot Ígérve, az arabok pusztításaitól megszabadultak; de most már a görögök, kik a történt dolog miatt haragudtak meg, támadták meg az országot. Így az ország nehány évig versenytárgy lett az arabok és a görögök kezében; míg végre a fensőséget felette az arabok vették át. (690.)

Örményország állapota ezen időközben (640—855) nagyon szomorú képet tüntet szemeink elébe. Ezen század, mely az országot elpusztította, a várak nagy részét lerombolta, a a lakosok közül sokat kivégzett, az országnagyokat kirabolta, a művészetet és tudományt megrontotta — és a sokáig tartott csapások Örményországot felette nagy gyöngeség- és bátortalanságba ejtették. Ezen vigasztalhatlan sorstól való megszabadulás reménye is meghiúsultnak látszék, midőn feltűnt egy Pákráduni, ki az országnak új életet adott és alapítója lett Örményország harmadik uralkodóházának.

A Pákráduni uralkodóház.

I. Ásod, a Pákráduni uralkodóház (859—1079) alapitója kezdettől fogva „fejedelmek fejedelmének“ neveztetett; de midőn fivére Ábász 80000 perzsa felett győzelmet aratott, a kalifák-főnökének beleegyezésével is, ő önmagát kiáltotta ki királynak (885). Ásod a nemzet éa ország szükségelt előha- ladásáról gondoskodván, városokat építtetett, tanodákat nyittatott és a szomszéd fejedelmekkel frigyet kötött; a mutatkozó zendülést és pártoskodást pedig erő-hatalommal nyomta el. Konstantinápolyból visszatérte alatt, meghalt 889-ben.