Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1877

Utoljára 1858/59-dik tanévben lépte át azon terem küszöbét, mely jótékony munkálkodásának 42 éven át hiteles tanúja volt, azután elvonult azon nyugalomba, melyet habárainak árnyéka adott. A város pedig hív szolgáját, — ki megszámlálhatlan szép, jó, nemes, hasznos tettei és derék egyéniségével megbecsülhetlen szolgálatot tett, holtiglan élvezendő kegypénzzel — nyúgdíjalapunk akkor még nem volt — látta el; és így ezen szép intézkedésével a jelen alkalommal is megmutatta azt, hogy az ifjú nemzedék kiképzésében elernyedt férfiú nemes fáradozásait méltányolni, megjutalmazni tudja. A megjutalmazott a város ezen nemes cselekedetéért, a képviselethez intézett levelében, mely következő szavakkal kezdődik: „Boldog az a polgárság, melyet az úr Isten értelmes, tanult és jólelkü elöljárókkal áldott meg“ — meleg köszönetét is mondott. Az érdekes levélből nem tartom fölöslegesnek még egy-két sort idézni: „Nem akartam elmelíőzni, hogy a tek. nemes Tanács- és választott közönségnek meg ne köszönjem irántam mutatott szívességét mind azért, hogy ennyi évig szolgálatában tartva, csekély szorgalmammal méltóztatott megelégedni, mind pedig azért, hogy 42 évi tanítóságom után kegyelem pénzzel, példa nélkül, ellátott; könyörgöm fogadja ezért szokott szívességgel egyszerű, de tiszta lélekből származó alázatos köszönetemet, — ki semmit sem sajnálok inkább mint azt, hogy öregségem miatt ily nagylelkű közönségnek tovább is nem lehetek szolgálatára; de ígérem, hogyha netalántán ezután is gyenge erőmhez képest szeretett nemzetem- és városomnak hasznára lehetek, szolgálatomat attól halálig meg nem vonom.“ Az idézetben előforduló ezen szavak: „példa nélkül“ magyarázatot igényelnek; ugyanis a város ezen „ritka ember“-rel megér- demlett kivételt tett; mert a míg más hivatalnokainak nyugalomba lépésükkor — szokás szerint — csak annyi kegypénzt adott, a mennyi megfelelt utoljára élvezett fizetésük mennyiségének, addig Gábrusnak 350 forint helyett 500 forintot szavazott meg.

A városi határozatot a kir, főkormányszék, helyben hagyván, mivel részéről is meg akarta jutalmazni azt, ki a tanítóság terén kizárólag nemcsak e város-, hanem a ha— 14 —