Szamos, 1919. február (51. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-07 / 33. szám

autonómiától azt a praktikus eredményt várjuk, hogy a Magyarországon élő néme­tek lelkében az autonómia csak meg fogja erősíteni a Magyarországhoz való hozzá- tartozási érzést és egyszersmindenkorra vé­get fog vetői szoknak a törekvéseknek, amelyek a magyarországi németségnek más államokhoz való csatlakozását kívánják. Ha a magyarországi németség érvé nyesülni akar Magyarországon, akkor meg kell tanulniok a németeknek magyarul is. Megvagyok győződve arról, hogy a ma­gyarországi németek között soha élszaka­dási törekvések nem léphettek volna föl, ha már korábban valamilyen egységes sier vezetők lett volna. A weimari nemzetgyűlésről Ebert lesz az ideiglenes elnök. Beilin, febr. 6. Ma tartja megnyitó ülését a nemzet­gyűlés Weimarban, A kormány messzemenő intézkedéseket tett, hogy a nemzetgyűlés sima lefolyását és a tárgyalások* nyugodt menetét biztosítsa A nemzetgyűlés részt­vevői meleg ünneplésben kívánják részesí­teni Német-Ausztriának s nemzetgyűlésre elküldött megbizoiíjait. Weimari jelentések megerősítik a hirt, hogy Ebert kancellárt fogják megválasztani a német köztársaság ideiglenes elnökévé. Szenet, sőt, marószódát adnak a románok Szatmárnak. Rémhírek vannak elterjedve Ssatmérrő). Markó Kálmán nagyszebeni útja. —- A Szamos eredeti tudósítása. — Szaimár, febr. 6. Megírta annak idején a Szamos, hogy Markó Kálmán, a városi villamosmü igaz­gatója a szatmári román Nemzeti Tanács három tagjával: dr. Barbul Illés Kár?!ylyal, dr. Dobossy Endrével és dr. Erdélyi Tra- jánnal és a Nagybányán hozzájuk csatla­kozóit Ba.bu! Miklóssal Nagyszebanbe uta­zott, hogy ott az erdélyi kormánnyal tár­gyaljanak affelől, nem lenne e hajlandó a román kormány — esetleg rekompenzáció ellenében — Szatmárnak olyan élelmi és közszükségleti cikkeket adni, amelyeket máshonnan, min- a megszállott területekről vagy egyáltalában nem vsgy csak nagy nehézségek árán tudna a város beszerezni. Markó Kálmán 8 napi távoliét után tegnap hazaérkezett és útjáról, valamint annak eredményéről a következőket mondta el a Szamos résiére: — Szatmártól Nagyszebenig utunk elé sehol semmiféle hatóság nem gördített akadályt. A két és fél napig tartó utazás nem volt éppen kényelmesnek mondható, túlzsúfolt, sötét, fütetlen kocsikban utaztunk, melyeknek az ablakai is ki voltak törve, — Megérkezésünk után felkerestük Boila Romulusz kereskedelmi minisztert, akinek egy magyar nyelven írott kérvényt nyújtottunk át. Ebben a kérvényben elő d- tuk, hogy mennyire szükséges az, hogy a háború által teremtett nyomor a nemzet­közi ipari, kereskedelmi és közgazdasági érintkezés utján enyhittessék és a béke munkája előkészíttessék. Erre való hivatko­zással arra kértük a minisztert, hogy köz- gazdasági szükségletünk kielégítése tárgyá­ban támogasson bennünket. — Szükségletünket négy csoportba osztottuk: 1) a villamosmü részére szükséges szén; 2) a városi közélelmezési hivatal ré­szére szükséges szóda, só, petróleum, gyufa; 3) a szatmári gőzmalmok és iparvál­lalatok szénszükséglete; 4) a vármegyei közélelmezés szük­ségletei. Ehhez mellékeltük azon anyagok ki­mutatásé!, amelyeket mi rekomperrációként nyújthatunk. — A miniszter rendkívül szívélyesen és előzékenyen fogadott bennünket és át­vette a kérvényt Kijelentette, hogy a kér­vényt a minisztertanács elé viszi és ott a legmelegebben fogja pártolni. — Másnap, amikor a válaszért men­tünk, a miniszter hangsúlyozta, hogy eddig általában senki részére sem engedélyeztek rekompenzáció nélkül anyagokat, de nekünk kivételesen engedélyeztek február hóra 40 mm. szenet, amelyből 30 mázsát ázonnal ki is ' utaltak. Engedélyeztek azonkívül öt vaggon sót, petróleumot és marószódát. — Az általunk kért tö'rbi szükségleti cikkek ellenében a jövőre nézve rekompen- zációt kérnek, főleg terményeket. Á minisz­ter a választ magyar nyelven, Írásba fog­lalva is átadta nekünk. Ebben a válaszban felsorolja a miniszter, hogy a román kor­mány rekompenzáció ellenében hajlandó gyufát, mosószappant, pipereszappant, mo­sószódát, marószódát, bőrt, talpot és posz­tót adni. — A % igazságnak megfelelően el kell ösmernern hogy az eredményi jórészt a szatmári román Nemzeti Tanács velem járt tagjainak, az ő támogatásuknak, köz­benjárásuknak köszönhető s köztük is leg­inkább dr. Erdélyi Trajánnak, akinek a kormány vezető köreiben nagy rokoni ösz- szeköttetései vannak. Mint kuriózumot elmondotta még a villamosmü igazgatója, hogy a nagyszebeni román kormány hivatalain mindenütt ott vannak a román feliratok mellett a magyar és német feliratok is. Markó Kálmán tapasztalatainak, ame­lyeket útjában szerzett, v^n megdöbbentő része is. Nagybányán ugyanis rém­hírek vannak elterjedve * állítólagos kegyetlenkedé­sekről, amelyeket Szatmá- ron követnek el a román nemzetiségű polgárokkal szemben. Legenyhébb a koholt rémhírek közül, hogy Szalmáron 33 román polgárt fogtak él tuszul, hogy egy román papot feleségé­vel együtt elfogtak és megkinoztak, hogy a székelyek 100 ezer korona sarcot vetettek ki Szinérváraija lakosságára, síb. El sem léphet képzelni, hogy honnan, micsoda elvetemedett, lel­kiismeretlen forrásból szár­maznak ezek a hírek és hogy kinek áll érdekében és módjában ezeket a hazugságokat — és milyen ten­denciával — terjeszteni. Azt még talán megjegyezni is szük­ségtelen, hogy minden ilyen hir szemen- szedeít valótlanság. Úgy Szatmáron, mint a vármegyében tökéletes rend és nyugalom van, a leg- i csekélyebb .rendzavarás sem fordult elő, ' annál kevésbbé felel meg a valóságnak, i hogy itt valamelyik román polgárnak bán- | íódása eseti volna. Ami a székelyeket illeti, igaz, hogy ; el vannak rá szánva, hogy a demarkációs I vond átlépését, a románok közeledését, j ha kell, fegyverrel is megakadályozzák, de 5 senkit, legyen az bármilyen nemzetiségű \ ember, nein bántalmaznak, a szinérváral- i jaiakkal a legjobb viszonyban vannak és t éppen ma délután beszélte el nekünk í Kamenszky Gerő szinérváraljai szolgabiió, j hogy a napokban a Szinérváralján álló ■ j máeozó katonaság reggelig táncolt és rnu- j látott egy román lakodalomban a legna- I gyobb békében és egyetértésben, sőt a | menyasszonytánc során szokásos nász- I ajándékként 200 koronát nyújtottak át a | menyasszonynak. Egyébként úgy tudjuk, hogy Kossacky \ László kormánybiztos gondoskodott arról, j hogy ezek a koholt rémhírek illetékes he- I lyen is megcáfoltassansk. S ; Aradon elrendeltél! a szigorított megszállást | A franciák előzetes lapcenzurát léptettek életbe — A Szamos eredeti tudósítása. — Arad, febr. 6. jj Az Áradó! megszálló francia csapa- i tok parancsnoka feltűnést kellő rendeleíet adott ki, 1 \ s mely szerint Arad városában a mai naptól kezdve a megszállást szigo­rítani fogják és az újságokra vo­natkozólag pedig életbeiépteti az előzetes cenzúrát. Aradon a francia megszállás óta teljes rend és nyugalom van, azok a bizonyos nem­zetiségi villongások és incidensek, melyek a román megszállás idején úgyszólván na­pirenden voltak, mostanában egyáltalán nem fordultak elő. Ily körülmények közöt*

Next

/
Thumbnails
Contents