Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)

1918-09-15 / 220. szám

ötvenedik évfolyam. 220-Ik aatám Egyes szám ára 12 fillér. Pét*v^n^vfjrokon tfll fi!i6r. ELŐFIZETÉS MELYBEN tov VIDÉKEN: » évre 30K—f. „ 15 K—f. H*gyedévre 7 KWf. Egy hóra 2K80L Hirdetési dijak *16re fizetendők. SZERKESZTŐSÖO es KIADÓHIVATAL.. f'DlVös-utca i I'eiefon-szamok: Szerkesztőség . 371 Kiadóhivatal . . 4M Fel. szerkesztő lakasa .... 30 SZflTMAR-NÉMETI, 1918. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. VflSARNflP, SZEPT. 15. ___Burián külügyiéiiniszter de marches a hadviselő felekhez. Béketárgyalásra szólítja fel az összes hadviselő államokat. Albániában: Pojanitól északra csapataink az ellen­ségtől elragadtak nehány szívósan védel­mezett majort. Az elfoglalt állásokban heves páncél­automobilokkal támogatott olasz ellentáma­dásokat vertünk vissza. Az olaszok a harc alól rendetlenül hátráltak. * Budapest, szept. 14. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hadviselő államok viszonyainak vizsgálata kétségtelenné leszi, hogy vala­mennyi nép áhitja a véres harc mielőbbi befejezését. Mindezideig azonban nem si­került megteremteni a béketörekvések kö- zelebbhozatalához szükséges feltételeket, amelyek áthidalnák a hadviselők közti sza­kadékokat. Hatékonyabb utakra, módokra kell iehát gondolni, mellyel valamennyi ország felelős tényezőinek módot lehetne nyújtani a megegyezés lehetőségeinek megvizsgálására. A szövetségesek által 1916. december 1-én tett békelépés nem vezetett ered­ményre. Ennek oka az akkori viszonyok­ban rejlik. Az ántánt, hogy népeik lelohadó harci kedvét ébren tartsák, a legszigorúbb eszközökkel fojtotta el a békegondolatot. Lépésünk mégsem volt teljesen sikertelen, mert a béke kérdése azóta nem tűnt le a napirendről. Oly atmoszféra létesült, mely a béke­probléma fejtegetését nem zárja ki többé. Az államférfiak nyilatkozataiból optimizmus nélkül is megállapítható, hogy lassankint utat tör magának a megegyezés vágya, azon akarat, hogy a háborút ne kizárólag a fegyverek hatalma döntse el. A szenvedett súlyos rázkódtatások után a világrend nem lesz egy csapásra helyreállítható. A gyülölség által ketté vá­lasztott népek közti békés viszony helyre­állítására vezető ut fáradságos ugyan, mégis kénytelenek vagyunk ezen útra lépni; ha van még olyan ellenfél, aki az ellenséget katonailag kívánja legyűrni, ha ez egyálta­lán lehetséges, még hosszú küzdelmet téte­lez fel. Ezen politika Európára még vég­zetes következményeket jelentene, melyeket j a béke sem tehetne jóvá ; csak igazságos i béke az, melyet ma az összes népek állí­tanak. Az osztrák-magyar közös kormány tehát elhatározta, hogy valamennyi hadvi­selő barátot és ellenséget egyaránt egy előtte járhatónak mutatkozó útra utal és javasolja nekik, hogy vizsgálják meg, vafjon vannak e olyan előfeltételek, melyek a bé­ketárgyalások mielőbbi megindítására biz- hatónak mutatkoznának. Evégből a cs. és kir. kormány va- amennyi hadviselő állam kormányát j i egy semleges külföldi helyen tartandó bizalmas és nem kötelező megbeszé­lésre hivta fel és hozzájuk ilyen érte­lemben jegyzéket intézett. Külön jegy­zék hozza ezt a lépést a Szentszék tudomására. Értesítést kaptak a de- marchról a többi semleges államok kormányai is. A demarche eredetileg franciául ké­szült, teljes szövegének magyar fordítását a Magyar Távirati Iroda közli. Elmondja ez a jegyzék, hogy az a békejavaslat, melyet a négyes szövetség 1916. decemberében tett, az elutasítás dacára a háború fontos fejezetét jelenti, mert ezzel a béke kérdése az egész világ discussiójának középpontjába jutott s egymás i#n c.zót emeltek a hadvi­selő államok vezető emberei a béke kér­désében, s e felszólalásokból megállapít­ható, hogy a hadviselő államok közötti ür nagyban csökkent. Ha összehasonlítjuk a békejavaslatra adott elutasítást az ántánt államférfiainak későbbi nyilatkozataival, az összehasonlítás igazolni fogja az előbbi megállapítást. Bal­four pl. elismeri, hogy a monarchiának ma­gának kell megoldani belső problémáit, Lloyd George pedig az év elején kijelentette, hogy az ántánt programmjában nincsen benne a monarchia feldarabolása. A tárgyalások és beszédek nyilvános­sága azonban kizárja azok sikeres tovább vitelének lehetőségét és a cs. és kir. kor­mány épen ezért az összes hadviselő fele­ket egy semleges helyen való bizalmas meg­beszélésre szólítja fel. Enyhült a nyugati nffenziva iienessége Hivatalos Jelentések Budapest, szept. 14. Hivatalos ijelenté*: A délnyugati arcvonalon: A Brentától keletre és a Monte Sola- rolon visszautasítottunk ellenséges előretö­réseket. A Piave melletti San Donanál meg- hiusitottuk az olaszoknak hajózási kísér­leteit. Nyugati harctér : A cs. és kir. csapatoknál nem volt j nagyobb harci tevékenység. R VBZjphflp regük!. Berlin, szept. 14. A nagyfőhadiszállá* hivatalosan jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös és Böhm vezérezredes hadcsoportjai: Bixschottetól északkeletre saját vál­lalkozásunk alkalmával egy ellenséges rész­lettámadás kivédésekor foglyokat ejtettünk. A csatorna szakaszában saját és ellenséges előretörések heves harcokhoz vezetettek. Moeuvie és Havrinocourt mellett az ellenségnek Gouzeaucurt (Vermandtól északra) ellen és a Ham St. Ruentin or­szágút mindkét oldalán intézett részleges támadásait visszautasítottuk. n német trónörökös hadcsoportja: Az ellenségnek azon támadásai, ame­lyeket délután az Ailiette és az Aisne kö­zött erős tüzelőkészités után intézett, vona­laink előtt meghiúsultak. Keletporoszországí ezredek este meg­ismételt támadást vertek vissza. Az Aisne és a Vesle között tüzérségi tevékenység. Este tüzérségi támadást ver­tek Vissza. Gallwitz hadcsoportja: Omastól délre és a Verdun —Epain országúton az ellenségnek támadásait visz- szavertük. A Cote Lorraine és a Mosel közötti harcvonalon a nap mérsékelt harci tevé­kenységgel telt el. Az ellenség tegnap folytatta támadá­sait. Combrestól keletre és Thiaucourttól északnyugatra uj állásaink felé tapogatód- zott előre. Thiaucourttól keletre helyi harcok. Ludendorff, első főszállásmester. Kitoloncoltak Bpestről egy nagy­károlyi ügyvédet. Budapestről jelenti tu­dósítónk : A rendőrség tegnap a kávéhá­zakban razziát tartott és a Sorrento kávé­házba éppen akkor toppantak be, amikor egy asztalnál Engelmann Sülén felsővisói korcsmáros, Berger Gusztáv ügynök és dr. Benda Gyula ügyvéd, a nagykárolyi Áru­forgalmi R. T. vezérigazgatója a proviziós levelet akarták aláírni, amit szilvában kö­töttek. Mindhármukat előállították és a ki­hallgatáson azt vallották, hogy nem tényle­ges üzletkötésről volt szó, hanem csak elő­zetes megbeszélésről, amit írásba akartaka foglalni. A rendőroiró külön külön tiz-tiz napi elzárásra és 1000 korona pénzbünte­tésre itéPe őket. Engelmannt és Benda ve­zérigazgatót nyomban letartóztatták és ki- kisérték a toloncházba, ahol megindult el­lenük a kitoloncolási eljárás. iaounk mml ssáma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents