Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-11 / 216. szám
ötvenedik évfolyam 216 -lk szám ^.qyes szám ára 12 fillér. t>*My*.ji<-ívarokon filier ELŐFIZETÉS MELYBEN fes VIDÉKEN: Így évre 30 K —í. A«i „ 15 K—f. #«gyeUévra 7K50L Egy bóra 2K80L Nlrdatéci dijak adóra fizetendők. S2ERKESZTÓSÉC1 es KIADÓHIVATAL Eötvös-utca '• reiefoti-számok; Szerkesztőség . 373 Kiadóhivatal . . 4H Fel. szerkesztő lanása .... 3SS SZATMAR-NEMETI. 1918. I Felelős szerkesztő : Dents bantu.«/. Szerkesztő: Dr. Stern Mór SZERDA, SZEPT. 11. A székhely kérdés Irta : dr. Lénárd István városi főjegyző Szatrrár, szept. 10. A székhely kérdésében állig begombolkozva fogadják a szatmári embert. Any- ayit azonban mégis meg lehet tudni az illetékes köröktől, hogy nagy megye készül. Kétségtelenül azzal a tendenciával, hogy Nagykároly központ: fekvése minél jobban megközelittessék. Állítólag Szilágy vármegyét megszüntetik s nem Ugocsát csatolják Szatmármegyéhez, pedig ez a megoldás egy természetes kikerekités lenne, — hanem nemzetiségi szempontok miatt az egész Szilágyságot. Igaz, hogy Nagykároly igy se fog a középre esni s ha ezt a célt elakarják érni a Gutin vidékét véve a periféria keleti szárnyának Debrecent és Nyíregyházát is csatolják ide, nehogy valamelyik Károlyi gróf migraint kapjon. Mert ez a legjobb érv ma is Nagykároly mellett. A másik, hogy Nagykárolyban már fel van épitve egy nagy hodály — amit úgy hívnak, hogy megyeháza. A pénzügyigazgatóság pedig valami grófi istálló céljaira szánt szellős épületben van. Ezt az álláspontot akarja örökre véglegesíteni a mai demokratikus kormány. Ha az egész Szilágymegyét ide csatolják is, Szatmárnak még mindig központibb a fekvése, mint Nagykárolynak, — pláne ha Ugocsa is idecsatoltatnék. Ezek a tervek persze annyi élő és tradicionális érdeket sértenek, hogy kevés józan ember van, aki ne kételkednék a kivihetőségükben még ebben a cenzurás világban is. Ebbe bele fog törni a mi díszpolgárunknak, We- kerle Sándornak sokfele hajlítható bicskája. Ez nehezebb kérdés mint a választójog, — de még az egyházpolitikai kérdések sem zavartak ennyr vizet. Ez a kérdés az ösz- szes megyék húsára megy. Egy élő szervről pedig a húst fájdalom nélkül levágni — ilyen politikai Shytoknak mi még Wekerlét se ismerjük. De hiszen a központi elhelyezés csak az egyik — bár szerintem is nagyon fontos kérdés a megyék kikerekitésénél. Egy megye székhelyétől azonban mást is várunk; várunk főleg kultúrában, kereskedelemben és iparban példaképet egy nagy vidékre nézve. Nemzetiségi szempontból főleg, — hogy a nemzetiségi vidékek emberei lássák, hogy a megye székhelyén a magyarság fennen lobogtatja a kultúra lobogóját. Mit ér az a szilágysági oláhnak, — ha egy kis faluból — egy nagy faluba megy, ahol ha mindenütt a köves utón tart, okvetlen rátalál a megyeházára ? Szatmár-Németi azonban nemcsak ennek a mai történelmi megyének, — de az egész kelet Magyarországnak kulturális góc-. pontja. E körül a gócpont körül felsorolhatnék 5 — 6 megyét. Ennek a városnak annyi iskolája, any- rtyi internátusa, olyan virágzó kereskedelme, oly sok ügyesen vezetett pénzintézetei, köny- nyen hajózhatóvá tehető nagy folyója, róm. katholikus püspöksége, ipara és kertészete van már is, — hogy egyenesen bűn volna végre-valahára nem orvosolni azt a sérelmet, amit gróf Károlyi Sándor ütött rajta nem is egészen száz esztendővel ezelőtt. Mert addig itt volt ám a megye székhelye, mintahogy itt volt a legfontosabb vár, sőt azóta is volt már itt s mindig a gróf Károlyiak közül kinevezett főispánok kedvéért vitték el. De tovább megyek. Ebben a mostani világégésben a mi városunk hivatalosan is, társadalmilag is áldozott ötször annyit a magyarságért, a királyért, sőt a szövetségesekért is, mint bármelyik város a környé- ben. Miért csak minket frocliroznak hát a kormányhatóságon? Egy reggelre virradólag elviszik tőlünk a pénzügyigazgatóságot, s mikor visszaakarják hozni, összeszalad Bécsbe minden mágnás asszony s vége egy nagy vidék igazságos igényének. Százezer család kerüljön félszeg helyzetbe azért, mert egy grófi család tiszttartójának néha a pénzügyigazgatóságnál is dolga van. Ez igazán gyönyörű demokrácia. Mi persze ne-n tudunk térden állva könyörögni, mint á hogy grot Károlyi Sándor tette első József császár előtt, hogy a majtényi sikon elkövetett „kurucságáért“ soksok dominium mellett elkérje a „szatmári majorsági kúriát“ is. Apellált a Felséges ur „veleszületett osztrák kegyességére“. Azt meg Eötvös Károly irta meg, hogy Sándor gróf a címerre a koronát tizenegyágura rajzoltatta s valami ügyes csalafintasággal a királlyal megerősittette azzal a célzattal, j hogy tizenegyágu korona csak a hercegek- j nek jár, hát nevezték ki őt is hercegnek, j Ez azonban azóta se sikerült a Károlyiak- i nak, hacsak gróf Károlyi Mihálynak nem j fog sikerülni, mikor majd megköti a világbékét Wilsonnal a nagykárolyi vármegye- házán. Szóval ügyes ember volt Károlyi Sáudor kuruc generális, mikor labanccá vedlett. Mi volt neki akkor a megye székhelyét szépen a saját falujába terelni. Mi persze szatmáriak — a polgári város — kurucok maradtunk. Most úgy halljuk Falussy Árpád zsongja körül a kegyelmes urat aki másnak még csak belepillantást sem enged ezekbe az ügyekbe. Hát képzelhetjük, hogy az érend- rédi birtokos minő húrokat penget a mi zseniális díszpolgárunk a belügyminiszter ur ő nagyméltósága előtt! Itt nagy baj készül uraim! Ez a kérdés fontosabb nekünk most minden más kérdésnél. Ha megyeszékhelyünk volna: t modern kórházunk is régen lenne már. Megyei embereket ápolnak a mostani kórházunkban is legalább 90 százalék erejéig. A kérdést nem mi vetettük fel. Felülről dobatott le, hogy ebben az izgalmas világban még több izgalmat váltson ki. Vállvetve harcoljuk meg ezt a harcot, mert ha csak szépen itthol ülünk s magunk elébe nézünk, mint valami befalazott „Dalai Láma“, akkor örökre bénítanak meg bennünket. Fogjunk össze, alakítsunk egy permanens bizottságot s legyünk állandó kontaktusban a mai gyűlésen bizonyosan kiküldendő bizottsággal s Szatmár és a szatmári érdeket képviselő sajló pedig kövessen el mindent, hogy egy otromba igazságtalanság elháruljon a mi kedves és szép városunk feje fölül. Próbáljuk meg térden állva könyörögni, mint a néhai kuruc generális tette, de ha máskép nem megy: keressük elő a fokost is!! A nyugati Harcokból Berlin, szept. 10. A nagyíőhadiszállá* hivatalosan jelenít; Nyugati Harctér ; Az ellenség részleges támadásai alkalmával Herkentől északra és Yperntől északkeletre kisebb árokrészek az ellenség kezében maradtak. A peronne-cambrai országút mindkét oldalán az angolok folytatták támadásaikat. A főlökés Couzeaucourt és Epchy ellen irányult. Az ellenséget visz- szavertük. A Havricourt és peronne-cambrai or- száguttól délre este ismét előretörő ellenséges támadások ismét meghiúsultak. A Holnon erdőnél (Vermendtől délkeletre) és a Ham-St. Quentin-ut mentén a Crosat csatorna mellől az utolsóelőtti éjjel visszavontuk előcsapatainkat. Tegnap a essieny-vandeuili vonaltól nyugatra csak gyenge ellenséges felderítő szakaszokkal állottunk érintkezésben. Részleges harcok az Oisetól délre. Tüzérségi tevékenység az Aisnetól északra. Az Aillette és az Aisne között a tüzérségi harc déltájban nagyon erőssé vált. Heves, estig több ízben megismételt ellenséges támadások meghiúsultak. Brandenburgi gránátosok különösen kitüntették magukat a védelemben. Az Aisne és a Vesle között visszavertük a franciák előtöréseit. Reimstól keletre, Parraytól délnyugatra a lotharingiai arcvonalon és Delleren vállalkozásaink sikerrel jártak. Ludendopff, első föszállásmester. Az olasz harctérről. Budapest, szept. 10. Hivatalos jelenté*: A délnyugati arcvonalon: Az olasz front számos részén mindkét oldalon megélénkült a felderítő tevékenység. B itezéphap fBnö&i. % iapunSt mai száma 6 oldal.
