Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)

1918-09-11 / 216. szám

2 óidul. SZAMOS (1918. szeptember 11., 216, mám,) „A veszedelem érzeténeik elmúlása** Irta: Tisza István Olasz harctér. Azt mondják, minket életbevágó baj már nem érhet, ezért sülyedtünk vissza a köznapiságba, ezért van az, hogy a hábo­rúnak csak a nyűgét érezzük immár s többé nem a komolyságát. Istenem, hát lehet olyan vaksággal sújtott magyar ember, aki igy gondolkozik? És ha akad ilyen, ha terjed ez a végzetes képzelődés és éreztetni kezdi a közszelle­met megmételyező hatását, nem köteles­sége-e mindenkinek, akinek szava több­kevesebb súllyal bir az országban és min­denekelőtt nem kötelessége-e a hazafias ma­gyar sajtónak, hogy a még mindig folyó élethalál-harc. a még meg nem szűnt élet­veszély tudatára fölrázza a nemzetet s az elfásulttá, közönyössé váltaknak nap-nap után fülébe harsogja, hogy ma is a mi föl- darabblásunkért folytatják ellenségeink a küzdelmet, s hogy ha — hála a nemzet emberfölötti erőfeszítéseinek — hazánk szent földjétől távolabb folytathatjuk is ezt a lé­tünkért való harcot, ez csak addig tart, amig hü marad a nemzet önmagához, amig kinn a harctéren és benn az országban él' az első háborús évek nemes, lelkes, a győ­zelmet biztositó hangulata. Igaz, levertük, megőröltük épen azok­nak a közvetlen szomszédainknak erejét, akik a mi testünkre éheztek, de vájjon nem álltak-e helyettük uj erők az ellenséges csa­tasorba ? és vájjon nem hirdetik-e ezek épen napjainkban merészebben, leplezetle- nebbül mint bármikor, hogy levert ellen­ségeinknek a mi szétdarabolásunkra irányuló hadicéljaikat magukévá teszik ? Előttem van egy olasz repülő által le­dobott, a magyar katonához magyar nyel­ven intézett fölhívás, amelyik arra figyel­mezteti a magyar katonát, hogy „harcolnia ravasz urai ellen kell, akik ellenségei az ő jogainak s a nemzetek szabadságának.“ Ez a fölhívás ellenségeink békecéljai közé eze­ket sorozza: a cseh-tót állam függetlensége, amely­nek fiai olyan hősiesen harcoltak az oro­szok, olaszok és franciák mellett; szágban, aki rajongana a vérontásért és mintha nem tudná mindenki, hogy kényte­lenek vagyunk szenvedni, mert életünkre törnek, és addig fogunk szenvedni, amig a cseh-tót állam, Nagy-Szerbia, Nagy-Romá- nia és más hasonló „nép’fölszabaditások“ gonosz merényletét csak a magyar haza- szeretet és a magyar vitézség háríthatja el fejünkről. Ugyanez a lap „lapos hazugságnak“ mondja azt, hogy „megtámadott határain­kat védjük“ és szemünkre veti, hogy min­denkinek van valóságos célja a háborúban, csak nekünk nincs. Valóságos célja ? : Hát a gonoszul megtámadott haza védelme nem az ? Hiszen ha nem az, akkor célja nincs csak a rablónak, a hóditónak, a más éle­tére törőnek, és akkor épen azok, akik har­cias mivoltunkért vádolnak, azt vetik sze- műnkre, hogy hóditó célzattal nem folytat­juk a háborút. Hát vájjon mind ennek láttára nem kelí-e eszünkbe jutni, hogy az Úr eszét ve­szi el annak, akit el akar veszíteni ? És vájjon nem kell-e minden erőnket, hazánk­ért remegő lelkünk egész hevét, egész ékes- i szólását latba vetnünk, hogy az igazság tu- j datára ébresszük a nemzetet ? __ Az igazság az, hogy vad, elszánt, bor- j zalmasan komor élethalál-harc foly épen j napjainkban, s hogy épen a magyar nem- j zet sorsa, a magyar állam léte ma is koc- I kán forog. Ellenségeink győzelme hazánk I földarabolását, vagy legalább is megcson­kítását, jövőnk veszélyeztetését jelentené, ma is s ezt a yeszélyt csak akkor hárít­hatjuk el, ha a végsőre kész elszántsággal küzdjük végig a nemzeti létért vívott szent védelmi háborút. Ebben a háborúban — minden mást félretéve — vállvetve kellene küzdeniük mindazoknak, akiknek a veszélyben forgó haza megmentése lebeg szemük előtt. Fa­tális szerencsétlenség, hogy vannak ezek között is, akiket ebben a munkában meg­tévesztett a pártszenvedély. Ezekben a té­vedésük dacára a hazafit becsülöm s velük a háborúval kapcsolatosnemzeti érdekek szol- i gálatában parallel utakon haladhatok ma is. a délszláv állam függetlensége, mely magában egyesíteni fogja a három családot: szerbeket, horvátokat és szlovéneket; Romániának visszaállítása és egyesí­tése az erdélyi, bukovinai és bánáti román területekkel. Hogy ilyen fölszólitásra milyen vissz­hang kél a magyar katona lelkében, arról bizonyára nem kell beszélnem. Itt, a ma­gyar csapatok tiszta, nemes légkörében él az első idők halálraszánt hazaszeretete, lehetetlenséget nem ismerő szent áldo­zatkészsége. Mit kell ennek a magyar ka­tonának gondolnia, éreznie, ha addig, amig messze olasz földön kemény elhatározás­sal áll őrt hazájáért három világrész reánk törő túlerejével szemben, a távol hazából az a hir jut el felé, hogy ott visszasülyed- tek a köznapiságba, marakodnak, üzérked­nek és gyűlölködnek az emberek, hiszen te­hetik, mert immár a háború komorsága megszűnt, elmúlt felőlünk a veszély. És vájjon nem az enyészet lehellete, a fölbomlás szaga érint-e bennünket, ha egyik legelterjedtebb magyar lap annak ront neki, mint gyűlölködő békebontónak, aki a becsületes mag,, r.r ember jogos fölháboro- dásával bélyegzi meg a magyar kishitüek aknamunkáját s a hazafiasán gondolkodó magyarokat egyesülésre hivó szózattal szem­ben védelmébe veszi azokat, „akik nem ra­jonganak a vérontásért, akik tudni szeret­nék, hogy miért és meddig szenvedünk.“ Mintha volna egyetlen ember az or­Másként áll a dolog azokkal, akik már | évek óta igyekeznek élösködni a nemzeti i megpróbáltatásból és szenvedésből, akik ! következetesen ássák alá a nemzet ellenálló j képességét, erkölcsi erejét, akik konkolyt i hintenek a hazában, bizalmatlanságot, gyü- j lölséget szítanak szövetségeseink ellen s legádázabb ellenségeink számára őrzik meg rokonszenvüket. Ezek nem belpolitikai ellenfelek, akik­től véleménykülönbség választ el bennün­ket, hanem — akaiva nem akarva — a lé­tünkre törő kűlellenség segítőtársai. Háborúban vagyunk ; mindenünk koc­kán forog. Aki ilyen pillanatban zsibbasztja meg a nemzet karját, lankasztja kardot for­gató jobbunkat, az ellenség, akivel mint ilyennel kell szembe szállania minden be- csiyetes magyar embernek. ~n-r »T iTiTtr^-rt — vr —--­LEGÚJABB Be van fejezve a német visszavonulás Bern, szept. 10. A lapok egyértelműen megállapítják, hogy a német visszavonulás befejezést nyert és hogy a béke-megbeszélések igy egybe esnek, annak megvan a jelentősége. Az optimista felfogásnak ma sokkal több alapja van, mint bármikor Oroszor­szág összeomlása óta. Basel, szept. 10. A Reuter ügynökség hadi tudósítója jelenti, hogy az angol-francia előrenyomu­lást feltartóztatták. A németek nagy tarta­lékokkal rendelkeznek. A Hindenburg-vonal áttöréséről szó sem lehet. Fontos ujitásoh a telefon használata körül Változások a telefondíjak fizetó* sében — Különböző számok ál­landó összekapcsolása — Kedvez­mény az orvosoknak Szatmár, szept. 10. A magyar államvasutak mintájára most megalkották a telefonüzletszabályzatot is, amely 49 szakaszból áll. Az üzletszabályzat, amely ma jelent meg a Posta- és Távirda- rendeletek Tárában, október 1-én lép életbe és számos fontos újítást tartalmaz. Ujitás az, hogy: valamely telefonelőfizető tele­fonját minden ellenszolgáltatás nélkül má­sok is használhatják, ha a telefonelőfizetö azt megengedi. Közérdekű beszélgetésekre azonban minden előfizető díjmentesen kö­teles telefonját átengedni. A postakincstár fontos követeléseket támaszt a telefonelőfizetőkkel szemben, azonban a szabályzat 3-ik szakaszában ki­köti, hogy a telefonszolgálatának igénybe­vételéből kifolyólag semmiféle anyagi fele­lősséget sem vállal és semilyen kártérítés nem ad ama károkért, amelyek a telefonszol­gálat beszüntetése, közlekedési akadályok, üzemzavarok fellépése, téves vagy késedel­mes kapcsolások, vagy az összeköttetés meg­szakítása és egyéb tévedések következtében előállnak. Annyit igér a postakincstár, hogy az állam a távbeszélő titok megvédéséről gondoskodik és a hivatal személyzetének ti­los a telefonon folytatott beszélgetést kihall­gatni, vagy erre másnak módot nyújtani és tilos a személyzetnek elmondani, hogy mit hallott telefonon. Kedvezményeket is nyújt a postakincs­tár, például a hírlapoknak. Ujitás, hogy az orvosi gyakorlatot rendszeresen folytató szatmári orvosok abban a kivételes kedvez­ményben részesülnek, hogy telefonjukat, ha azt nem mással közösen bérlik, mérsékelt díjért korlátozás nélkül használhatják. Fog- technikusok e kedvezményre nem tarthat­nak igényt. Eletbelépteti az üzletszabályzat a hábo­rú alatt beszüntetett azt a gyakorlatot, hogy telefonon is lehet táviratokat feladni Ha az előfizető állomását táviratok feladására is használni kívánja, azt előre bejelenti annál a hivatalnál, amelyhez be van kapcsolva. Az előfizető a rendes távirási dijakon felül táv- iratonkint 10 fillért, háborús pótlék fejében 20 fillért és a sürgönyblankettáért 10 fillért, összesen tehát külön 40 fillért köteles fizetni. A nyilvános telefonállomásokról szintén le­het táviratokat feladni, de a telefon hasz­nálatáért táviratonkint külön 20 fillér dij sze­dendő. Állami táviratokat, hírlapi sürgönyö­ket és utalványtáviratokat telefonon nem lehet feladni. Külföldre szóló idegen nyelvű táviratok legfeljebb csak 50 szóból állhatnak. A telefonállomások tulajdonosai érkező táv­irataikat telefonon is átvehetik, illetve a táviró hivatal által felolvastathatják. Ezért összesen 30 fillér pótdijat kell fizetni. Ujitás az is, hogy azok az előfize­tők, akiknek ugyanahhoz a hálózat­hoz kapcsolt egynél több távbeszélő állomásuk van, kérhetik, hogy a központ állomásaikat a postahivatal szolgálati idején túl terjedő időre ál­landóan összekötve tartsa. Ilyen összeköttetés különböző előfizetők ál­lomásaik közt is bérelhető.

Next

/
Thumbnails
Contents