Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)
1918-04-07 / 84. szám
2. oldai (1918. április 7.. 84 szám.! S Z A M 0 8 Egyébként Czernin beszédének szövege elmondás előtt megnyerte az illetékes tényezők hozzájárulását. Budapest, ápr. 6. Czernin külügyminiszter vasárnap indul Bukarestbe a békeszerződés aláírására. Visszatérőben egy napot Budapesten fog tölteni. A delegációkat április 20-ára hívják össze. ftz áidoiafkéiség szatmári szobráról. Szatmár, ápr. 6V_ Mindenkinek volt már siratni valója, amikor felébredt a lelkekben a jobbik érzés . . . Felébredt a vágy : emberileg enyhíteni az elveszettek miatt sajgó fájdalmakat, apasztani az apa. a testvér s a rokon miatt hulló könnyeket,. . Törvény, társadalom, művészet, irodalom, gazdag és szegény mind-mind buz- gólkodtak és buzgólkodnak azon, hogy segítsék a sújtottakat. Ám a harcok még mindig tartanak. A segítségre szorulók száma máris oly sok, hogy minden alkalmat fel kell használni a társadalomnak arra, hogy nagy tőkét gyiijthessen. Minden, ami pénzt hozhat, segiti célunkat. A hétfői közgyűlésen is tárgyalás alá kerül egy ilyen aktuális kérdés : a houvéd áldozatkészség szobor kérdése. Az áldozatkézszég szobor ugyanis az eddigieknél nagyobb mértékben óhajtja házi ezredeink özv. árva alapjait növelni. Egész vármegyénk s mind két ezredünk kiegészítő kerületeinek jövendő gyűjtéseit akarja centralizálni, amire méreteinél, művészi értékénél és hivatásánál fogva feltétlenül alkalmas is. akik a felajánlott költség nagyságától irtóznak, mert nem kap a város állandó ; szobrot — talán nem is tudják, hogy az i ércszobor a fazév beboritása után, állandó szobor lesz. A mostani harcok emlékét megörökítendő állandó ércszobor! Hiszen éppen az a Papp Aurél alkotásának leg- : főbb előnye, a többi ilyen szoborral szem- . ben, hogy tulajdonképpen — az áldozat- készség szolgálatában álló, állandó szobrot ; képez. A hallott aggályok ime, körülbelül ezen kérdések körül hangzanak. Bizonyára a tájékozatlanság okozta a aggodalmakat, amelyeknek eloszlatása, célja szerény Írásunknak. De van még egy kérdés, amely a szobor felállítása mellett döntőleg szól. Éppen az, ami már eddig is a mi szegény városunk szépészeti berendezése iránt érzéketlen polgárok lelkét terheli. Nincs semmi szobrunk. És ha eddig nem is volt okunk arra, hogy szobrot emeljünk, ime most a jótékonyság ösztökél reá. A jótékonyság nyújt alkalmat arra, hogy a térbeüleg páratlanul szép piacunkat végre díszítsük is. Nézzük meg a többi szomszéd és vidéki városokat. Mindegyiknek van szobra, sőt több is. Egyiknek sem ilyen kopárak terei. Nékünk semmink, de semmink sincsen. Mi jemmi szépért lelkesedni nem tudunk. Mi a haladásnak ellenségei, csak saját magunkat tudtuk bámulni mindig, az ideálokat eldobtuk s maradtunk a régiek. Hát ez a világháború sem változtat maradiságunkon? Más vidéki városok már rég megépítették áldozatkészség szobraikat s nem aggodalmaskodtak. Mi igen, aggodalmaskodunk, mert mi vagyunk az az átkozott város, amely cselekvés helyett mindig azon elmélkedik, hogy „tegyem — ne tegyem“?... Tisztest Szerkesztő Up! A szobor ügy eddigi tárgyalásai folyamán azonban hangzottak el némi aggodalmak is, amelyek a szobor eddigi megépítését akadályozták s amelyeknek tisztázása a nagyközönség előtt éppen most nem lesz érdektelen. Vannak ugyanis kishitüek, akik kétkednek abban, hogy a bepikkelyezés érdekében megindítandó mozgalom eredménnyel fog járni; az építésre felajánlott összeget, mert nem állandó szoborról van szó, so- alják és időszerötlennek tartják. S vannak akik nem törődve a város művészi kiképzésével, apatikus nemtörődömséggel veszik az egész ügyet. Ez a mi közönségünk, a mi városunk, ki érzik a véleményekből. Mert hiszen nem merhetjük soha sem mondani, még derült időben sem, hogy nem lesz eső, mert egy jó szél mindent hozhat, még záport is. Sem mi, sem az ellenvéleményezők nem tudják, hogy a megindítandó propaganda mennyire serkenti majd fel a lelkeket az áldozatkészségre. Bizonyos csak az, hogy kevés lelkesedéssel, kis hitüséggel, semmi esetre sem lehet nagyot, de még középszerűt sem alkotni. Mondják, hogy a többi ilyen szobrot sem borították még be. De tudni ám, hogy lehetetlen máról-holnapra a be- boritás. Mert, ha igy volna is, hiszen akkor nem kellene csak adom-veszem módjára túl adni a lemezeken s beborítani a Szobrot. Azaz nem is szobrot, mert igy feleslegessé válnék minden szobor.. Csakhogy igy ezért kell a szobor, hogy az ekörül csoportosuló propaganda állandóan ébren tartsa a jótékonyság iránti figyelmet és érdeklődést. Bizony sajnos, a propagandának több éven át kell tartani, mert máról- holnapra csak a hadi milliomosok tudnak nagy pénzeket előteremteni — s nem mi, a szegény, de lelkes társadalom. Ne csüggedjünk el ily korán. Hit, önbizalom és akarat nélkül még semmi nem c * * *o *•>**, T 1 ?■*•% r. rt c- •v--*-» I .-<■?«-T ?-• <■ t C,' ^ - 7 Ul .......v> ................" w M közönség felszólalásai Szatmár, ápr. 6. Reverenda és sssolknya Nem vagyok se feminista, sem sza- badkőmivesi sem pedig kongregánista. Bédy- Schwiinmer Róza előadásán nem voltam jelen s arról csak azt a pár sort olvastam, ami a lapokban megjelent. Így véletlenül elolvastam azt is, amit a Szatmári Hírlap (Heti Szemle) irt róla. Ha netalán a t. Szerkesztő ur nem olvasta volna (?), ime citálom belőle azt a részt,-amely miatt ezt a levelet irom: Róza kisasszony aesthetikailag véve határozottan unsympatikus jelenség. .Marcona, mészáros-termet, ízléstelenül dekol- iált ruhával, arcán fajának minden jellegzetes tulajdonságával, éles, gyakran vércsevijjogásra emlékeztető hanggal. A kellemetlen hatást sehogysein enyhíti a felfelcsillanó arany orrcsiptető. Ami jellemét illeti, toiakodóan, bosszantóan szerénytelen. Szinte mindig magáról beszél s egy fél óra alatt életének jó részét elmeséli. Mint szónok számba alig jöhet. Aminta jelenvoltaktól értesültem, „Róza kisasszony“ — egyébként asszony és tisztes anya — tényleg sokat beszélt külföldi útjairól, de alig hiszem, hogy ilyen, minden Ízléstől mentes, durva inzultusról még akkor is számot tudna adni, ha az emberevők közt járt volna. Női és anyai mivoltomban felháborodva megnéztem: még mindig szegény Varjas Endre szerkeszti azt a lapot ? Nem. Uj név szerepel rajta. Hát akkor mi ez? Ez a katholikus feminizmus hangja? Avagy a szatmári papság lapjának meghatározott hangja? Talán a szeretetnek, a türelmességnek a szószékről hirdetett zsolozsmája? A szerkesztő egyéniségének hangja-e ez avagy egy részeg önki»-.**.! »'.4 *s-x*f/4 *• i T - '> rT • T r%e-f a»-, *r f •* r: «» bálja egy kétségtelenül intelligens és tisztességes úri nő utáfi? Meri a józanjában több a gavalléria, semhogy ilyet tegyen, hogy férfi létére ilyen durva hangot használjon egy nővel szemben, még ha az a nő feminista is. Igazán szeretném tudni, hogy ez a hang megfelel-e a szatmári papság ízlésének, akik között én sok olyan komoly úri embert ösmerek, aki szívesen működik együtt köztéren és jótékonyságban olyan szatmári úri asszonyokkal, akik feministáknak vallják magukat. Szeretném tudni, hogy a szatmári klérus komoly tagjainak hallgatása ezzel a tónussal szemben valóban azt jelenti-e, hogy egyetértenek vele? Nem mondom én, hogy az ellentétes világfelfogásuak ne bírálják egymást. Bizonyára Schwimmer Róza is hozzá van szokva a kritikához. De demokrácia ide meg oda, az ember minden körülmények között legyen úri ember, különösen a reverendát viselő ember, akinek igen helyesen valamelyes kötelessége a rajta levő reverenda méltóságának megbecsülése is. Így láttuk ezt eddig az idősebb napjainknál is, akiktől sohasem hallottuk ezt a hangot. Igaz, hogy ez a szemináriumban nem külön tantárgy, de azért meg lehet szokni, ha az illető egyéniségében nincs oly sok az ellenadagból, hogy a férfias, gavalléros érzés nem tud vele megbirkózni. Most pedig derék hívőim adjatok, adakozzatok a katholikus sajtóalapra, mert ezt a hangot terjeszteni kell, ennek a hangnak mindennap belé kell recsegnie a szeretet, türelem, egyetértés, jóizlés ájtatos zsongásába ! * Készséggel helyt adtunk a levélnek annak a kijelentésével, hogy a további vita folytatására nem vállalkozunk, bármit és bármilyen hangon válaszol is reá a fennt aposztrofált lap. ICáss Miklós hagyatéka Szegény, jó Kiss Miklós, ki hitte volna, hogy utánna, aki utolsó napjaiban is kétségbeesve kapkodott pár forint kölcsönért, Valaki még örököl is. í A hagyatéki leltározásnak nem sok dolga volt az ő holtteste körül. És mégis van olyan szerencsés ember, aki a szegény bohém szinészember után tisztességes összeget örökölt. Persze nem Kiss Miklós élettársa, nem ' öreg szülei, nem is rajongásig szeretett testvére, hanem — ki után hajigálja a vak szerencse két kézzel a pénzt: — Kiss Árpád, a színigazgató. A direktor ur ugyanis szerencsés örököse Kiss Miklós teljes gázsijának. Ha jól emlékszem: szerkesztő ur mondotta szegény Kiss Miklós koporsójánál tartott gyászbeszédében, hogy az ő elveszte pótolhatatlan veszteség a szatmári színpadra, . az ö távozása űrt fog hagyni maga után. i Hogy mennyire a jövőbe látott, azt bizonyítja a következmény. Kiss Miklós elveszte csakugyan űrt hagyott maga után és a direktor beletörődve az Ur változhatatlan akaratába és eme jámbor, fanatikus hitbuzgóságában meg sem kísérelte, hogy azon változtasson. Idestova két hónapja, hogy szegény Kiss Miklós szerződést bontott, de Kiss Árpád, akinek feneketlen zsebébe dől a közönség pénze, meg sem kísérelte, hogy egy olyan elsőrangú erőt, mint a megboldogult volt, pótoljon. A szatmári társulat tagjai nemcsak neki élnek, de neki halnak is meg. A szinügyi bizottság pedig absolute nem törődik a színház érdemi részével és felőle minden retorsió nélkül lehet ölvén
