Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)
1918-04-07 / 84. szám
SZAMOS előadásokat produkálni, mint Greguss Mar- ; git vendégszereplése alkalmából. Hát ez a bizottság csakugyan nem j arra való, hogy a közönség érdekeit is képviselje néha a színházhoz cimzett bolttal szemben? (1918 április 7., 84 szám.) __ Szatmáron nem hazardíroznak. A fővárosi híradások egyre-másra ontják azoknak a tragédiáknak a Iliiét, amelyekben egyik áldozatot sikkasztásra, a másikat ön- gyilkosságra vitte a kártya szenvedély. Ilyenkor rövidebb-hosszabb időre a kártya felé terelődik a közfigyelem, a hatóságoké is és minden hatóság igyekszik a saját hazard- portáján legalább is ideiglenes rendet csinálni. Kártyajáték szempontjából érdekes a helyzet Szatmáron. Nemrégen, de különösen béke idején, sőt még azután is jó darabig nagyban folytak a hazárdjátékok. Kávéházakban, társas körökben, szeparékban, szállodák szobáiban nagyarányú hazárdjátékok folytak, amelyeknek tekintélyes ösz- szegü differenciáiról másnap valósággal legendák keringtek. így volt ez még a háború előtti nevezetes pénzszük időkben is és innen maradt fenn egy közismert vidéki föld- birtokosnak ez a jellemző mondása: — Engem a fél ász tett tönkre! Ezzel szemben, ma amikor nagy a pénzbőség, amikor dacára annak, hogy sok ember van a fronton, de a jeles nagy kártyások tekintélyes része itthon van, Szatmáron a hazárd-játék teljesen szünetel. A kávéházakban nem látni egyebet szolid com- merce-játéknál, arról pedig seholsem hallunk, hogy akár szeparékban, akár szállodai szobákban vagy társaskörökben hazardíroznának. Oly kevés jót tudunk feljegyezni ennek a városnak az életéből, hogy ezt sietünk megállapítani. Az emberek ma Szatmáron nem veszítenek, csak nyernek. Nem is kártyán, hanem a közszükségleti cikkeken. Eljegyzés. Molnár László, tart. főhadnagy, a Marta aradi automobilgyár igazgató-főmérnöke eljegyezte Nem ess Lenkét, dr. Nemes Zsigmond országgyűlési képviselő leányát Aradon. — Molnár László néhai Molnár Henrik volt szatmári termény- kereskedő özvegyének fia, aki középiskoláit a szatmári Jdr. kath. főgimnáziumban végezte. Gyászhirek. Gyapay Emma tanítónő, hosszas szenvedés után 22 éves korában szombaton hajnalban meghalt. Temetése ma délután lesz a Mátyás király-utca 19. számú gyászháztól a ref. vallás szertartása szerint. Maasz Henrikné Pénzes Zsuzsánna 72 éves korában pénteken reggel meghalt. Ma délután temetik Vörösmarti-utca 39. számú gyászháztól. Az elhunytat gyermekein kivül nagy számú rokonság gyászolja. Kártyadósság miatt a halálba. Budapestről jelenti tudósítónk: Zachár Pál honvédőrnagy virágvasárnapon az Országos Kaszinóban kártyázott. Ez alkalommal Szinyei Merse Félix országgyűlési képviselő 20,000 koronát nyert tőle, amit az őrnagy nem tudott teljesen megfizetni. Az őrnagy visszautazott a harctérre és öngyilkos lett. Orosz fogságból hazatért ötös tisztek. Az oroszok fogságából eddig a következő ötödik gyalogezredbeli tisztek jöttek haza: Hackel Hermann, Kovács Emil, Kürthy Sándor, Gufart János tart. hadnagyok, Melega Ernő, Szabó Miklós, Dessy Ferencz, Koza László zászlósok és Besnyő Gábor, Pgskándy János, Baumann Ferencz, Boros Ferencz, Szendrey Dénes, Gáthi Árpád. — Mint csererokkantak már régebben hazajöttek: Baben Péter alezredes, Sziverth Gyula őrnagy, Paccala Aurél őrnagy, dr. Schwartz Márton törzsorvos, Pitsch Róbert kapitány, Kovács Béla, Jónás János tart. hadnagyok, Hegedűs Jenő zászlós és Simon Menyhért hadapródjélölt. A legénység közül eddig 250 ember tért haza. Leérkezett«a város erdővételének jóváhagyása. Budapesti munkatársunk telefonjelentése alapján közöltük már, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a városnak a Gömörmegyei Kereskedelmi Részvénytársasággal az oláhmeddesi és oláhgyürüsi határokban levő erdők megvételére vonatkozólag közölt szerződést. A szerződések ma a jóváhagyó záradékkal ellátva le is érkeztek a városhoz. A dohányjegyek beváltása. Ozory István rendőrfőkapitány hirdetményileg tudatja a város lakosságával, hogy a 2. számú dohányjegyek beváltása holnap, hétfőn megkezdődik a dohányjegyeken feltüntetett dohánytőzsdékben. Kiadandó szivarjegyre 50 db. szivar, cigaretta és cigarettadohányjegyre 100 db. cigaretta vagy 100 gramm cigaretta dohány, szivar és cigaretta jegyre 25 db. szivar, 50 db. cigaretta vagy 50 gramm cigaretta dohány, pipadohány jegyre 50 gramm pipadohány. Három napig temetetlenül. Hideg Lajosné, akinek férje orosz fogságba került,/ Nagybányáról, ahol a férje a polgári életben asztalos volt, nemrégiben beköltözött Szatmárra, ahol Szilágyi Mihály tímárnak az Árpád-u. 44. szám alatti házának a pincéjében bérelt ki egy szoba-konyhából álló lakást. Hidegnének magának is négy gyermeke volt, legidősebb 7, a legfiatalabb 2 éves. Ezenkívül a szegény asszony pincelakásában húzódott meg egy súlyos beteg asszony-nővére és egy ugyancsak beteg fivére, aki kőmives. Hidegné 26 éves volt és maga is súlyos beteg. Novemberben beszállították a szatmári közkórházba, ahol veszélyes operáción ment keresztül. Körülbelül tiz nap előtt Hidegné, akinek gyermekei beteg nővérének gondozására voltak bízva, hazakivánkozott a kórházból gyermekeihez. Hazavitték a pincelakásba, ahol ma egy hete, nagyszombaton este meghalt. Két beteg testvére ott feküdt betegen a halott mellett a pincelakásban és csak öreg i anyjuk, aki szintén Szatmáron lakik, bizonyos Lukácsné nevű asszony járt-kelt hus- j vét két napján össze-vissza, hogy elhalt | leányának temetése iránt intézkedjék. Per- i sze ingyenes temetésről volt szó, mert a ! szegény család a hadisegélyböl élt. Ez pedig most nem volt esedékes. Hogy hol és : hol nem járt Lukácsné, azt nem tudtuk ! megállapítani, mert Lukácsné, aki Hidegné i halála után magához vette a beteg i fiát és a négy árva gyermeket, valahol a városon kivül lakik. Elég abból annyi, hogy a szerencsétlen asszony holtteste ott feküdt a pincelakásban a két felnőtt beteg és a négy apró gyermek között. A hull# — a házbeliek előadása szerint — már oszlásnak indult és rettenetes bűzt terjesztett nemcsak a lakásban, hanem az udvaron is. Elmúlt az ünnep is, inig végre kedden délután végre több mint három nappal a halál bekövetkezte után megérkezett a városi szekér, rátetették a szomorú fekete koporsót 3. oldal és a pap kikisérte Hideg Lajosnét a temetőbe. Akárhogyan történt is a dolog, sajnáljuk, hogy nem tudtuk az eset körülményeit teljes részletességgel felderíteni, mert nem lenne érdektelen tudni, hogyan történik meg egy ilyen városban az a botrányos eset, hogy egy hulla három nap, három éjjel fekszik a város közepén egy betegekkel, gyermekekkel zsúfolt lakásban. Rejtett éleliniszerkészletek az Érmelléken. Érmihályfalváról írják nekünk: A határrendőrség kirendeltsége tegnap jelentette illetékes helyen, hogy az Ermelléken rendkívül nagy mennyiségű rejtett készleteket talált. A készleteket, amelyek több száz métermázsát tesznek ki, már lefoglalták és intézkedtek, hogy a Haditermény Részvény- társaság nagyváradi raktáraiba beszállítsák. Husvét előtt néhány nappal a brassói határrendőrség különítménye jelent meg némely érmelléki községben a most folyó rekvirálás eszközlése végett. A kirendeltséget 80 baka kisérte, akik gondos őrjáratokat szerveztek a falu utcáin. Az őrjáratok az első este már észrevették, hogy a lakosság az éj leple alatt megindul és készleteit kicsempészi a szőlőhegyre. A készleteket természetesen visszatartották és lefoglalták. Másnap megkezdődött a rekvirálás, a mely meglepő eredménnyel járt. Az ágyak alatt, az istállók hidlásaiban, a trágyadombok alatt, pincékben készített mély vermekben nagy készleteket találtak. Különösen sok búzát, lisztet és zsírt rekviráltak a bihar-diószegi házakban. A szőlőhegyeken is intenzív rekvirálási munkát végzett a brassói határrendőrség kirendeltsége és a kíséretéül beosztott katonaság. Még a szőlőtőkék uj barázdáiban is találtak nagyinenyiségü élelmiszert, ezenkívül a legelképzelhetetlenebb helyeken, a mihez csak a véletlen engedte hozzájutni a rekvirálókat, akik folytatták munkájukat az egész Érmelléken. Ahol csak jártak, minden községben nagy készleteket találtak. Természetesen a lakosság jórészénél csak a szükséges készleteket találták, amelyek a házi szükségletek kielégítésére alkalmasak, de minden községben nagy készletek kerültek a rekvirálás következtében felszínre. Az Attila-utcai aszfalt-burkolat gödrei. Az Attila-utca, az egyetlen ut, amely a vasúti állomáshoz vezet, tudvalevőleg aszfalttal van burkolva. Szatmárnak ez a legforgalmasabb utcája, amely nemcsak a város és vasúti állomás közti kocsiforgalmat bonyolítja le, de ez vezet több községből is a városba. Ez az ut békeidőben állandóan javítás alatt van, mert az aszfalt nem állja a hatalmas forgalmat és kikopik. A háború óta azonban sem anyag, sem munkás nincs, hogy az aszfalt-burkolatot rendbehozhassák s immár negyedik éve, hogy a nagy forgalom hatalmas sebeket koptatott az aszfalt testébe anélkül, hogy azokat helyrehoznák. Ma már ebben az utcában több a gödör, mint az aszfalt. Olyan sürjen vannak ezek a gödrök, hogy a kocsik ki sem térhetnek egyik elől, mert akkor a másikba hajtanak bele. Eltekintve attól, hogy a kocsin ülők egy-egy ilyen döc- cenésnél a nyelvüket harapják el (ha ugyan az illetők könnyen el tudnak ettől tekinteni,) de állandóan veszélyben van itt a lovak lába és a kocsik rugója is. Különösen ma, amikor sok a vak ló és különösen este, amikor gyér a világítás. Érdeklődtünk a dolog iránt a városházán, ahol azt az értesítést kaptuk, hogy Ozory István rendőrfőkapitány, aki már értesült az Attila-utcai kocsi ut állapotáról, már megtette előterjesztését a tanácshoz, melytől kéri, hogy addig is, amig az aszfalt teljesen rendbehozható, rendelje el a tanács a gödröknek tört kővel való betömését. Valószínű, hogy a tanács rövidesen meg is teszi az erre vonatkozó intézkedést. Adomány. Reiter Jakab a hazatérő hadif oglyok segélyezésére 100 koronát fize- tett be a városi pénztárhoz.
