Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-09 / 188. szám
f 2. oldal, kitartunk és ellenfeleinkkel szemben felvesszük a politikai harcot. [Hosszantartó taps és éljenzés.] Végül egy egyeni kéréssel fordulok Önökhöz: 82 év nyomja a vállaimat és nyugodt az öntudatom, hogy megyém és hazám iránt minden kötelességemet teljesítettem. [Éljenzés.] Kerem Önöket, mentsenek fel az elnöki tiszt «»Jói, mert sokkal fiatalabb, nősebb és egiiisabb kezekre van ma szüksége a pártnak, de mint egyszerű közember továbbra is megrnara dók & párt kötelekében. A közgyűlést megnyitódnak nyilvánítom. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után báró Kende Zsigmod emelkedett szólásra és javasolta a közgyűlésnek, hogy Doma- bidy István és Nagy Béla társelnököket válassza meg a közgyűlés érdemeik elismeréséül örökös diszelnökökké, egyben felkérte Csaba Adorján ny. főispánt a közgyűlés további vezetésire. Csaba Adorján kimondja a közgyűlés határozatát, mely szerint Domabidy István es Nagy Béla pártelnökök örökös diszelnökül megválasztalak, majd igy iolytatja : Mélyen tisztelt Uraim! Háias köszönetemet nyilvánitom azért, hogy a mai napon szívesek voltak ielkük sugallatára és az én megóvásomra itt megjelenni. Engedjék meg, hogy röviden felkérjem pártunk jelenlevő tagjait, hogy összes tevésenys égükkel és fáradtságot nem ismerve szánják magukat azon ügynek, melynek programmját elnökünk elmondta. Nincsen köztünk olyan ember, aki nem lenne tudatában a nemzeti veszedelem nek, melyet hogy kik hívtak elő, jól tudjuk. E nemzeti veszedelem elhárításán akarunk munkálkodni és hűséges fiai vagyunk az országnak, mert egyéni érdek nélkül dolgozunk Sajnálatos dolog, tisztelt Pártgyülés, hogy egy jelszó, a 48-as jelszó, mely eddig válaszfal volt a parlamenti pártok együttműködésére, ma már illúzió lett es csak a nagyközönség együttartására való. Azokat az eszméket, melyeket a nemzet nagy férfiai 48 ban hirdettek, ma mi képviseljük és ezen eszmékért becsületesen kívánunk harcolni egy jobb jövő reményében. Ezen az utón pedig Tisza István a vezérünk. (Éljenzés.) Felkérem Szuhányi Ferenc képviselő urat, ismertesse röviden a munkapárt programmját. 8»uhdnyi Ferenc beszéde. Szuhányi Ferenc, a csengeri kerület orsz. képviselője a következő hatalmas konstrukciójú, a helyeslés és éljenzés által többször megszakított beszédben ösmertette a munkapárt programmját: Gróf Tisza Istvánnak a miniszterelnökségről való lemondása és az eddigi ellenzéki pártok kebeléből alakult kisebbségi kormány kinevezése következtében a nemzeti munkapárt nj politikai helyzetbe került. Kormányzó többségből ellenzéki szerepre vált hivatottá. Mielőtt áttérnénk azoknak a nagy feladatoknak ecsetelésére, melyek ebben az uj dolitikai helyzetében a nemzeti munkapártra várnak, nem lesz felesleges a válság történetére egy rövid visszapillantást vetnünk. A mai kormánypártok, mint ellenzék, önző hatalmi vágytól és személyes gyűlölettől elvakitva eget-földet — de még a poklokat is megmozgatták Tisza István megbuktatására. Tudták azt, hogy ez a parlamentben nem lehetséges és a nemzet igazi nagy közvéleményével szemben hatástalanok maradnak a rágalom, ferdités, befeketitós szemtelen fegyverei is. Ép azért egy ütjük maradt csupán és SUMOS t (1917. augusztus 9., 188. szám.) ez az ut az volt, hogy a miniszterelnök állását legfelsőbb helyen ingassák meg. Gróf Andrássy Gyula, az egyik ellenzéki párt vezére, jobb ügyhöz méltó buzgalommal látott ehhez a munkához : szövetségeseket keresett Bécsben, a cseh feudális főnemesség táborában — és Berlinben. A cseh főnemesség Stürgh gróf, akkori miniszterelnök és Burián magyar közös külügyminiszter megbuktatását kívánta, mert mindkettő útjában álit a csehek érvényesülő sének; ez az osztrák parlament és delegációk egybehivása utján volt lehetséges; gróf Andrássy vállalta, hogy mindkettőhöz segitő- kezet nynjt és sürgette a magyar képviselőházban az osztrák parlament és delegációk összehívását és támadta Burián külügyminisztert. Ha nem is épen az Andrássy akciója következtében, de amit avart, az bekövetkezett ; ó akart egy magyar szempontból kovésbbé kívánatos osztrák kormányt — megtörtént; a külügyminiszteri széket tán inkább magának szánta, de az eredmény mégis az, hogy magyar helyett cseh külügyminisztert kaptunk; ő akarta az osztrák parlament működésbe helyezését, ennek ered- ményekép csak arról győződhettünk meg, mennyiro igaza volt Tisza Istvánnak, mikor azt ellenezte. Ugyanakkor a nemét közvéleményt igyekezett Tisza Istvántól elfordítani, ebből a célból felhasználta az élelmezés ügyét. Az 1916. évben Németország, Ausziriával karöltve, azzal a kéréssel állt elő, hogy tekintet nélkül Magyarország szükségletére — a termésnek egy bizonyos hányadát bocsássa a magyar kormány Ausztria és Németország rendelkezésére. Tisza István ez ellen erélyesen ellenszegült és arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarország szükségletét a minimumra le szőrit ja és az igy előálló felesleget bocsátja a szövetségesek rendelkezésére. Ez az álláspont győzött, de a rossz termés miatt oz a felesleg igen kevés volt és a német kormány újabb kövoteléssel állt elő bécsi nagykövete utján. Tisza ismét hangoztatta, hogy sajnálatára több felesleg nincs, mire a német nagykövet csodálkozásának adott kifejezést, mert gróf Andrássy Gyula kijelentette előtte, hogy Magyarország még bőven rendelkezik feleslegekkel — csak az elosztási rendszer rossz. Á német intézőkörökbe ez becsepegtette azt a hitet, hogy a magyar kormány adhatna, de nem akar terményt adni és ezzel ott is megszületett a Tisza-kormány eltávolításának vágya — mert egy más kormánytól jobban remélhették igényeik kielégítését. így igyekezett Andrássy Gyula Tisza István megbuktatására még a magyar érdekek feláldozásának árán is; ő előtte a főcél és főszempont volt Tiszának távozása — és mellékes a magyar érdek; idáig vozet a politikai elfogultság, személyes gyűlölet és hatalmi vágy. Ezzel egyidőben gróf Károlyi Mihály pártja más oldalról próbált egy olyan követ hengeriteni Tisza útjába, melyen meg kell botlania; erre nagyon alkalmasnak látszott a radikális választói reform követelése; jól tudták, hogy ha ezt sikerül, mint a magyar nemzet nagy óhajtását, az uralkodó előtt feltüntetni és Tisza elé legfelsőbb helyről jövő programúiként odaállítani — ezzel elérik lemondását, mert ő ennek megvalósítását annyira veszedelmesnek tartja a magyar nemxeti érdekekre, hogy arra nem fog vállalkozni. Gróf Károlyi Mihály szövetségesekre talált az ellenséges hatalmakban, melyekkel most élet-halálharcban állunk; az nj osztrák politikában, mely Magyarország rovására akarja kielégíteni nemzetiségeit, a nemzetközi szociálizmasban, melynek haza és nemzet alárendelt fogalom — a magyarországi nemzetiségekben, a budapesti ablakbeverő és üzletfosztogató csőcselékben és a budapesti sajtó egy jórészében. Ezek egy magyar 48-as pártvezér szövetségesei; azt látjuk tehát itt is, hogy mellékes^ mi lesz szegény Magyarország sorsa — csak vesszen és pusztuljon Tisza. Hát elvégre ilyen lelkiismeretlen, hazafiatlan. válogatás nélküli fegyverek felnasználásával sikerült elérniök; Tisza István kormánya lemondott, Ő és pártja, mint többség, az ellenzékre került. Itt áll a nemzeti munkapárt a maga njabb nagy feladatai, nagy kötelességteljösi- tósei előtt egy aggasztó, veszedelmekkel fenyegető politikai helyzetben, készen arra, hogy a nagy nemzeti érdekek védelmére sikraszálljon. A veszedelem Magyarország jelenlegi közjogi alapját, a megdicsőüit nagy uralkodónk és oly bölcs, nagy hazafiak, mint Deák Ferenc, id gr. Andrássy Gj’ubi alkotta 67 iki kiegyezés által létesített dualizmust, továbbá Magyarország területi és politikai integritását, nnemzsti egységét és supremáciáját fenyegeti. Fenyegeti külső, velünk hadban álló ellenségeink részéről is, de hiszen ezek ellenségeink, akiktől, bála Istennek, meg védelmeznek hős és vitéz katonáink ; de szomorúan . megbotránkoztató, hogy fenyegeti ezeket osztrák szövetségesünk legújabb politikája is. Ez a politika különösen a cseh és délszláv alkotmányjogi követeléseket akarja kielégíteni, a monarchiában eddig íenállott kettős államrendszer helyett 3-as, esetleg 4-es áliamrer-dszert akar behozni, vagyis a monarchiát foederalistikus államok szövetségévé akarja átformálni; ezáltal Magyarország nem egy osztrák állammal hanem 3 állammal állna szemben a monarchiában, mely mind összefogna a magyar érdekek ellen, úgy, hogy a megerősödött bécsi centraiistikus központi hatalomban a magyar érdekek teljesen háttérbe szorulnának Hallunk azután olyan álmodozásokról, hogy Erdély egyesitte ssék Romániával és az, mint egyesült királyság, lépjen be szintén az uj monarchia kötelékébe. Ha mindez bekövetkezhetnék, igazán fel kellene kiáltanunk: Miért vérzett, miért pusztult el a magyar nemzetnek annyi hős fia, miért ment el a nemzet az áldozatkészség legszélsőbb határáig — ha a végeredmény a magyar nemzet jogainak, területének megcsorbítása, hatalmi és közjogi állásának elvesztése lenne ? Ezek ellen a törekvések elien ma még a magyar nemzet erős ellenállására számítanak ennek a monarchiára, dynasztiára egyaránt vészthozó politikának képviselői. Céljuk tehát a magyar ellenállás megtörése — az eszköz pedig ehhez — a radikális választói reform, a mely a magyar parlamentet frakciókra bontaná — ezek között erős nemzetiségi és nemzetközi socialista frakciókra. És itt lép előtérbe azoknak a magyar politikasoknak és pártoknak rettenetes felelőssége, a kik a radikális reformok megvalósítását erőltetik — vagy azok erőltetését eltűrték, ugyanazok a magyar politikusok, akik nem is oly rég a radikális reformot a nemzetre nézve végveszedelmesnek hirdették. Hiszen nézzünk körül; összes külső és belső ellenségeink ezt akarják, mert ezen az utón vélik megtörni a magyar faj ellenálló erejét és szétbontani Szent István koronájának évszázados viszontagságai közt ezer év patinájával usszefort és ezer év traditiójával megszentelt egységét; hát lehet az jó, üdvös és hasznos a magyar nemzeti érdekekre, l
