Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-09 / 188. szám
(1917. augusztus 9., 188. szám.) SZAMOS 3. oldal. amit ezeknek az érdekeknek ellenségei akar nak ? Hát nem az volna-e természetes, hogy minden jó hazafi, a magyar nemzeti érdekeknek minden igaz barátja szívvel lélekkel ellene szegüljön annak, amit ellenségeink ránk akarnak erőszakolni? És e helyett azt kell tapasztalnánk, hogy egy-egy magát 48-asnak nevező párt, a Károlyi párt elvakult fanatizmussal szegődik ellenségeink akaratának, céljainak szolgálatába a radikális reform erőszakolásával. E helyen szeretnék minél élesebben rávilágítani a Károlyi pártnak méltón hazafias megütközést keltő politikájára. Külpolitikai téren ők voltak, kik még a háború küszöbén is Szentpéterváron akartak az orosszal barátkozni és a háború alatt számtalan tanujelét adták nagy és hü szövetségesünk, Németország ellen való ellenséges érzületüknek és ellenségeink iránt való ro- konszenvüknek. Nem átalják úgy odaállítani Németországot, mint a háború okozóját, Tisza Istvánt mint a háborúra nszitót, az angol Lloyd Georgét mint a béke barátját. Ugyanazt hirdetik tehát mint az ellenséges hatalmak és ugyanazt a célt követik, mint ezek : a demokratizálódást a radikális választói jog alapján. Kitűnő barátságot tartanak fent Czernyn külügyminiszterrel, ezzel együtt akarják úgy látszik csinálni a monarchia uj belső politikáját ; azzal a Czernynnel, a kit épen foede- ralisztikus tendenciái miatt annak idején épen a magyar ellenzéki pártok legélesebben támadtak. Magyarországon pedig, mint az újvidéki szerb rezolució bizonyítja,a nemzetiségekkel lépnek szövetségbe. Ezt a pártot tehát az egész vonalon a magyar államiság, a magyar nemzeti egység ellenségeivel látjuk megbotránkoztató barátkozásban és szövetségben. Külső ellenségeinkkel é3 szövetkezésben az Ausztriában a foederalizmus, Magyarországon pedig legalább is a partikularisztikus centrifugai nemzetiségekkel. Es mit szóltak a többi pártok a szélső vál. reformhoz ? Hallgattak, mig ezt a radikális jelszót taktikailag alkalmasnak találták Tisza megbuktatására. Most? Tisza lemondása után a bukta- tási lázból józanodva ők is aggodalommal félnek a radikális irány következményeitől és szeretnék enyhíteni a választói reform szélsőségeit — de hangoztatják azt is, hogy nehéz ellentállni annak a világáramlatnak, amely ezt követeli. Világáramlat, világszellem 1 Olyat nem követelhet tőlünk, mely nemzeti egységünk pusztulására vezetne és ha követelné, nem teljesíthetjük, hanem harczolnunk kell ellene; és ha ezért végig gázolna rajtunk, inkább az úgynevezett világszellem végezzen hát velünk, ha már pusztulnunk kell, -— sem • hogy mi magunk öngyilkos kézzel döntsük romba mindazt, mit őseink ezer éven át fenntartottak. De hiszen ha van ilyen világáramlat, melyet tulajdonképen a velünk hadban álló ellenségeink fütenek és irányítanak — annak a nemzeti érdekek határai közt a nemzeti munkapárt igyekezett és igyekszik eleget tenni. Hiszen nem rég tettünk egy széleskörű nagy lépést a válaszlói jog kiterjesztése terén melynek nagy előnye, hogy a kultúra emelkedésével önmagától szapororodik a választók száma is — és hajlandók vagyunk még tovább is menni. De főszempontunk mindig a nemzeti supremacia és egység megóvása marad, már pedig ezeket látjuk veszélyeztetve, ha fék nélkül nyitjuk meg a parlament kapuit. Beözönlenek azon demagógia, a socialis és nemzetiségi izgatás eredményekép a különböző számú fractiók, ezeknek egymás közti harcában fog szétforgácsolódni az az erő, melynek a nemzeti érdekeket kellene szolgálni. A veszedelem itt nem áll meg, ugyanezen módon felüti fejét a törvényhatóságok és községek képviseletében a vármegye, a városháza termében a községi képv. testületi gyűléseken. Mindenüvé bevonulnak a hozzá nem értő, vezetésre nem képes — sőt hazafiat- lan elemek is és a nincstelenek, kiknek nincs veszítem valójuk. És azért, mert nem követjük vakon a veszedelmes jelszavakat, hanem szemünk mindig a nagy nemzeti érdekekre van függesztve, ezért állítanak minket úgy oda, mint ósdi reakcionáriusokat, mint a nép gyűlölőit, mint megcsontosodott múmiákat, mint ki- seprüzni való söpredéket. Oly gyengeolméjünek tartják ezt a magyar népet, — hogy elhiszi nekik és újságaiknak — hogy mi vagyunk a söpredék, mi vagyunk saját vérünknek rosszakaratú gyűlölői mi vagyunk a nemzet fejlődésének akadályozói, ezzel szemben a nemzetközi demagógok, a stokholmi konferencia gyász- magyarkái, — az újvidéki szerb szövetségesei a Károlyi 48 pártnak, a Pop Csicsők, Serbánok és Jurigáék az igazi hazafiak és e nép igaz barátai, mert ezek már a radikális választójogot akarják. 40-000 bpesti munkás mellett az ablak beverők és fosztogatók tömege, egy magát 48-nak nevező párt — és egy szenvedélytől — de a bpesti levegőben terror által is vezetett sajtó akar erőszakot tenni a magyar népen — és rákényszeríteni az országra a radikális reformot. Csalódni fognak ! Budapest nem az ország — és sajnos Bpest lelke nem a nemzet lelkületét tükrözi vissza. Érzik, tudják is azt, hogy a sajtó minden lármája, a budapesti nemzetközi munkásság minden terrorja sem lesz képes a lehetetlenre, a magyar népet belevinni ebbe a veszedelmes, végzetes irányba. Azért a kormány és minden parlamenti párt — a Károlyi párt emlékezetem szerint még ezt sem tette — hangoztatja, hogy a magyar nemzeti szempontok figyelembe vételével akar választó reformot. De a kormányt szorítja a szélsőség felé a Károlyi párt, mely a kormányban is képviselve van — és az egész radikális blokk, melynek másik képviselője, Vázsonyi szintén ott ül a kormánypadokon, szorítja az utcai terror melynek elfajuló tüntetéseivel szemben eléggé meg nem róható gyengeségét már tapasztalhattuk. Látva a kormányt sarkaló erőket és ezzel szemben tapasztalva máris a kormány gyengeségét, nem bizhatunk benne, hogy a jogkiterjesztéssel jóhiszeműen ugyan — de nem megyen e el azokig a határokig, a hol már az osztrák foederalisztikus és a magyar nemzetiségi partikularisztikus törekvéseknek akaratlanul is szolgálatába szegődik. Valóban oly tág fogalom az a nemzeti szempont — oly rugalmas, hogy belefér egy veszedelmes reform megolkotása is. Mindig az óvatosabb, előrevigyázóbb álláspont a helyesebb, mert erről, ha szükséges, mindig lehet előbbre lépni, de ba túl mentünk a határon, hátrafelé többé nem léphetünk, még ha be is bizonyult az aggodalmak indokolt volta, többé nincs megállás, gurulhatunk a lejtőn lefelé. Ebben a küzdelemben, melyet a radi- kálizmus ellen épen a magyar népnek fel kell venni, egy sajátságos helyzet áll elő. A magyar nép zöme a 48-as jelszó után indul és épen azok, akik a magyar népre veszedelmes radikális szélső választó reformot akarják, a 48-as cégért használják. A magyar nép egy része tehát gondolkodóba esik, nem tudja, mit tevő legyen? Ha a 48-hoz hü marad, akkor támogatja a szerinte is veszedelmes reformot; ha pedig ellenezni akarja, akkor összeütközésbe jön eddig vallott elveivel. A kérdés megérdemli, hogy kissé bővebben taglaljuk. Felállítom teljes meggyőződéssel a tételt: a 48-as elveket valójában és lényegében ma a nemzeti munkapárt képviseli: Mindig hiba, vagy szándékos félreértés volt a 48- és 67-et mereven egymással szembe állítani. A 67 a 48 folyománya, újból való felépítése. A közös védelmet, az első közös ügyet még a pragmatika sancíió mondta ki. minthogy pedig a közös védelem külpolitikával volt összekötve — ebből természetszerűleg fejlődött ki a közös külügy is. Ezeknek a közös ügyeknek kezelési módjára nézve van eltérés a 48 és 67 es alko'mány közt; 48 ban úgy Ausztriában, mint Magyar- országon külön minisztériumok intézték, az ebből származó komplicatiók kikerülése végett 67-ben a közös ügyek vitelét közös minisztériumokra bízták. Már most az csakugyan egy 48 as törekvés — a közös ügyek ellátását ismét a 48 alkotmány szerint intéz- tetni. Láttunk erre vonatkozólag egy komoly akciót a 48-as pártok részéről ? Emlékezetem szerint nem. Ők mint ellenzék a hadsereg terén csak ezrednyelvet és hasonló, a 67-es alap keretébe beillő vívmányokat követeltek, mint i: ormány pedig teljesen ráléptek a 67-es alapra — az úgynevezett nemzeti követeléseik mindjobban elhalványodtak — és ma már teljesen elejtették, ma már csak a szociális ós választójogi reformok dominálnak programm- jukbau. Tehát nemcsak a 48-as követelést, de a 67-es alkotmány alapján a paritás terén követelhető teljes érvényesülést is teljesen elejtették; legalább is nem beszélnek róla. Ezzel szemben a munkapárt meghozta a paritás érvényesülését a közös jelvényekben és a magyar szolgálati nyelvet, mindenesetre tehát többet tett a nemzeti érvényesítés terén, mint a 48-as pártok még kormányzásuk alatt is. A 48 fogalmában benne van a nemzeti egység, a nemzeti szellem, nemzeti önállóság ós suprematia; hát mindezeket nem épen a munkapárt védi-e egész a szélső 48-as párt propagálta radikális reform veszélyeivel és a csehek vakmerő követeléseivel szemben ? Vagy hallottunk csak egy szót is a cseh követelésekkel szemben akár parlamentben, akár sajtóban a Károlyi párt részéről ? De tovább megyek; nyiltan kimondom, hogy amennyiben a 67-es dualisticus államformát nem sikerülne megvédeni és csakugyan valami trializmns féle létesülne Ausztriában, abban a percben a nemzeti munkapártnak a tiszta personál unió alapjára kell helyezkednie, ami még a 48-náI is több, mert csak az uralkodó közösségét jelenti. A nemzeti munkapárt tehát az, amelyik a 48 lényegét, szellemét védi a 67-es alapon ha lehet — és a personál unió alapján — ha kell. A 48-as pártok a 48 címet már csak cégérül, üres jelszóul használják jóhiszemű magyarok megnyerésére, vggy megtartására pártköíeló- kükben; ami a 48-ban tartalom, lényeg, belső valóság van, annak zászlóvivője ma már a nemzeti munkapárt. Nem lehet tehát kérdéses a lelkiismeretesen, komolyan gondolkodó, mélyebben látó 48-as elveket valló egy magyar emberre
