Szamos, 1916. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-23 / 23. szám
1916 január 23 23. szám) SZAMOS 3 olii& 1 Zászlóavatás, Az ötödik gyalogezred Ünnepe. Irta: Magyal* Lajos, a Világ haditudósítója. Csupa magyar fiú harcol az ötödik gyalogezredben. Szatmárból indultak el a háborúba, ahol még lapos a magyar föld, de már látni a kéklő hegyeket, televény földbe vágták az ekét, mielőtt karddal cserélték fel. Sok nehéz harcokban, kemény ütközetekben, véres viaskodásokban tartották meg a fogadalmat, amit tettek, amikor elbúcsúztak a magyar faluktól, a magyar földtől, amelynek békéjére hűségesen vigyáztak idegen földön, lengyel síkságon, orosz homoksivatagban, a Dunajec mentén, Bukovina hegyei között és ott a Strypa lankás dombjai között. A baj- társak, akik vérükkel pecsételték meg a hűséget, idegen földben alusznak és nehéz a magyar fiuknak idegen országok földje. A mi sóhajtásunk, áldásunk és könnyünk, mely jeltelen sirok felé száll, talán könnyebbé teszi az idegen rögöt s a megemlékezés nekünk is enyhébbé teszi a fájdalmat. Nagy és nehéz tusák után el kellett hagyni sokszor a bajtársak sírját; Ravaruszka, Volapuka-Zsovka, Magierow véres, fájdalmas emlékek ködén lobban fel, de mikor Gorlicze, Przemysl, Lemberg ufán dübörögve vonultak el a régi csaták téréin a győzök, bizonyosan lehallat- szott lépteik dobbanása a jeltelen sírokba és akik idegen rög alatt nyugosznak, megérezték talán, hogy ezeknek a győzelmeknek a virága az ő vérükből sarjadt ki . Virágok hervadtak a waggonokon, amiket magyar földről vittek magukkal, fenyők zöldeltek, amiket a Kárpátok erdeiben törtek, nemzetiszinü szailag díszítette a sipkákat és a magyar Alföld nótáit danolták, amikor a múlt esztendő augusztusában elhagyták Csernevánál a fekete kocsikat és elindultak az orosz határ felé. Augusztus tizenkilencedikén Ravaruszkánál jártak, augusztus huszonhetedikén Volapuka-Zsovkánál, orosz földön megkezdődött az első ütközetük. Roppant orosz tömegek zúdultak rájuk, a zászló — az ezred zászlaja — fennen lobogott, ha egy elesett, aki tartotta, ketten léptek a helyébe, az ezred védte a zászlót és tetemekből épültek sáncok köréje. Mikor az ütközetnek vége volt, nem lehetett megtalálni a zászlót, ott maradt a védelmezői teteme alatt s az ezrednek zászló nélkül kellett tovább masíroznia Komarow fele. Komarownál véres, áldozatos harcok után mienk a győzelem, de az egész hadsereg megfordul, hogy Lemberget visszavivja az oro-ztó). Szeptember hetedikén kezdődik az uj haláltánc, öt napon át viaskodnak Magierownál egy ember három ellen; szeptember tizenkettedikén parancs jön : vissza kell vonulni. Visszamennek a Dunajec mögé. Rövid pihenő. Aztán újra előre: a San ofhnziva kezdődik és az ötösök Przeworsk fölött, Le- zojsknál birkóznak az ellenséggel. Mert Varsónál elbirhatatlan az orosz túlerő nyomása, vissza kell menni a Santől is és az ötösök Krakóig masiroznak. November huszonnegyedikén újra előretörnek. A Dunajec a cél és Jakubovicenél eléjük áll az orosz. Összetörik, négy gépfegyvert, ezer foglyot vesznek el tőle és el őrebirkózzák magukat a Dunajecig, ahol a Val-hegvén foglalnak állást. Február közepéig ott állanak, aztán a Bukovina felszabadításáért harcolnak : Korsuv, Kozimiers, Bort- niki, néhány főbb állomás a nehéz harcokban. Gorlice után Javorniknál verekesznek, aztán a Dnyeszternél állanak őrt, előremennek a Zlota-Lipáig, onnan a Szerethig, majd a Strypa mellé kerülnek. Zászló nélkül. A zászló ott maradt a volapuka-zsovkai hősök derékaljának. Azon talán könnyebb az álmuk. * A hadsereg egy nagy család, a hadsereg maga a nép, de a hadseregen belül a kisebb közösségeknek megvan a múltjuk, a tradíciójuk, az emlékeik. A hadtest tudja, hogy kétszáz év előtt milyen csatákat vivőit, az ezred története tud a régi csatákról és minden század, minden szakasz, valami szerves, élő és minden ezrednek van önérzete, hiúsága, az ezredek vetélkednek egymással és a paroli, a szines folt a katona gallérjain nagyobb dolog, mint a civil fej gondolná. Az ötödik gyalogezred gyászolta a zászlóját. Hiányzott a zászló, kellett a zászló, fájt, hogy nem lehetett feltalálni és sokszor gondoltak rá. S örültek, boldogok voltak, mikor júniusban megjött a parancsban: a király, a legfőbb hadúr uj zásztót ajándékozott az ötödik gyalogezredének. A zászlót, amit júniusban adott a király, december tizenkettedikén avatták fel. * Fenyőgalyakból sátrat építettek a front mögött, lépcsőket vágtak az ut töltésébe, amik a sátorhoz vezettek, a fegyvereket kifé- nyesiteíték, kitisztították, a ruhákról lekefélték a lövészárok sarát: ünnepre készült az ezred. Ködös idő járta, a nap hiába birkózott a felegekkel, álmos, szürke nap volt és őszi szomorúság borult a tájra, mikor az ötödik gyalogezred felvonult. Délelőtt tiz órakor megérkezik a hadseregparancsnok, báró Pflanzer-Baltin Károly, lovassági tábornok, báró Rhr men hadtestparancsnokkal, Richard vezérőrnagygya), a divíziónálussal, a brigadérossal. A divízió többi ezredei küldöttségekkel képviseltetik magukat az ötösök ünnepén. Az ezred tiszteleg, a vendégek felálla- nak a fenyösátor előtt, amely mos templom, az ezred lelkésze misét celebrál. A fi nyőfá- ból épült káp rína előtt asztalt állítottak fel, azon van a zászló. Mise után Pflanzer-Baltin tábornok az asztalhoz lép. Az ezred vigyázzban áll, a hadsereg parancsnoka ő felsége a király és a hadsereg főparancsnoka, Frigyes főherceg nevében beveri a zászlóba az első szeget. Fekete ezredes, az ötösök parancsnoka veri a második szeget a zászlóba. Báró Rhe- men, a hadtestpsrancsnok, Richard vezérőrnagy, a divizionárius, majd a brigadéros következnek. Majd a három szomszédos ezred küldöttsége lép elő és a fegyverbarátság jeléül ők vernek szöget a zászlóba. Az ezred valamennyi tisztje, egy őrmester, egy szakaszvezető, egy káp'ár. egy örvezető és egy közlegény vernek még szöget a zászlóba. Egy tiszt kezébe veszi a zászlót, letérdel az imazsámolyra, a pap megáldja a zászlót, a zászlótartó az ezredes mellé lép a zász- - lóvá'. Az ezred sorfala előtt áll Fekete ezre- j des és beszél a katonáihoz: — Katonák! Ö császári és királyi felségének, a mi legfőbb Hadurunknak legmagasabb kegyelme méltányolván az ezred magatartását az ellenség előtt, a régi zászló helyett, mely a volapuka-zsovkai harcokban elveszett és valószínűleg az ottani mocsarakban a derék ! katonák tetemei alatt eltemetve fekszik, uj zászlóval ajándékozta meg ezredünket, Amikor a mi újonnan beszentelt uj zászlónkat j nektek, ime, itt előmutatom, figyelmeztetlek ; benneteket, hogy ti, katonák, ezt a szentsé- j get, az ezred dicsőségének szinbolumát, annak j a bizalomnak zálogát, melyet a legfőbb Hadúr ! harcosai bátorságába vet, tisztelni és gondo- I san védelmezni tartoztok. Ez a zászló a harcok legfontosabb és legkomolyabbl perceiben | az összetartás és együvé!artozás jele legyen. I Ennek a zászlónak legvégsőkig való védel- ; mezése szent kötelességünk és semmi esetre, semmilyen körülmények között sem szabad ezt a zászlót elhagynunk. Elválaszthatatlanul függ ennek megtartásától az ezred hírneve és mi szent esküvel esküszünk, hogy a mi uj zászlónkhoz mindhalálig hűek maradunk ... Az ezred lisztjei előlépnek és az ezredes után ünnepélyes, mély komolysággal ismétlik az eskümintát. Most magyar, német és román nyelven ismétlik meg az esküt és a legénység — mindenki az anyanyelvén — felesküszik az uj zászlóra. Fekete ezredes a hadseregparancsnok elé lép és parancsát kéri. — Defilierung rechts! — hangzik a parancs. Az ezred eldefiliroz a hadseregpaiancs- nok előtt, aztán pihenő van; az ötösök tartalékban maradna.. A tisztikar ebédre hívja meg a vendégeket. A hadseregparancsnok a királyra, Fekete ezredes a vendégekre, aztán a hadseregpa- ranesnok az ötödik gyalogezredre mond felköszöntőt. Délután öt órakor elmennek a vendégek. S a kis keletgaliciai falura csöndes alkonyat borul, a kis viskókban csöndes duru- zsuló beszélgetés, a pihenés vidámsága. Az ötös bakák örülnek. Újra van zászlójuk. Ä szatmári cipész ép csizmadia alkalmi szövetkezet gpüiése Elfogadták az uj ntegrendelést. — A .Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 22. A szatmárnémetii általános ipartestület ■ kebelében alakult cipész és csizmadia alkalmi ; szövetkezet tegnap este 5 órakor az ipartestület tanácsszobájában dr. Len ár d István h. főkapitány elnöklése alatt gyűlést tartott. A tárgysorozat első pontjánál Szabó : Lajos ipartestületi jegyző bemutatta a keres- • ktdelemügyi minisztérium által a VI. hadi- i szükséglet részére megrendelt 1000 pár i csizma és bakkancs készítéséről a tájékoz- j tató számadást és leltárt. E szerint a szö- ; vetkezet 300 pár lábbelit már beszolgáltatott, | a többi pedig részben készen ál), részben ] munka alatt van és rövidesen elkészül. Megállapítást nyer, hogy a katonai [ ruharaktár által limitált maximális árak nem | ftdezik a szövetkezet önköltségeit sem, de ! biztos kilátás van arra, hogy a kereskedelem- | ügyi minisztérium megtéríti a különbözeiét, i sőt a szövetkezet mérlege nyereséggel fog ■ zárulni. Glózer János, az alkalmi szövetkezet ; vezetője, megrongált egészségi állapotára és ; nagymérvű elfoglaltságára való tekintettel bejelenti lemondását a vezetői állásról azon időponttól számitva, amikor a VI. hadi szükséglet leszállítása és elszámolása végjt ér. A gyűlés a lemondást a felhozott indokokból elfogadja és Glózer Jánosnak edd'gi szakavatott és önzetlen munkálkodásáért az elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavaz meg. M után a gyűlés a VIII. és IX. hadi szükséglet fedezésére vonatkozó megrendelést egyhangúlag e fogsdja, az újabb vállalatok vezetőjévé a lemondott Glózer János helyébe Désy Gyulát, pénztárnokává Bottka Gyulát közfelkiáltással megválasztotta. A gyűlés elhatározta még, hogy a vezetésben történt változást az illetékes helyekre bejelenti. Ezután dr. Lénárd István elnök a szövetkezeti tagokhoz buzdító szavakat intéz és a gyűlést berekeszti. Alkalmunk volt a szövetkezet munkatermét megtekinteni, amely az ipartestület székházában az emeleten van, az étterem helyén. A munkaszobában mintegy 40 önálló vállalkozó dolgozik nagy segédszemélyzettel.
