Szamos, 1915. október (47. évfolyam, 268-298. szám)
1915-10-03 / 270. szám
3 oldal (1915 október-3. 270 szín , SZAMOS A város tűzifája. — A Szamos eredeti tudósítása — Szatmár, okt. 2. Szatmár városa tudvalevőleg sok ez§r hold erdőnek a tulajdonosa. Annyi az erdeje, hogy az azokból kitermelhető fával nemcsak a város lakosságát tudhatná ellátni elegendő tűzi anyaggal, de ilyen szűk világban pompás üzleteket csinálhatna, ha más városok fa ínségén segítene. Nem messze tőlünk például Nagybánya városa nemcsak saját lakosságának tud olcsó fát adni elegendő mennyiségben, de ellátja Kolozsvár váiosát és a szatmáriak is sokan segítettek magukon úgy, hogy Nagybányáról hozattak. De a mai viszonyok között nem mindenkinek van módja ahhoz, hogy egyszerre egy waggon fát vegyen, másrészt pedig Nagybánya fáját is lekötötték azok a városok, amelyeknek nincs erdejük, de idejében gondoskodtak arról, hogy lakosságuk téli időre kellő mennyiségű fával legyen ellátva. Szatmáron — ha őszintén kell feltárnunk a helyzetet — sajnosán kell megália pitanunk, hogy a sok ezer hold erdőbirtok mellett a város fa-szükségletének ellátása a legkezdotlegesehb stádiumban van. Alább részletesen beszámolunk a fa- ellátás mai stádiumáról, de már itt rá kell mutatnunk arra, hogy a s/orult helyzet a legteljesebb mértékű tauzsorára ad alkalmat. A fakereskedők felhasználják a fa-hiányt és ok nélkül aránytalan mértékben emelik az árakat. Ma Szatmáron 70—80 korona A öző>t áll egy ö! fa éra és tudunk olyan vételről, amelynél cgv 61 fa, mi e /elvágva a /ás kamerát)? jut, 10 —105 K-ba kerül Ida már hirielenében — bármi okból — nem lehet ezen a felháborító és aggasztó famizérián segíteni, nagyon üdvös dolgot cselekedve a város, ha — több magyar- országi városok mintájára — megállapítaná fa maximális árát. Mert, ha már a városi fa beszállifása nehézségekbe ütközik, a közönség elkeseredését csak fokozza, hogy amikor az a fa, j a város részéről ölenként 50—54 koronás j árban helyeztek kilátásba, késik, —- akkor a j fakereskedőktől majdnem kétszeres árban ; kell fát vennie. Más városokban már régen maximálon van a fa ára, semmi akadálya nincs annak, hogy Szatmár is megállapítsa az árakat. Amikor p dig részletesen és a legteljesebb targyiagossággal ösmertetjük a város által beígért famennyiség forgalomba hoza- i tálának akadályait, nem igyekszünk senkire 1 ráháritani a felelősséget. Megírjuk az ügyek j állását úgy, amint azt aktákból és hivatalos j helyeken szerzett információkból hitelesen | megállapítottuk. Itt nincs helye, hogy bűnbakot keressünk, ezzel a fához sem jutunk közelebb. Itt most minden azt követeli, hogy a város a legerélyesebb és legkomolyabb intézkedéseket tegye meg, hogy a fa-Ínség mielőbb megszűnjék. Itt nem szabad számítani sem költ- j ségnek, sem fáradságnak. Minden eszközt j fel kell használni arra, hogy a város közön- j sége haladéktalanul fához jusson. Múlt heti cikkünkben ösmertettük már, j hogy a városnak 10250 öl fája van, amely- j nek forgalomba hozatalát szállítási nehéz- j ségnek, egyes helyeken a szállítók bűnös j nemtörődömsége akadály Egy hét alatt a dől., y*. — sajnos — j hátrányosan változtak meg. A Zöllner-cég megbizotija, Willinger Adolf, akinek havonkéi t 80 kocsi fát kellene szeptember 1 tői kezdődőleg leszállítani, az elmúlt héten ismét szállított két waggon fát. Ezzel együtt a Zöllner cég szeptember h&vébon összesen 7 és fel waggon fát szállított a szerződésben vállait 80 waggon helyett. A Zollner-cégnek tudvalevőleg 10 ezer korona óvadéka van a városnál a szerződés teljesítésének illetve a szerződés-teljesítés elmulasztásának fedezetére. A Zollner-cég szeptember havában már megszegte a szerződést, ennek a konstatá- lásához nem kell valami nagy jogi tudás. A városnak semmi oka sincs reá, hogy Zollnerékkel szemben elnéző legyen és ne ragaszkodjék a szerződés legszigorúbb teljesítéséhez. Igaz, hogy Léher erdötanácsos már munkába állított a Máv.-tól kölcsönkért pálya- munkásokat, hogy ezek a pályáaak Zollnerék által vállalt rendbehozatalát elvégezzék a Zollnerék óvadékának terhére, de ez igazán meg nem érdemelt méltányosság aZoiinerék javára. A városnak joga nyílt a szerződés felbontására cs miután Zollnerék már az első hónapban fanujelét adták annak, hogy elvűk alt kötelezettségük teljesítésével egyálta Iában nem foglalkoznak komolyan, semmi ok sincs arra, hogy a város na nyúljon radikális eszközhöz : fel kell hontani a szerződést, az óvadékra tegye rá a város a kezét és ennek az összegnek a felhasználásával a fa beszállítását, a leggyorsabban hajtsa keresztül. Egy hónap a^tt 80 kocsi fa helyett 7 és fél waggon, — ez a leg^vidensebb szerződés szegés. Az egyedüli reménység a Herschkovics féle 50 waggon Iában van, amelynek beszállítása már csülörtökön megkezdődött. Ez mindenesetre jelent valamit, de 50 kocsi fa még mindég nem 'elég ahhoz, hogy a város szükséglete el legyen látva. A minap megírtuk, hogy a Léhner, Wohl, Gabányi egyesüléstől vásárolt fa beszál litását Király Gábor elvállalta és már hozzá is fogott a szállításhoz. A héten ebben a megnyugtató helyzetben is változás állott be — a fa-ellátás hátrányára. Király Gábor ugyanis alig fogott a fuvarozáshoz és leszállított 4 kocsi fát, már be is jelentette, hogy a kialkudott ásak mellett tovább nem hajlandó tuvarozni, mert a ló drága, a takarmány drága, a napszám is felment. Ennélfogva béremelést kér kijelentvén, hogy ha azt nem kapja meg, abbahagyja a fuvarozás. A városi tanács kiküldte Ferencz Ágoston tanácsost és Makkay Sándor tb. kapitányt a helyszínre, hogy próbáljanak Király Gáborral megállapodni, esetleg az iránt iptézkedni, hogy a város a szállítást saját kezelésébe vegye. Mindenesetre jellemző dolog, hogy a város egy Király Gáborral szemben tehetetlen, őt a szerződés teljesítésére kötelezni nem képes, mert szerzőuött Királlyal anélkül, hogy ettől hiztositékot vett volna a szerződés teljesítésének fedezésére. Király Gáborhoz hasonló módon járt el Kollár János is, aki a várostól 48 koronáján val vállalta el a fa kitermelését, leszusztatását és bewaggonirozását. Kollár János már régebben kérte, hogy a város 48 koronát 58 koronára emelje fel, de akkor a tanács csak 4 korona javiíást volt hajlandó adni. Kollár, aki időközben b3 is vonult katonának, erre otthagyta a szállítást. Most a város Búd Juoanal kötötte meg a szerződést 48 korona helyett kénytelenül 82 korona bérért. Ilyen körülmények között mindenesetre a polgármester jóiadulatát látjuk abban, hogy a város két erdejében — mint tegnap megírtuk — fát bocsájt, a közönség rendelkezésére, de ennek a mennyisége is olyan csekély, hogy abból is csak néhány ember láthatja el szükségletét. A mai helyzetben csak a legerélyesebb és leggyorsabb intézkedések segíthetnének és ezeket a város közönsége teljes joggal el is várja a város vezetőségétől. A szállítások vis majorjai mellett aligha fogunk melegedni a télen! A tártaik megrtata- lyozása. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 2. Pár év előtt Szatmár városa még vezetett az összes vidéki városok előtt bérkocsik dolgában. A mi bérkocsisainknak voltak a legrendesebb kocsijaik, nekik voltak a legjobb lovaik. Mindez azonban csak addig tartott, amíg Tankóezi Gyula volt főkapitány minden ok nélkül fel nem oldotta a bérkocsi-ipar kötöttségét és a bérkocsi-ipart szabaddá nem tette. Mióta a bérkocsi-iparengedélyek száma nincsen korlátozva, szinte megkétszereződött a bérkocsisok száma, ami természetesen arra vezetett, hogy a nagy konkurrencia miatt a bérkocsisok alig birtak megélni. Lovaikat nem bírták ellátni, kocsijuk rendben- tartására sem telt és rövidesen Tankóezi érthetetlen inlézkedése után már rossz lovak által húzott ócska bárkákra, gyakorlatlan és a tisztaság elemi kellékeit nélkülöző kocsisokra volt utalva. A bérkocsisok közül azok, akik éveken át keresték a kenyerüket ezzel az iparral, ott h°gytak ezt a pályát és a bakkhoz még ragaszkodó régi fiakkeresek közé más exisz- tenciájukat elveszített, kétes alakok vegyültek. Ma aztán még súlyosabbá vált ennek az iparnak a helyzete. A ló hihetetlenül drága, takarmány, zab ára felment, a fuvarosok megcsappantak, keservesen kellett küzdeniük, hogy magukat, és jószágaikat fenntarthassák. A múltkori közgyűlés már segített valamit ezen a helyzeten: felemelte a íuvar- béreket, melyek évek óta — minden más szükséglet drágulása mellett — nem emelkedtek. Sőt — amint értesülünk — dr. Lénárd Islván h. főkapitány most előterjesztést tett a közgyűlésnek, hogy mivel a minapi emelésnél a vidéki fuvarok árát tévedésből leszállították, azt kilométerenként 1 koronára emelj k fel. De ezzel egyidejűleg a közönség érdekét szolgáló rendszabályokat is léptetett életbe a h. főkapitány. Intézkedett aziránt, hogy a bérkocsisok pontosan tartsák be a vasúti állomáson az inspekciókat. A bérkocsi állomáson telefon-állomást fog létesíteni, amelynek számát hirlapilag fogja közölni a közönséggel. Gyakori a panasz amiatt is, hogy az állomáson levő bérkocsisok a nekik nem. alsóruhák, keztyük, harisnyák, csavar és kötött lábszár védők mindennemű kötöttáruk legolcsóbban szerezhetők be: — ti — színházzal szem— ben. —
