Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)

1915-09-03 / 241. szám

LXVII. évfolyam.

Szatmár, 1915. szeptember 3. péntek

NAPILAP.

ELŐFIZETÉSI DIJAK :

Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . 18 K — f

Kél évre „ 7 20 f „ . . 9 — f

Negyedévre „ 3 ,, CiO f „ 4 „ SO f

Egy hónapra „ 1 „ 20 f 1 „ 60 f

Felelős szerkesztő:

DÉNES _5Á*ra©R.

Kiadó és lap tulajdonos : a „Szabadsajtó**könyvnyomda és iap- ' kiadó részv.-társ. SZATMÁR-ffÉ^ETL

Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyilttér sora 30 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZl-UTCfl 24. SX.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 373« Felelős szerkesztő lakása . . 358.

Telefon-számok :

A törvényhatóságok hódolói küldöttsége a király előtt.

— A „Szamos“ eredeti tudósítása. —

Bécs, szept. 2.

A küldöttség megérkezése.

Tegnapeste 6 óra 50 perckor és 7 órakor robogtak be a különvonatok a keleti pályaudvarra a hódoló küldöttség tagjaival. Hivatalos fogadás ez alkalommal nem volt. Az első vonattal érkeztek meg gróf Tisza István és Hazay Samu miniszterek és> Cser- noch János hercegprímás. A Princ Eugen Strassen és a Schwarzenberg téren végigvonuló 500 kocsi megszámlálhatatlan tömegek sorfala között haladt végig. A tömeg frenetikus éljenzéssel és kendőlobogtatással kisérte a kocsisort. A hölgyek virágokat dobáltak a kocsikban ülőkre. Az utak, ahol a küldöttek bevonultak, pazarul voltak feldíszítve magyar, horvát és osztrák zászlókkal. A lapok különkiadásai a vendégek érkezéséről és harctéri sikereinkről fokozták a lelkesedést.

A fogadó-estély.

A hivatalos fogadás este hét órakor az iparosok házában ment végbe. Az estélyt az osztrák kormány rendezte. A küldöttséghez Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök intézett üdvözlő beszédet. A többi között ezeket mondta:

— Örömteli büszkeség tölt el minket látva a dicsőséget, melyet Magyarország fiai a harctereken szereznek, látva az energiát, melyet a magyar Szent Korona országai kifejtenek. A mostani idő igazolja, hogy mit tehetnek egymásért Magyarország és Ausztria egyesült erővel. A nagy múlt megszentelt hagyatéka a Lajtán innen és a Lajtán túl lakó örökösökben nem talált méltatlan gondozókra.

Stürgkh gróf beszédére gróf Tisza István válaszolt. Miután köszönetét fejezte ki a megtisztelő fogadtatásért, szavait igy folytatta :

— Olyan érzések hoztak minket az Önök körébe, amelyekben mindnyájan egyetértünk: a hű ragaszkodás, szeretet és tisztelet uralkodónk felsége s személye iránt. Egy gondolatot nem nyomhatok. el lelkemben : a nagy küzdelemben győztünk, mert erősek és egységesek voltunk.

Hasonló érzést kell megőrizni a jövőben is, hogy békés munkával a monarchia presztízsét emelhessük és a szemérmetlen kezeknek elvegyük a kedvét, hogy biztonságunkat veszélyeztessék.

Gróf Tisza István miniszterelnök beszédét frenetikus tapsvihar fogadta. A társaság lelkes hagulatban sokáig együttmaradt.

Tisza beszéde a király előtt.

Ma délelőtt folyt le a törvényhatóságok hódoló tisztelgése a schönbruni kastélyban a király előtt.

Ez alkalommal a miniszterelnök a következő hódoló beszédet intézte a királyhoz:

, Császári és Királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk! .

Szivünk sugallatát követve jelenünk meg

Felséged szine előtt, hogy feltárjuk szivünket, amely csordultig tele van a hűségnek, hódolatnak és hálás szeretetnek érzelmeivel.

Őseinktől örököltük ezeket a szent érzelmeket és a rajongásig fokozta őket mindannak a tudata, amit népei javának szentelt áldásos hosszú életén át Felséged tett érettünk és elemi erővel hozza lelkünk mélyéből kitörésre a mai nagy idők felemelő benyomásait.

Immár elmúlt egy éve, hogy vivjuk az élet-halál harcot a reánk zudult gonosz szenvedélyek túlerejével. Reán* támadtak minden világtáj felől mindazok, akik a béke iránti szeretetünket gyengeségnek vélve megsemmisítésünkre elérkezettnek látták az időt.

Nagy volt a veszély, óriási a ránk váró feladat és csak erőnk teljes megfeszítésévé], súlyos áldozatok árán lehetett azzal meg- küzdenünk. Erőnket megfeszítettük, habozást, j ingadozást, esüggedést nem ismerve vittük j — életükben fenyegetett, de élni akaró ném- i zetekhez méltón — újra meg újra harcba ! erőink legjavát.

A veszteségeket elviseltük. Elesett sze- | Tetteink emlékét szent kegyelettel vesszük körül. Megsirattuk őket, de az egyest, a családot érő csapások súlya alatt össze nem roskadunk. Hiszen a haza forog veszélyben, a hazafinak zúgolódás nélkül kell mindenét feláldozni.

Ezzel az érzülettel vettük fel a reánk kényszeritett küzdelmet. Ez tartotta fenn lelkünket, acólozta meg karunkat, annak minden megpróbáltatásai között ez hatja át ma is a lövészárokban küzdő katonát csakúgy, mint a férjéért, atyjáért, gyermekéért otthon aggódó asszonyt, gyermeket és szülőt. Mindenki érzi, hogy helyt kell állania és helyt áll mindenki. A megpróbáltatás tüzében minden salaktól megtisztulva ragyognak elé a magyar és horvát nemzet hazafiul erényei.

Ezért nem hagyott el az Úristen bennünket és ha ma e szörnyű világháború második esztendejének küszöbén győzedelmes hadaink hazánk határáról mind messzebb üldözve verik az északi kolosszus megszámlálhatatlan seregét, ha haderőnk aránylag csekély részének szikla-szilárdságán megtörik a b^ibakerült barátot hátbadöfni akaró orgyilkos, hitvány merénylete, ha ennyi vész és dúló harc után büszke önérzettel nézhetünk a múltba és bizó reménynyel a jövőbe, úgy legyen ezért mindenekelőtt Istené a hála és a dicsőség.

De engedje meg Felséged, hogy azmán a felé a jótevőnk felé forduljon hálás tekintetünk, akinek atyai szive megértett bennünket, aki az épségét és évezredes szabadságát visszanyert magyar államnak méltó helyet biztosított a monarchiában és ezzel évszázados bonyodalmak átkát elhárítva megvetette egy szebb és boldogabb jövő alapját. Most láthatjuk, most tudhatjuk igazán, mi lett volna belőlünk, ha a világesemények reánk zuduló forgataga enélkül a belső megifjodás nélkül érte volna a monarchiát. Ez a diadalmasan kiállott erőpróba tárja fel igazán ennek az uj korszaknak egész hordere- jét. Erősek voltunk, mert egyek lehettünk, mélyreható ellentét nem állított közénk többé válaszfalat és a mi ellentétnek látszott a mindennapi élet kicsinyes bajai, küzdelmei, súrlódásai között, varázsütésre tűnt el a közös veszély intő szavára.

Ennek hatása alatt lelkileg jutottunk egymáshoz közelebb. A magyar nemzet kebelében elhallgatott a pártviszály, háttérbe szorultak a felekezeti, osztály- és nemzetiségi külömbségek. A magyer munkásosztály a többiekkel nemes vetélkedésben veszi ki részét a háború veszélyeiből, a haza hősies védelmében egyenlő hűséggel, vállvetve küzdenek különböző népfajokhoz tartozó, nem magyar ajkú polgártársak.

Az emberi és hazafiul szolidaritásnak magasztos megnyilatkozása, ez kell, hogy örökre eltávolitson sok elválasztó korlátot, kell hogy mindannyiunk javára és- boldogulására a bizalom és szeretet erősebb kapcsaival fűzzön össze bennünket.

A közös dicsőség fényétől övezett és közös vérfői áztatott harcmezőa egymásra találtunk a testvér horvát nemzettel is. Nehéz küzdelmek közös dicsősége és közös áldozatai avattak újból egymás böj társaivá bennünket. A magyar-horvát hűség és vitézség egyforma fényben ragyog. Felelevenednek lelkűnkben és megújulnak tetteinkben viszontagságos múltúnknak legszebb nehéz évszázadai. Együtt védjük őket most a mindkettőnket elsöpréssel fenyegető északi óriással szemben. Együtt jelentünk meg Felséged szine előtt, mert egyek vagyunk nemcsak az alattvalói hűségben, hanem a kölcsönös megbecsülés, bizalom és ragaszkodás szent érzelmeiben is. Érezzük, hogy összetartozunk és jóban és rosszban egyazon sors osztályré- szesei vagyunk.

Felséges Urunk! Hódoló utunk Felséged másik államának fő- és székvárosába hozott bennünket. Örömmel jöttünk ide. Ez a háború megtanított rá, hogy itt is testvérek között vagyunk. Testvérek között, akiknek legszentebb kötelessége a kölcsönös védelem és akik csak egymás erejének mentői szabadabb fejlődésében kereshetik boldogulásukat. A monarchia két állama közötti viszonyban is a közös veszély, a közös élethalálharc nagy erőpróbája mutatta meg, hogy felszínen van minden széthúzó tünet, a dolgok mélyében ott él az egymásrautaltság tudata és a szükség percében diadalmasan érvényesül.

Mintha csak az az atyai szeretet termékenyítené meg a népek ielkét és keltene azokban visszhangot, amely Felséged leikéből árad minden alattvalója felé. A népeit elválasztó félreértések és ellentétek sokszor fájhattak Felséged atyai szivének. Legyen hála az isteni gondviselésnek, most a megpróbáltatás perceiben egy magasztos érzelemben egyesülve láthatja őket Felséged a trón zsámolya körül. Avval a fogadalommal^ hogy a nagy idők lezajlása után sem felejtjük el azok tanulságait, áldjuk a jó Istent, amiért megengedte, hogy élete müvének diadalmas igazolását megérhesse Felséged e nagy idők küzdelmeiben és kérjük őt, hogy tartsa meg Felségedet a nagy harc győzelmes befejeztét követő becsületes béke áldáAra D fillér*

Lapum t mai száma 6 oldal