Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-05 / 243. szám
LXVII. évfolyam. Szatmár, 1915. szeptember 5. vasárnap 243 szám. * ELŐFIZETÉSI DIJAK : Fél évre negyedévre Egy hónapra-34 K 40 f Vidéken . . 18 K — f 7 „20f 9 „ - f 3 „SOf 4 50 f 1 „201 1 60 f Felelős szerkesztő: DÉNES SOMBOR. Kiadó és laptufafdonos: a „8zabadsajtó‘* könyvnyomda és lapkiadó részv.-táps. SZATMAR-ttÉMETL Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyitttér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZI-tlTCfl 24.: Telefon-számok, Nemzet és Király. Az esemény: a magyar szent korona országainak hódoló küldöttsége utján való tisztelkedése a korona fölként és fenkölt viselője előtt. A keret: a magyar lobogókkal díszített, magyarul éljenző, a magyarokért lelkesedő osztrák főváros. A pazarul díszes keretbe foglalt nagyszerű esemény lelke pedig az a két monumentális beszéd, amelyek egyikében Tisza miniszterelnök a Szent István koronája alatt egyesült birodalom egész népessége nevében üdvözölte a mélyen szeretett uralkodót, másikában pedig Ferencz József Ő Felsége atyai szeretettel válaszolt a hódolatnyilvánitásra. Ez történt a világfelfordulás második esztendejének küszöbén. Ellenségeink nemcsak a harctéren vannak megverve, otthon is válságokkal, forrongásokkal, belső meghasonlással küzdenek. Nálunk pedig az egyetértés, együttérzés, együvé tartozás elemi erővel tör fel a leltekből és ragyogón, ünnepi tünte'ésben mutatja meg magát az ámuló világnak. Külsőleg, forma szerint, a jog szempontjából sem lehetett a magyar miniszterelnöknél hivatottabb vezetője és szónoka a magyar birodalom törvény- hatósági diszküldöttségének. De Tisza beszédének tömören összefoglaló, mélyen járó és mégis* lendületes tartalmával is méltónak bizonyult arra, hogy a királyi magyar nemzet élén üdvözölje a magyar királyt. * Azt fejtette ki Tisza nagyszabású beszédében, hogy amidőn ellenségeink elérkezettnek látták az időt megsemmisítésünkre, mi mégis megtudtunk állani és teljes joggal remélhetjük küzdelmeink diadalmas végét. Ezt pedig annak köszönhetjük, hogy a megpróbáltatás tü- zében minden salaktól megtisztulva ragyogtak fel a magyar és a horvát nemzet hazafiui erényei, melyeknek „sziklaszilárdságán megtörik a bajba került barátot hátba döfni akaró orgyilkos hitvány merénylete.“ Erényeinknek köszönhetjük a Gondviselésnek hozzánk való végtelen kegyelmét, Isten után pedig Ferencz József királyunk az az atyai jótevőnk, akinek sikereinkért hálával tartozunk. Szent koronánk bölcs viselője megértett minket s ,,az évezredes szabadságát visszanyert magyar államnak méltó helyet biztosított a monarchiában.“ Azt tartjuk, hogy ez volt a súlypontja a gondolatokban és nagy eszményekben gazdag üdvözletnek és királyi válasznak. Kiválóan, túl nem becsülhetően fontos az is, mit a nemzet szónoka és az uralkodó a társadalmi egy- beforradásról, a munkásosztály hűségéről, a magyar nemzet kebelébe tartozó nemzetiségek odaadásáról, a magyar- horvát testvériségről, a magyar és osztrák viszony bensőbbé, melegebbé válásáról, végül Ö Felsége valamennyi népének az uralkodó iránt érzett igaz és ragaszkodással teljes tiszteletéről és ő felségének népei iránt való atyai szere- tétéről mondott. Mégis az egész ünnepség legkiemelkedőbb mozzanatának a magyar függetlenség, a magyarságot a monarchiában megillető hely hangsúlyozását véljük. A király azt a reményét fejezte ki, hogy a magyar állam „erőben és tekintélyben gyarapodva élvezHűfer atotonagg jelentébe. Budapest, szept. 4. [A min. ein. s. o.) Hivatalos jelentés : Orosz hadszíntér: Az ellenség tegnap a Dnjester és Tripjat mocsarak déli része közt elterülő egész harvonalon heves ellentállást fejtett ki és védekezésének hatályosságát ismételten ellentámadásokkal igyekezett fokozni. A Szereth alsó folyásánál és a folyó torkolata közelében csapataink makacs harcok között a keleti parton vetették meg lábukat. Az ellenségtől itt, Sinkowtól északnyugatra, a Slotaria magaslaton erősen kiépített hadállást elhódítottuk és két tisztet, valamint ezernégyszáz f-őnyi legénységet elfogtunk. Trembowola és Tarnopol előtt aránylag csendes volt a helyzet. Boehm-Ermolli tábornok hadserege Zaloscótől északra és Brodytól keletre az ellenség vonalát számos ponton áttörte. Itt hat orosz tisztet, köztük egy ezredest és ezerkétszáz főnyi legénységet elfogtunk. Wolhyniában csapataink a Dubnó- tól nyugatra fekvő területen és Olitánál harcban állanak, az oroszok ellentállását még nem törték meg. A Pruzanytól északkeletre küzdő cs. és kir. haderőnél a helyet nem változott. Olasz hadszíntér: A lavaronnei fensik és a tolmeini hídfő elleni meddő támadások óta az olaszok tevékenysége szembetűnő módon alábbhagyott. Tüzérségi ^arcoktól eltekintve tegnap csak az említett hídfő déli részénél volt számottevő harc. Ez, heti majd a béke áldásait.“ És azzal fejezte be szavait, hogy szívből jövő hálájáról biztosította hősies magatartásáért az egész magyar nemzetet. És ebből az a szent ígéret csendül ki, hogy amily mértékben ragaszkodunk mi az uralkodóhoz és az országait összekapcsoló közjogi műhöz, éppoly mértékben szeret ő királyi szivével minket s becsüli és érvényesíti, sőt fejleszti is alkotmányos függetlenségünket, valamint a monarchiában való szerepünket. És az, hogy a nemzet és a király ebben is ilyen gyönyörűen egyetért, a legszebb jövő záloga. mint rendesen, az ellenség visszaverésével végződött. Ugyanez volt a sorsa azon támadásnak is, melyet az olaszok ma kora reggel a Dolomit-szakaszon a Boeden-alpesről az Innichriedel ellen intéztek. HÖfer altábornagy. Döntő harc előtt r Dvina mentén. Rotterdam, szept. 4. [M. T. I.] Az oroszok Grodnóból kivonult seregeiket a Dvina mellé vonták viszza, áliol legközelebb döntő harcok várhatók. Hadizsákmány BresztLitowszkés luckban Süjtószállás, szept. 3. (M. T. I.) Br észt-Litowszítban a raktárakban a zsákmány két nagy hadsereg tiznapi élelmezését biztosítja. Luckban rengeteg mennyiségit megöröletlen gabonát zsákmányoltak. Áz oroszok visszavonulása Berlin, szept. 4. (M. T. I.] A Politiken írja: Az oroszok mindenütt menektt- lésszerüen visszavonulnak. A kezdeményezés mindenütt a németek kezébe került. Milliós veszteségük pótolhatatlan, mert minden ujonc- anyagukat a frontra dobták. Japán segítséget küld Oroszországnak. Stokbolm, szept. 4. (M. T. I.) A Ruskoje Slovo írja: Tokio ma már nem zárkózik el attól a gondolattól, hogy Oroszországnak seregeket küldjön segítségül. Az európai ántánt-fóvárosokban levő japán követek már megállapodtak a kérdés részleteiben. A világháború hirei. ...6 miér. Lapimk mai száma 6 oldal. Ara 6 fillér.
