Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)
1915-07-13 / 189. szám
XLVÜ. évfolyam. Szatmár, I9i5. julius 13. kedd aw Bmwmwi n»»cwiw<ra«*«WíininMi»iwwi«M«»MWi»Mgi»w»tw»i«—wwwwmw—w—»iiinnnniiiii3aii 189. szám ELŐmSTÉSt DMAK : tm év*« Wyteen 14 K 40 f Vidéken . . 1« K — t m évre . 7 ,20 f „ . » „ - f rndéwe „ 35 „ 60 I . 4 „ 50 f &Hf hónap«« „ 1 „ 20 f „ 1 „ 00 f Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és t>ptuls)donos: a „Szabadsajté** könyvnyomda és tup - kiadó részv.-társ. SZÁTMAR-MÉMETÍ Hirdetési dijak Szatmáron előre Myilttér sora »9 FŰM*. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCIWnCk XL Szerkesztőség és ki ii tléfnénOnt «1?^ Felelős szerkesztő tekén . Í 'S® Tdlelon-szémofc : A légyölő rendelet. Nem akarunk senkit sem megijeszteni: nincs még akkora baj Szatmáron, mint aminő a hatósági óvintézkedések felől lehetne. A járványok kiütöttek ugyan és erősen kísértenek, hogy belül is találnak jönni a Szamos hidján, de — és ezért egyedül a kegyelmes Úristent illeti hála adó fohászunk — eddig még a város maga fertőzetlen. Más városokban ilyenkor már a hatóság, különösképpen pedig a közegészségügyi hatóság : a rendőrség éjjelnappal talpon van és drákói szigorral foganatosítja egyik óvintézkedést a másik után, hogy ami emberileg lehető, azt mind megtegye a járvány elterjedésének megakadályozása céljából. Szatmáron tavasz óta egyre hangoztatja a sajtó is, a közönség is, hogy köztisztasági és közegészségügyi viszonyaink tűrhetetlenek, utcáink piszkosak, pocsolyásak és a hatóság részéről a legcsekélyebb intézkedés sem történik arra, hogy az előreláthatólag bekövetkezendő járványokat kellő felkészültséggel várjuk. Most, hogy a legveszedelmesebb, legfeketébb járványok csakugyan meglátogattak bennünket, most aztán megtörtént az úgynevezett „hatósági intézkedés“. A rendőrfőkapitányi hivatal ideiglenes vezetője kiadta a 7528 —1915. fksz. hirdetményt, amelyben figyelmezteti a közönséget, hogy ne érintkezzék a barakkorvosokkal, foglyokkal, sebesültekkel, ápolókkal, vigyázzon a'tisztaságra, éljen mértékletesen, ne egyék ezt meg azt és pusztitsa „a ragályok legförtelmesebb terjesztőit : a legyeke..“ Nem akarunk lekicsinyleni semmiféle olyan intézkedést, amely — bármilyen kis mértékben is -- a járványok továbbterjedésének megakadályozására törekszik. A 7528 —1915. fksz. hirdetményben — a barakk-orvosok lelkiismeretességét érintő részen kívül — - szintén nincs más kifogásolni valónk, mint az, ami nincs benne. A főkapitányi hivatal ugyanis pár sorban, mintha csak egy elveszett tehénről vagy 40 napos ebzárlatról lenne szó, kiadja az utasítást a közönségnek, hogy tessék óvakodni, mert ha nem, akkor „ily körülmények közt a ragályos betegségek továbbterjedését a hatóság meg nem akadályozhatja“. Nem ragadjuk meg az alkalmai, hogy ebből a mondatból leszögezzük egészségügyi hatóságunk tehetetlenségét a mindnyájunk életét fenyegető ragályokkal szemben. De igenis hangos panasz-szóval, erélyes tiltakozással kell felszólalnunk az ellen, hogy az a hatóság, amelyre most egy ilyen egészségügyileg rettenetesen ■exponált, amellett felháborítóan elhanyagolt város életbiztonsága van bizva, ilyen formában teljesen a közönségre hárítsa át a védekezés módozatait és a felelősséget. Helyes, ha a hivatal tájékoztat affolől, hogy ilyen esetekben mit kell tennie a közönségnek is. De mi, a közönség fölöttébb kiváncsiak vagyunk előbb arra, hogy mit tett már ebben az ügyben a hatóság ? Mert hasztalan eszik az engedelmes polgár éhgyomorra savanyított ugorkát, ha az utcáinkon pocsolyák pos- hadnak, amelyek ott terjesztik a bacil- lusokat. Hasztalan mossa az életét féltő adózó étkezés előtt a kezeit, ha a hatóság tehetetlen a pöcegödrök vállalkozójának bűnös renitencíájával szemben. És én már ennék salátát forrázva, ecetben savanyítva, de mikor végigmegyek a szatmári mellékutcákon és szemeim rátévednek a járda mentén burjánzó legelőkre, elmegy az étvágyam a sav anyu salátától. Az szintén nem kevéssé furcsa dolog, hogy a főkapitányi hivatal reánk bizza, hogy kerüljük a sebesültekkel való érintkezést. Hogyan kerüljük, mikor szabadon járnak közöttünk, isznak a kávéházi csészékből, megfogják a szivart a trafikban és száz más módon oktroyál- ják ránk a közvetett érintkezést. Tessék a hatóságnak megakadályozni azt, hogy a sebesültek közénk járhassanak és ha rá tudja sütni a barakk-orvosokra, hogy nem elég lelki- ismeretesek, akkor azokat is távol tartani tőlünk. Ami pedig a légy ölő intézkedést illeti, tessék mutatni a piacon egy élelmi- szeres csuprot, egy gyümölcsös kosarat, egy cukros tálat, amelyik le lenne takarva, amelyiket nem dong a légy, nem takar el a por és piszok. Amig ez nincs meg, addig otthon hasztalan fogdossuk a legyet. Elvárhatjuk és a legerélyesebben megkövetelhetjük attól, akinek a kezébe most le van téve egészségünk ügye, hogy ne hárítsa teljesen a közönségre a védekezés felelősségét, hanem tessék vaserólylyel fellépni és annak a hatóságnak őrt állaui, amelyik ezért van. Légyölö rendeletekkel nem lehet ragályt pusztítani. Lembergig és vissza. Irla: dr. Lénára István. [Folytatás.] Siankitól Turka az a nagyobb hely, ahol az orosz vandalizmus a maga féktelenségében duhajkodott. Mintha a poklok tornáca költözött volna erre a szerencsétlen városkára. Alig van ennek épen megmaradt háza, — de annak is vagy az ablakait verte be a golyó, vagy a tetejét nyomta be valami süvítő gránát. És ezek mellett az a rettenetes piszok, amit ezek a muszkák itt hagytak; — a nagy kék legyeknek azok a milliárdjai, a melyek közt alig lehet már járni, — hát egyenesen undorító, Erre mondta egy osztrák vasutas: „Hja meine Herren, wo die Russen sind, — sind auch Drecken. Ezt legjobb németül citálni — de szóról szóra igaz. Turkától a vasútvonal mentén végig meglátszik a nyoma annak a borzalmas küzdelemnek, a mit a világháború fogalma jelent. Sambor a nagyobb állomás, ahol magát a várost megkímélte a vandalizmus. Az állomás épülete azonban itt is az emésztő tűz martaléka lett, úgy, hogy a katonai kirendeltségék rögtönzött lyukakban teljesitik fontos feladatukat. Sambor fontos vasúti csomópont, ahonnan Chirow, Stryj, Lemberg és Sianki felé ágazik el a vasútvonal És ezek a vonalak csakúgy öntik a mi piros képű fiainkat. Messziről meglehet hallani, hogy most megint magyar zászlóalj közeleg. Hangos a magyar nótától Galicia vidéke s beszinezi a füstös környéket a mi háromszinü zászlónk. A pécsi honvédek kilenc nemzetiszinü zászlót hoztak magukkal s mikor kiszálianak, úgy néznek ki, mintha követválasztásra indulnának. De azért ezek is azt dúdolják, hogy ,,Nincsen párja, nincsen párja a 44-es bakának“. És|danolnak mást is ... szép magyar nótákat s amint igy elhallgatom őket, eszembe jut annak az aviatikusnak az elbeszélése, a ki Przemysl várából első hírmondónak jött elő. Ez az aviatikus azt mondta, hogy a magyar csoportok, amint kimentek a várból a biztos orosz fogságba: „Sie sangen schöne ungarische Lieder!“ És tele gyűlt könnyel a két szemem ezek után a jó magyar fiuk után Vájjon tudják-e, hogy most már szabadok lehetnének? Milyen érzéssel dalolhatták ezek a derék fiuk, hogy „Susog a szél Késmárk felett. . . Édes hazám Isten veled ! Mert biztos vagyok felőle, hogy ezt is dalolták. 6 fillér. Lapua i mai szániá 4 oldal 4« 6 fillér.
