Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)
1915-07-28 / 204. szám
XLVSí, évfolyam. Szatmár. 1915. julius 28. szerda PmiTiKAi NAPIL&P. W UNJAK í Aw« MM«*« MK«t Vidéki* 7 ,,2®í 1 „*•* mammtt ««saííea M K — f * „ - í « „s*f i „m* Felelés szerkesztő: DÉMES S&NBOR. Kiadó és lajjtulajdonos: könyvnyomda és bqp~ ............. "^htmAr-wémeti. If cJadó ré$zv.-tára.u 8: R-i Hirdetési dijak Szatmár on előre Wyltttér sora 3$ KOA*. Szerkesztőség és kiadőhiv atari: RÍKÓCZMIIC* ; Szerkesztőség A Felelős .szerkesztő a e ■ w »■«■« »w k vte h e ■ ■ e « ■ a ei w k r k H e H » Me r b> ■ r «t ni w«■ e *m• ■ ■ * seaama Tankóczi Gyula ügye a törvényszék előtt. Ítélet ma lesz. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, julius 27. Ma tárgyalta a szatmári kir. törvény szék Tankóczi Gyulának, Szatmár város felfüggesztett rendőrfőkapitányának ösmeretes bűnügyét, amelyet a kir. ügyészség hivatali sikkasztás büntette miatt indított ellene. A tárgyalás iránt igen széleskörű érdeklődés nyilvánult meg úgy, hogy reggel 9 órakor „zsúfolt ház“ előtt nyitotta meg a tárgyalást dr. Némethy József törvényszéki biró, az Ítélkező tanács elnöke. A tanács tagjai voltak Rozgonyi Viktor és dr. Ilykovits Endre törvényszéki bírók. A jegyzőkönyvet dr. Tóth János kir. törvényszéki jegyző vezette. A vádat dr. Fabó Zoltán kir. ügyész képviselte, a vádlottat dr. Kelemen Samu védte. Tankóczi Gyulát egy fogházőrmester kísérte tel a tárgyalásra. A volt főkapitányt láthatóan megviselte a három havi vizsgálati fogság. Haja megőszült, az arcán a lelki szenvedések sápadtsága ül. Vallomása elején remegő, fátyolozott a hangja, de később nyugodtabbé válik és higgadtan, megfontoltan felel minden kérdésre. A tárgyalás megnyitása után az elnök ösmerteti a kir. ügyészség vádiratát. A vádirat Tankóczi Gyula 49 éves, ref. vallásu, szatmárnémeti-i származású és lakos, állásától felfüggesztett városi rendőr- főkapitányt a btkv. 462. §-ába ütköző és annak második tétele szerint bűn ■ tetendő hivatali sikkasztás büntette címén azzal vádolja, hogy 1915. október havától kezdve több, esetenként meg nem határozható alkalommal, de egy akaratelhatározással a galíciai menekültek által itteni tartózkodásuk biztosításául hivatalánál fogva kezéhez letett 7900 K készpénzből 7600 K-t a saját céljaira fordítva, jogtalanul eltulajdonított. A Tankóczi hivatalában 1915. ápr. 6-án megtartott rovancsolás alkalmával megállapittatott, hogy az értékpapírok és drágaságok megvannak, ellenben a gyanúsított kezéhez letett készpénz, 300 K kivételével, hiányzott. Április 5-én este, mikor Tankóczi Gyula hivatalában más ügyből kifolyólag házkutatás foganatosíttatott, Tankóczi Gyula 5000 korona készpénzt adott át a polgár- mesternek azzal a megjegyzéssel, hogy „az a galíciai menekültek óvadékának pótlására szolgál arra az esetre, ha ott hiány találtatnék“. A másnap foganatosított rovancsolás alkalmával 300 korona kivételével a többi pénz hiányzott és a hiányzott pénzösszeget az előző nap átadott 5000 koronán kivül Tankóczi Cyula még tételenként 2600 koronával pótolta. Ilyenformán 7600 koronát tesz ki az az összeg, amelyet Tankóczi csak állásától történt felfüggesztése után pótolt helyre. Tankóczi Gyula kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. Kihallgatása során elmondja, hogy ő tiltakozott a menekülteknek Szatmárra való telepítése ellen. Ez az írásbeli tiltakozás másolatban a bünügy iratainál van. Azonban mégis idehozták a menekülteket és disznóhizlaldában, téglagyárban he- , lyezték el őket. A menekültek között voltak j intelligens emberek, ügyvédek, orvosok és i ezeknek érdekében úgy nálam, mint a polgármesternél interveniáltak az izraelita hitközség vezető emberei, akik valósággal rám kényszeritették, hogy ezeket az intelligensebb embereket kaució ellenében engedjem a városban lakni. A kauciót én kezeltem. Ezt sem akartam vállalni, de a hitközség emberei kértek, hogy ne szállitsam^be ezeket a pénzeket a városi pénztár-ói. mert onnan a ! menekültek, akiknek sokszor hirtelen és nem | a hivatalos órák alatt kellett elutazniok, na- j gyón körülményesen kapják azt vissza. A j pénzeket egy vasládában gyűjtöttem. Meg- ; történt azonban, hogy a pénzt tartalmazó borítékok az asztalon hevertek és egy el is veszett. Akkor a hitközség emberei ki is jelentették, hogy mivel én csak szívességből kezelem ezeket a pénzeket, nem engedik, hogy én károsodjam és ha a pénz meg nem kerül, a hitközség megtéríti. Egy időben észrevettem, hogy szekrényeim zárjának nyelve el van görbülve, a zárak nehezen nyíltak, amiből megállapítottam, hogy valaki a zárakat megpróbálta kinyitni. Emiatt egy- izben egy hétig nem tudtam a Wertheim- szekrényembe nyúlni. Mivel pedig a menekültek pénzére minden percen szükség volt, mert gyakran visszakérték azok, akik elutaztak, a pénzt kivettem és magamnál hordtam annál is inkább, mert nem egyszer az utcán és a vasútnál fogtak meg a menekültek, hogy adjam vissza óvadékukat. — Április 3-án hazajöttem Pestről, ahol már tudtam, hogy itthon házkutatást fognak tartani nálam. Hazaérve elmentem a polgár- mesterhez, akinek elmondtam, hogy Budapesten micsoda rendőri zaklatásnak voltam kitéve Sándor László államrendőrségi taná esős részéről, akivel nekem itt Szatmáron előzőleg összetűzésem volt. Hivatalomban azért tartottak házkutatást, mert Pásztory Árkádra vonatkozó iratokat akartak találni. Én azonban — anélkül, hogy bűnösségemet éreztem volna — átadtam a polgármesternek a pénzt azzal, hogy az a meneküllek pénze. Elnök: Igaz-e, hogy főkapitány ur 3000 korona kölcsönt adott a szatmári cipészek közös műhelyének a menekültek pénzéből? — Igaz, hogy adtam, de a saját pénzemből. Mindig volt annyi fölöslegem, hogy ezt megtehettem. Mégis azért mondtam nekik, hogy ez a menekültek pénze, mert ezzel akartam őket presszionálni arra, hogy minél hamarább visszafizessék. Ha nálam nem lett volna meg a menekültek pénze, nem jöttem volna haza Pestről, vagy beteget jelentettem volna. De nem ezt tettem, sőt éppen én forszíroztam, hogy a pénzátvételt azonnal, husvét első napjára való tekintet nélkül foganatosítsák. És ha kellett volna, tudtam volna bizonyítani, hogy nekem állott volna annyi pénz a rendelkezésemre, hogy a menekültek pénzét ki tudtam volna fizetni. Ebök: Hartmann Móric mégis gyűjtött az Ön részére, hogy a hiányt helyre tudja pótolni. — Hartmann a Lövensohn-Linder-Klein Farkas konzorcium, részére gyűjtött, mert ezeknek az lett ígérve, hogy ha visszafizetik a 6300 K előleget, a feljelentő cég visszavonja ellenük a panaszt. Elnök: Az 5000 korona nem volt elég a menekültek pénzéből hiányzó összeg pótlására, honnan vette a többit ? — Meg volt nálam. Ügyész becsatol egy kimutatást, a mely szerint Tankóczi Gyulának a szatmári pénzintézeteknél 296 ezer korona adóssága volt, hogy lehettek kéznél ezrei? Védő: Éppen azért volt neki pénze, mert felvett a bankoktól. Vádlott: Nekem mindig állott annyi pénz a rendelkezésemre, hogy ezt az ösz- szeget ki tudjam fizetni. Ezután a tanuk kihallgatására került a sor. Elsőnek dr. Vajay Károly kir. tan., polgármestert hallgatta ki a biróság. A polgármester vallomása során a következőket mondta : — Mikor nekem arra a kérdésre, hogy mi van a főkapitány szobájában levő vasládában, azt felelték, hogy abban a menekültek pénze van, azt mondottam : hogyan lehet az a pénz itt, mikor annak a városi pénztárban a helye. Szeptemberben is vettünk óvadékot a menekültektől, de akkor a pénzek a városi pénztárba lettek befizetve. A most szóbanforgó óvadékok szedéséről a városházán nem is tudtunk. Hallottam, hogy engem Koos György járásbiró keresett a lakájomon, hogy Tankóczi kérésére sürgesse nálam a főkapitányi hivatalnak és az ott levő értékeknek átvételét, de én nem voltam otthon. A hivatal átvétele alkalmával Tankóczi átadott borítékban bizonyos összegű pénzt azzal, hogy ez a menekültek pénze. A boríték az asztalon volt s mielőtt Leitner Emil vizsgálóbíró e szekrényt bezárta volna, felvettem a borítékot és betettem a kasszába. A vizsgálóbíró megkérdezte, hogy mi az, mire én azt mondottam: a menekültek pénze. Mikor az ügyészség Írásban kérdést intézett hozzám, hogy nem észleltünk-e Tankóczi pénzkezelése körül szabálytalanságokat, dr. Keresztszeghy Lajos, aki hivatalomban jelen volt és ezt hallotta, azt mondotta nekem: „irdd meg az igazat, ne fedd a te harmincéves intakt múltaddal ezt az embert.“ Ara 6 fillér. Lapunk mai számt 4 oldal. Ara 6 fillér.
