Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)

1915-07-28 / 204. szám

SZAMOS (1915 julius 28. 204. szán.) 2 oldal Erre én azt mondottam : „nagyon sajnálom Tankóczit, pedig mindig áskálódott ellenem.4 • Figus Albert főszámvevő : Részt vet­tem abban a bizottságban, amely Tankóczi hivatalát átvette. Én vettem át a pénzeket ■és értékeket, hogy azokat a városi pénztárba beszállítsam. Én nem rovancsolást tartot­tam Tankóczá hivatalában, mert a fő­kapitányi hivatal nem pénzkezelő híva tál. Nem is tudtam, hogy a főkapitány óva­dékokat vesz át és kezel. Rozgonyi biró: Volt-e tanácsi hatá­rozat arra, hogy a menekültek óvadékát be kell fizetni a városi pénztárba ? Figus: Szeptemberben volt, mert akkor Tankóczi kijelentette, hogy a menekültek tesznek le óvadékot. Csízek János rendőrtiszt azt vallja, hogy a menekültekől átvett pénzekről nyug­tákat adtak, de az átvett pénzekről csak egy jegyzéket vezettek, amelyben a főkapi­tány, a tanú, sőt Hartmann Móric is eszkö­zöltek feljegyzéseket. Leitner Emil vizsgálóbíró: Mikor a budapesti detektivfőnök, akivel telefonon érintkeztem, azt kívánta, hogy nyissuk ki Tankóczi Wertheim-szekrényét, azt mondtam, hogy vegyék el a kulcsokat Tankóczitól, aki ott fogva van és küldjék le. Erre azt a vá­laszt kaptam, hogy Tankóczi szabadon van és hazajön, kérjem el tőle itthon a kulcso­kat. Vádlott a kulcsokat önként adta át Csomay Aladárnak, aki nekem azokat ide­adta. Nekem a Löwensohn-ügyben a buda­pesti törvényszék vizsgálóbirája által elren­delt házkutatást kellett volna foganatosíta­nom, hogy bizonyos leveleket és szerződé- j seket lefoglaljak. De Fabó kir. ,ügyész ur a * házkutatás során olyan dolgokat észlelt, a i melyekből újabb bűncselekményekre lehetett következtetni s ezért inditványozta, hogy az ezekre vonatkozó iratokat is foglaljam le. A menekültek 5000 koronáját tartalmazó bori- j tékra a polgármester azt mondta, hogy az is a többihez tartozik, mire betettem azt is a többi közé. Dr. Csomay Aladár: Jelen voltam, amikor a polgármesternek a vádlott átadta az 5000 koronát. A borítékot a vizsgálóbíró eltette a többi közé. Tankóczi panaszkodott, hogy valaki próbálkozott a szekrénye zárjá­val és szolgáját, Bodola Györgyöt gyanúsí­totta, aki ellen most is folyik eljárás lopás miatt. Misky Lajos tb. főszámvevö a mene­kültek pénzének átadására vonatkozólag úgy vall, mint a többi tanú. Dr. Vajay Károly polgármester a védő kérdésére kijelenti, hogy a menekültek ré­széről sohasem merült fel panasz amiatt, hogy óvadékaikat ne kapták volna vissza, amikor kérték. Hajdú Károly tb. főkapitány jelenték­telen vallomást tesz. Hartmann Móric: Huszonöt éve ös- merem Tankóczi Gyula főkapitányt, aki egyik j öcsémmel együtt járt iskolába. Egy 6000 j koronás váltón kezese vagyok. A menekülők j izgága, türelmetlen emberek voltak, akik az j utcán is zaklatták a főkapitányt, ha az óva- j dékukat vissza akarták kapni. A menekültek j nagy lehangoltsággal fogadták a főkapitányt j ért bajt, mert ez a legnagyobb odaadást ta- j nusitóttá ügyeik iránt. Én forszíroztam Tan- ; kóczinál, hogy a menekültek pénzét privátim i kezelje, mert mikor elsőizben a városi pénz- ; tár kezelte, nagyon körülményes volt a ki- I vétel. Mikor Tankóczi hazajött Pestről, el- • hivatott, elmondta, hogy micsoda kellemet- j lenség történt ott vele és kért, hogy a Lő- ! wenschon ügyben szerezzem meg a 3350 ! koronát, mert akkor a feljelentő cég vissza- ! vonja panaszát. Én a pénzt a két öcsémtől j meg is szereztem s átadtam Löwenschonék j ügyvédjének, aki ez alapon el is rendezte az | ügyet egyezségileg. Ügyész: Miért járt maga Tankóczi ! részére pénz után ? Hartman: Mert nagyon jó ember < volt, aki minden szegény embert meg- 1 hallgatott és megtette, amit kértek tőle, ha a kérés nem ütközött törvénybe. Dr. Keresztszeghy Lajos a közte és a polgármester között lefolyt beszélgetést úgy adta elő, mint a polgármester. Barta Károly őrmester: Tankóczi hiva­talon kívül is fizetett vissza óvadékot a me­nekülteknek. Tud róla, hogy valaki megron­gálta a főkapitány szekrényeinek zárait. Szép Sámuel izr. hitközségi jegyző: A hitközség maga kívánta, hogy a menekültek óvadékot tegyenek le. Kapacitálnom keilptt a főkapitányt, hogy vállalja ezeknek a pénzek­nek a kezelését, ami nagyon terhes dolog volt, mert a menekültek folyton zaklatták és egyáltalában nem respektálták a hivatalos órákat. Dr. Papolczy Lóránd jelentéktelen val­lomása után az elnök a tárgyalást délután 3 órára halasztotta. A délutáni tárgyaláson elsőnek Koós György járásbirót hallgatták ki tanúként, aki elmondta, hogy ott volt Tankóczinál, amikor éppen ott voit Hartman és Bölönyi László. Akkor nem volt ott arról szó, hogy Tankó- ezinalc pénzre lenne szüksége. Tankóczi hus- vét első napján kért, hogy- kérjem meg a polgármestert, hogy a hivatalvizsgálatot még aznap tartsa meg. A polgármestert nem ta­láltam otthon, ami miatt Tankóczi nagyon türelmetlen volt. Felkerestem a vizsgálóbírót, a kir. ügyészt és ők meg is tették, hogy másnap este 6 órakor összejöttek. Tankóczi nejétől hallottam, hogy amikor átadta férjé­nek április havi fizetését, férje tárcájában nagy összegű pénz volt. Bölönyi László: Kezességben vagyok Tankóczi Gyuláért. Azért jártam nála, mert küldöttséget akartunk szervezni az érdekében. A tűzoltóság automobiljait eladtuk. Azok ára szabályszerűen be van fizetve a tüzoltóegyesület pénztárába. Pénzt az utóbbi időben nem adtam kölcsön Tankóczi- nak. Ügyészi kérdésre azt feleli, hogy pár ezer koronáig kezese Tankőczinak. Timafi József rendőrtizedes, Grünfeld Jenő és Tóth János poigári rendőrök és Ja­kab Károly végrehajtó azt vallották, hogy Tankóczi a vasúti állomáson is fizetett vissza a menekülteknek óvadékokat, ha erre ott kérték. Ugyanezt vallja dr. Nagy József rendőr- kapitány is. Kerekes István szintén a deputáció szervezésére nézve tesz jelentéktelen vallo­mást. A kir. ügyész k rdésére, hogy adott-e kölcsön pénzt Tankőczinak, azt feleli: — Nem adtam, mert nem kért. De, ha kért volna, a föld alól is szereztem volna neki. Dr. Weisz Sándor, dr. Pirkler Ernő, dr. Biró Elemér, dr. Schwartz Jenő és Bernát Mór arról tanúskodtak, hogy a me­nekültek tűrhetetlenek voltak, ha óvadékaik­ról volt szó, képesek voltak késő éjjel is zaklatni érte a főkapitányt, aki hivatalos órán kívül, az utcán, a vasútnál is fizetett vissza nekik pénzeket. Tapasztalataik szerint ezeket az óvadékokat lehetetlen lett volna bürokra­tikus módon kezelni. Nehány irat felolvasása után az elnök ösmerteti a kir. ügyész által becsatolt kimu­tatást Tankóczi adósságairól. Ezzel a bizonyítási eljárás véget ért s az elnök a tárgyalás folytatását holnap d. e. 10 órára halasztotta. A világháború hírei. Békén fáradoznak a semlegesek. A hadviselők hajlandók a békére. Bécs, jul. 27. (M. T. I.) A Zeit jelenti Berlinből, hogy a semleges államok álta­lános békekonferencia összehívásán fáradoznak. A hadviselők a terv előterjesztését igen barátságosan fogadták, kivéve Franciaországot. Delcassé a teljes el­utasítás álláspontjára helyezkedett. semlegesek már hozzáláttak az előkészítés mun­kájához. A meghívásokat Svédország vagy Hollandia fogja szétküldeni, de annak időpontja még nincs meghatározva. Varsót kiürítik. Krakó, julius 27. (M. T. I.) A Varsóból kivezető utak tele vannak a menekülő tüzérséggel és trénekkel. A vasutasok Varsóból családjaikkal Oroszországba mentek. A népet arra kényszeritettéJe, i hogy Varsó körül pusztítsa el a ve­téseket, de a nép ezt megtagadta. Emiatt összeütközésre került a sor a nép és a katonaság között. A visszavonuló katonaság fel­gyújtotta a Varsó körüli helységeket, a pályaudvarokat pedig felrobban­totta. Az orosz vereségekhez. Paris, julius 27. (M. T. I.) A Temps jelenti Pétervárról, hogy az utolsó táviratokból azt következtetik, hogy az oroszok Narewmenti hadállásai össze­omlottak. Varsónak Pétervárral való össze­köttetése erősen veszélyeztetve van. Románia semleges marad Róma, julius 27. (M. T. I.) A „Corr. della 8eraí( szerint Románia a központi hatalmaknak kijelentette, hogy megőrzi semleges­ségét. Á2 orosz sereg katasztrófa előtt. Kopenhága, jul. 27. [M. T. I.] A „Politiken“ irja: Lengyelországban rengeteg megkerülő harc készül. Ha a szö­vetségeseknek sikerül a Varsó—pétervári vo­nalat, úgyszintén az Ivangorod—Cholm vo­nalat elvágni, akkor az orosz sereg óriási katasztrófa előtt áll. Hfifer altábornagy jelenté^. Az olaszok óriási veszteségei. Budapest, julius 27. [A min. ein. s. o.] Hivatalos jelentés: Orosz hadszíntér: Amióta csapataink Sokait rohammal bevették, a várostól délkeletre egy ma­gaslat birtokáért harcoltunk, amely a Bug-átkelések megtartása szempontjából különösen fontos. Tegnap vitéz ezre- deink ezt az állást rohammal el­foglalták, miközben húsz tisztet és háromezer főnyi legénységet fog-

Next

/
Thumbnails
Contents