Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-04 / 89. szám
XLVII. évfolyam Szatmár, I9t5. április 4. vasárnap 89 szám ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy évre helyben 14 K 4® f Vidéken Fél évre „ 7 ... 2© f Negyedévre „ 3 „ 6© f Egy hónapra „ 1 2© f 18 K — f 9 - f 4 50 f 1 „ 60 f Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZATMÄR NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. NyiKlér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZi-UTCA 24. 81. Telefon-számok , ?ö^k40shi;,'',a'S Szatmári bankigazgatók a Pénzintézeti Központról. Pénzintézeteink lövőié. — A Szamos eredeti tudósítása. Jézus Krisztus feltámadott. (*) A szeretet és igazság hirdetőjét, Jézus Krisztust, hét sebből vórez- tették, meggyalázták, megkinozták és keresztre feszítették és Istennek keresztrea feszitett fia, a szeretet és igazság apostola feltámadott. Elbocsájtotta a mindenkit örökre lenyűgöző anyaföld, hogy a kéklő azúr mélyén élő országba suhanhasson, láthatatlan utakon, hogy Isten fenséges trónja mellett ülve, hirdesse szépségükben és magasztosságukban soha meg nem fakuló igéit: a szeretet és igazság boldogító erényéit. Az igazságnak győzni kell! Ezzel a jelmondattal indultunk harcba tavaly nyáron, az augusztusi kánikula szenvedélyeket hevítő napjaiban. Testünket nem védte páncél, kezünkben mindössze fűzfavessző-pallos, szemünkben azonban a lelkesedés és meggyőződés tüze és augusztus óta verekszünk a tengernyi ellenség ellen, mert mindig többen vannak, akik a gyűlölet bálványát táncolják körül és akik a bizonyságot imádják, mint életük vezérlő csillagát. Tartjuk a harcot. Vérzünk, szenvedünk ; de kitartunk az eszme mellett, amely eltölti a csukaszürke tenger lelkét, mert tudjuk, hogy ezt az eszmét, ezt az érzést: az igazságot és a testvér igaz szeretetét meg lehet sebezni, lehet gyalázni, csúfolni; de leteperni és megfojtani soha. Krisztus íeltámadott és a mi legyőzöttségünk is feltámadna, ha testünket fogná a golyó, ha volna egyetlen pontunk, amelyen hamisak, igaztalanok avagy embertelenek lennénk. Szin- arany óbor a vérünk, szűzi fehér ostya a testünk, Krisztus igéjét hordjuk a zászlónkon: a bitang erőszak nem dia- dalmoskodhatik rajtunk. Husvót ünnepén, a feltámadásnak szimbolikus ünnepén shrapnell-tojás- sal, vérparfómmel köszöntik egymást az emberek. Elszorul a szivünk, ha rágoa- dolunk, hiszen a színes, meleg életet Golgotára viszik ellenségeink még azon a napon is, mikor a szeretet és igazság halhatatlanságát kongatják mázsás nyelvű ércharangok. Nagy szomorúságunkban, fájdalmas elérzókenyülósünkben ahogy elhallgatjuk száz és száz harang szavát, örökké éber reménységünknek egyszer-egyszer úgy tetszik, a boldog kacagásu csengetyüt halljuk, a riadót, amely újra talpraállítja az ember emberi életét. Bernét Ottó, ez az alapos tudásu és széles látókörű közgazdasági iró egyik előkelő fővárosi lapban a következőket Írja a kormány által tervbe vett és előkészített Pénzintézeti Központról: „ Ez eddig a legnagyobb szabású akció, amit bárhol a világon kormány a hitelélet és a hifelszervezet reformja érdekében tett s örülnünk kell, hogy éppen nálunk történik ez az eddig példátlanul álló nagyszabású akció. És az egész ország gazdasági közvéleménye lidércnyomás alól szabadult fel, mert azt a fenyegető veszedelmet, hogy a moratorium lejárta után nagy pénzintézeti és nagy hitelválság lesz, ezzel az akcióval, emberi számítás szerint, a kormány elhárította.“ Akkor, mikor a radikális pártállásu lapokban ilyen tendenciájú közlemények jelennek meg a kormány legújabb szanálási akciójáról, a legsötétebben látók is fel kell, hogy szabaduljanak a jövendő rémitö perspektívájának lidércnyomása alól. A kormány akciója minden bizonnyal jót akar, menteni szeretne, szanálni fog, mert 125 millió koronának nyomot kell hagyni az ország hiteléletében és mert azt a gesztust, amellyel 125 milliót a nép közé dobunk, sohasem vezetheti a hiúság, hanem mindig a „felebaráti szeretet“ meleg és résztvevő érzése érleli. Nálunk, Északkelet-Magyarországon különösen sokat jelent a Pénzintézeti Központ létesítése. A „Szamos“ már hónapokkal ezelőtt rámutatott arra, hogy a háború folytán engedélyezett moratórium mig egyrészt megmentette a piacot a feltétlenül eljövendő csődtől, másrészt még jobban megásta a zuhanás süppedékes talaját. Ha a világháború fel nem függeszti a teljesítések normális és szabályozott rendjét Szatmár, Ugocsa, Mára- maros és Bereg vármegyékben feltartóztathatatlanul bekopogtat a „krach“, de egyszersmind a moratórium az oka annak is, hogy a háború utolsó fejezetét élve mindinkább erősebb és kifejezettebb lett a félelem: maholnap át kell térni a békés idők sablonos hiteléletéhez. Minél közelebb hihetjük a háború végét, annál homályosabb a kiút, az átmenet képe. Virvar és káosz volt az utóbbi hónapokban már a jövendő lehetőségeinek reménye. Tudtuk, hogy a barátságos arcú na^y bankok ismét halászni fogni a zavarosban, hasznot akarnak majd huzni Északkelet-Ma- gyarországnak abból a különleges helyzetéből, amelynek mindig kevés a törvényhozás méltányos engedménye ahhoz, hogy teljesíteni tudjon. Tudtuk azt is, hogy a felsőbb presz- szió feltétlenül éreztetni fogja súlyát a kis egzisztenciákkal, amelyek a háború rendellenes és tagadhatatlanul magas keresetei folytán már-már remélhették, hogy levezekelik a hajdani meggondolatlanságok következményeit: talpra tudnak állani. Máról — holnapra megszűnt a reszke- tés. A kormány szanálási akciója, amely látszólag csupán a pénzintézetek érdekeit istá- polja, sőt némelyek véleménye szerint egyedül a nagy bankok Wertheim szekrényeit biztosítja, meg fogja menteni a kis iparost, gazdálkodót, kereskedőt: az ország legszélesebb rétegeinek gazdasági életét. Kétségtelen: vannak ennek a szanálási tervnek is hibái. Bizonyos: mind az álmunk nem fog valóra válni és nem kapunk gazdasági tekintetben uj Magyarországot kétszer huszonnégy óra alatt. De ezzel szemben kétségtelen tény: van már formánk, lehetőségünk arra, hogy kiverekedjük magunkat végre abból a labirinthusbél, amely hova-továhb összeroppantott vi.lna vala^ mennyiünket. * * * A „Pénzintézeti Központ“ közvetlen szatmári hatásáról tájékoztatni akartuk olvasóközönségünket, miért is felkereste a „Szamos“ munkatársa a nagyobb pénzintézeteink igazgatóit, akik kérdésünkre a következőkben voltak szívesek válaszolni: Losonezy József a Szatmári takarékpénztári egyesület igazgatója — Ma, amikor a jövő alakulása felől teljes bizonytalanságban vagyunk, nehéz válaszolni arra a kérdésre, milyen hatása lesz Szatmár hiteléletére a kormány által tervbe vett Pénzintézeti Központnak. — A szanálási akció hatalmas koncepcióját tekintve azt hiszem: a moratórium ferdeségei által teremtett helyzetet fogja megoldani a Központ létesitése. Amig a moratórium tart, mindenki él. Az ösz- szeomlások napja csak a moratórium megszűntével kezdődik. A kormány célja mindenesetre az, hogy ezzel a nagy akcióval elébevágjon a várható összeroppanásnak. — Ha a tervbe vett Központ ezt a célt akarja szolgálni, tevékenysége hatásban jelentős lesz. Wallon Lajos a Szatmári Népbank r.-t. igazgatója: — A kormány szanálási akciója különösen itt északkeleten nagy segítséget jelent. Azt hiszem a Pénzintézeti Központ 6 fillér. Lapunk mai száma 8 oldal. Ara e fill ér. Szatmár, április hó 3.
