Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)
1915-01-27 / 23. szám
2. oldal SZAMOS tak — mérleget kell csinálni, azt közzé kell tenni s ha van tiszta jövedelem : az alap- szabályszerü dotációk levonása után fennmaradó összeget a részvényesek között feltétlenül ki kell osztani; most még inkább, mint máskor. Ha pedig előreláthatólag annyi vesztesége van, vagy lesz valamely intézetnek, hogy tiszta jövedelmet kimutatni lehetetlenség : ezt szépitgetni nem szabad s osztalékot adni bűnös rosszhiszeműség volna. Thurner Albert. A világháború hirei. Egy olasz hajó kalandja Milano‘ jan. 26. (M. T. I.) A „Josto“ olasz postagőzös Cagliariból újoncokat és utasokat szállított. Útközben egy francia cirkáló megállította és u...utatta, de eredmény nélkül. Miután a cirkáló az olasz gőzösön orrával rést ütött, utóbbit vissza kellett vinni Cagliariba kijavítás végett. Az Északi-tengeri csatához Amsterdam, jan. 26. (M. T. I.) Az Északi-tengeri csatában az angolok részéről a „Tiger“, “Princess-Royal“ és „New- Zeeland“ csatahajók vettek részt. Hága, jan. 26. (M. T. I.) Az elsülyedt angol cirkálón kívül két jármű súlyosan megsérült, Berlin, jan. 26. (M. T‘ I.) Az angol admirálitás tagadásával szemben a németek bebizonyítják, hogy a tengeri ütközetben igenis elsülyedt egy angol cirkáló és pedig hivatkoznak a torpedózuzóra, amely a cirkálót elsülyesztette és arra a léghajóra, amely a csatát megfigyelte. Radom kiürítése. Krákó, jan. 26. (M. T. I.) Az oroszok állítólag kiürítették Radomot. Román lapok a bukovinai harcokról. Budepest, jan. 26. (M. T. I.) A bukaresti lapok regisztrálják, hogy csapataink Bukovinában súlyosan megverték az oroszokat. Orosz lapok a svéd királyró*. Berlin, jan. 26. (M. T. I.) Moszkvai lapok a Nobel dijat Gusztáv svéd királynak ajánlják fel, aki a malmöi király találkozással megakadályozta a világháború terjedését. Vetélkedés a cár és Nikolajevics között. Krakó, jan. 26. (Búd. Tud.) A „Kurier Codizenyi“ irja: Hiteles értesülés szerint Nikola- jevics nagyherceg, akit az udvarnál komoly trónkövetelőnek tartanak, a hadseregben népszerűség után haj- hász. Ezért megy a cár oly gyakran a frontra. Blzongitékok vannak arra, hogy Nikolajevics alkalmas pillanatban, cárrá, akarja magát kikiáltatni. Véres rablógyilkosság Szamoskrassón. A féri, a feleség és a szereié rémtette. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, január 26. Vakmerő és bestiális rablógyilkosság hírét jelentik nekünk Szamoskrasso községből, ahol szombatról vasárnapra virradó éjszakán három elvetemedett cinkos — egy férfi és két asszony — behatolt egy jómódú özvegyasszony lakására, ahol pénzt sejtettek, majd — miután zsákmányra nem találtak — megtámadták a védtelen öreg asszonyt és egy hasáb tűzifával halálra verték. A vadállati kegyetlenséggel végrehajtott esetről a következő részletes tudósításban számolunk be. Az áldozat. Szamoskrassón, a falu közepén, saját portáján élt özv. Egey Ferenené, szül. Pa- polczy Katalin, egy 46 éves öreg asszony. Egeyné férje jómódú gazdálkodó volt, akinek halála után az özvegy a reá maradt birtokot bérbeadta. Ami jövedelmet a földjei hajtottak, azt megtakarította. A magános öreg asszony egyedül lakott egy udvaron, egy két szobából álló házban. Mindössze egy cselédet tartott maga mellett. 0 maga a ház utca felőli részében lakott, a cseléd a két szoba közötti konyhában aludt éjszakánként. A férj, feleség és a szerető. Az elmúlt évben egy Apai Lászlóné, szül. Kardos Teréz nevű 23 éves asszony volt Egeyné cselédje. Kardos Teréz másfél évig lakott az öreg asszonynál és hat hónap előtt hagyta ott a helyét, amikor beszégődött Braun Ignác nagykolcsi lakoshoz. Kardos Teréznek évek óta volt egy kedvese: Grojzer László szamoslippói csordás. Grojzernek van nálánál 10 évvel idősebb hites felesége, de ő ennek tudtával folytatta a viszonyt Kardos Terkával, akihez állandóan bejáratos volt. Egeyné különösen szívesen vette, hogy Grojzer jé(r a házhoz, mert igy a két védtelen asszony nem volt egyedül. Kardos Teréz — mint említettük — hat hónap előtt Nagykolcsra ment lakni. Gojzer itt is sűrűn kereste fel. Szombaton, január 23-án délután feleségestül állított be Gojzer Nagykolcsra, ahol a házaspár hosszasan sugdosva beszélgetett Kardos Terkával. ^ Kardos Teréz bement a gazdájához és arra kérte, hogy engedjék el őt Grojzerékkal Krassóra. Miután az engedélyt megkapta, Grojzer, Grojzerné és Kardos Teréz elindultak Krassóra. Munkában. Mint később kiderült, Grojzerék azért hívták át Kardos Terkát Krassóra, hogy ott együtt kirabolják az öreg asszonyt, akinél pénzt sejtettek. Este hét óra volt, mikor a faluba értek, ahol beosontak az Egeyné portájára. Benéztek a ház ablakán, látták, kogy ott még világosság van, az öreg asszony nem feküdt le. Erre mindhárman behúzódtak a fáskamrába és ott várták, hogy Egeyné lefeküdjék. Hét órától tízig várt a három elvetemedett ember, akkor már azt hitték, hogy Egeyné alszik, mire munkához láttak. Kardos Terka azt mondta, hogy ő tudja, hogy Egeyné a pénzét a hátul só szobában tartja, egy ágyban eldugva, mire betörték ennek a szobának az ablakát és mind a hárman bemásztak. A szobában feldúltak mindent, de pénzt nem találtak. Erre magukhoz vették az asztalon talált pecsenyét, bort és almát, kimásztak az udvarra, a zsákmányt elfogyasztották, a bort is megitták, majd elhatározták, hogy most már a konyhán keresztül próbálnak behatolni Egeyné szobájába. Feszegetni kezdték a konyhának az udvarra nyíló ajtaját, mire felébredt Bencze Zsófi, Egeynének a konyhában alvó cselédje és hallváp a feszegetés zaját, belülről nekitámaszkodott az ajtónak. Az erős cselédleány minden erejével nyomta az ajtót s igy a rablóbanda nem tudott bejutni a konyhába. Grojzer elkeseredésében bekiáltott a konyhába: „Ki ne jöjj, mert megölünk !“ Az elvetetned! tt banda erre felhagyott azzal a kísérlettel, hogy a konyhán keresztül támadjon, hanem ismét bemászott a hátsó szoba ablakán és tovább kutatott pénz után. Ezalatt Bence Zsófi kétségbeesve dö- römbözött asszonya ajtaján, hogy engedje be, mert rablók járnak a lakásban. Egeyné azonban, amint álmából felriadt, azt hitte, hogy Bencze Zsófi akarja kirabolni őt és nem engedte be, csak akkor, mikor a halálrarémült leány sírva könyörgött, hogy engedje be, mert a rablók már a hátsó szobából a konyha felé nyíló ajtót nyitogatják. Egeyné erre beengedte a lányt és azt mondta neki: fusson át a szomszédba a református paphoz, költse fel és hívjanak segítséget. De a leány nem mert kimenni, félt, hogy a rablók megölik. Grojzerék közben bejutottak a konyhába, ahol elkezdték az első szoba ajtaját feszegetni. Bencze Zsófi most már ki akart mászni az utca felőli ablakon, hogy segítségért menjen, de most már Egeyné nem mert egyedül maradni és nem engedte el. Mikor a szoba ajtaja már recsegni kezdett, Bencze Zsófi meg akarta gyújtani az asztalon levő petroleum lámpát. Mire azonban a gyufát meggyujtotta, a rablók bejutottak a szobába és Grojzer a kályha mellől felkapott egy hasáb tűzifát, azt belevágta a lámpába, amely darabokra tört. Az elszánt banda erre a sötét szobában kergetni kezdte Bencze Zsófit, de ennek sikerült a sötétben kimenekülni a nyitott ajtón át az udvarra. De a szerencsétlen leány ahelyett, hogy segítségért kiáltott volna, ijedtében ismét elbújt az udvaron. Amint a cselédleány kimenekült, Grojzer lerántotta az ágyról Egeynét és a keze ügyébe akadó hasábfával, amit előbb a lámpához hajított,
