Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)
1915-01-27 / 23. szám
(1915 január 27. 23. szám SZAMOS 3. oldal fejbeverte az öreg asszonyt aki aléltan esett össze a földön. Mig ez történt, Bcncze Zsófi az udvaron magához tért ijedtségéből és kiszabadulva a kapun elkezdett segítségért kiabálni. A kiabálásra figyelmessé lettek Grojze- rék és a kezébe adva a hasábfát Kardos Te- réznek, azt mondták neki: — Mi átmegyünk a másik szobába pénz után kutatni, te pedig térdelj az öreg asszony mellére és verd a fejét. Azzal kifutottak a házból és elmenekültek otthagyva cinkostársukat, aki állati kegyetlenséggel állt a szerencsétlen asszony mellén a kezébe adott hasábfával csépelte annak fejét. A tettenérés. Bencze Zsófi kiabálására csakkamar előkerült Kánya Mihály éjjeli őr, aki bement a házba. Itt találta Kardos Terkát, aki szinte önkívületben, gépiesen verte az öreg asszony fejét. A leány felső testét elborította a vér, ami a szerencsétlen asszony fejéből felfreccsent. Valósággal birkózni kellett vele, hogy lehúzzák áldozata testéről. Egeynét a legborzalmasabb állapotban találták. A hasábfa belevágott a nyakába, egyik szeme ki volt ütve és a koponyája szétroncsolva.- De még volt élet a 76 ■ éves öreg asz- szonyban, aki teljesen eszméletlen volt. Kardos Terka egykedvűen elmondta a véres éjszaka történetét, mire a csendőrök nyomban Szamoslippóra mentek Grojzerék után, akik a segélvkiálltá- sok 'hallatára egyenest hazafutottak. Otthon első dolguk volt gyorsan megmosakodni, csizmájukról letakaritották a sarat és lefeküdtek. A csendőrök már mély álomban találták a Grojzer házaspárt, akik tagadták, hogy részt vettek volna a rablógyilkosságban. A csendőrök nyomban átkisértek őket Krassóra, szembesítették Kardos Terkával, aki szemükbe mondta, hogy együtt tervezték és hajtották végre a gaztettet. Grojzerék megmaradtak tagadásuk mellett. A csendőrök a három cinkost bekísérték a szatmári ügyészség fogházába, ahol letartóztatták őket. Egeyné még mindig életben van, bár egy pillanatra sem tért eszméletre és teljesen kizárt dolog, hogy életben maradjon. Uj szűrne-üzlet Szatmáron, Deált-íér 16. szám alatt a mai l?or igénknek megfelelő szőme- üzleíet nyitottam. Raktáron tartok mindenféle legújabb clitmtu szőrme árut, nagp uálasztékban, jutányos árak mellett. Srnpö javításokat és áthúzásokat is készítek egp órán belül. Deutsch J. Hermann himzöés előnyomda. II színház I Heti műsor: Szerdán: „Fészek a viharban“. (Premiere) Csütörtökön : „Bánk bán“. (Zóna). Bőregér. Szatmár, január 23. A pontos és nyugodt ritmusú dallamok, a patinás libretto fordulatai a mai estén visz- szarir.jattak bennünket a 40—50 év előtti szípv'1 :ás vidám levegőjébe. Jólesett a melódia-zuhany, a gyermeteg humor, a helyzet komikum kacagtatása, a bordal, a kórus hűséges felelgetése, minden-minden, ami ebből az operettéből kiárad és megkap, szerteöm- lik és kápráztat. A régi valzerek csiklandozó zenéje ma már a muzsikáló óra bánatos petyegéséhez hasonlít és soha sem üdített annyira, mint a jelen pillanataiban. Az előadás formás volt, csinos és stílusos. Horváth Mici szépen énekelt. A paj- zánsága és jókedve szerteáradt a színpadon. Lukács Sári énektudása ragyogóan érvényesült. Czakó Gyula gáláns és burleszk volt, Ny árai jobban ki nem aknázható figurát kreált, Varga Béla maszkja teljes illúziót keltett. Balázs Rózsi, Simon Jenő és a többi szereplők valamennyien sikeres ambícióval állották meg helyüket. Zsolnai Manci és Pethes Dezső tánc- duetteje bravúros volt. Tapsolták és megismételtették. Tomhor Aladár nagy munkája, Czakó Gyula rendezése nem veszett el: a „Bőregeret“''kaptuk. A mai este bizonyítja: ha meg van az akarat, ezzel a „háborus-társulattal“ is lehet elsőrangút produkálni. k színházi iroda közleményei. Fészek a viharban. Rég volt alkalma a közönségnek olyan szép, poétikus — az első betűtől az utolsó szóig igazi talentu- mos írónak a művével megismerkedni, mjint ma este, a „Fészek a viharban11 cimü vígjáték premierje alkalmával. Nem akarunk elébe vágni az előadásnak, azért röviden mondjuk el a darab meséjét. A mai háború kellős közepén vagyunk Orosz—Lengyelországban. Az osztrák—magyar csapatok egy különítménye, fáradtan, elcsigázva éhezik egy kis faluban, ahol a zsidó korcsmáros Lejzer (Nyárai) egyetlen szobájában keresne nyugvóhelyet egy főhadnagy, Zsámboky Hubert báró (Czakó) midőn elébe vezetik az országúton elfogott Mária Kazimira grófnőt (Csige Böske) akit is, miután igazolja magát, a főhadnagy a legnagyobb udvariassággal szabadon bocsát. A grófnő Szépsége fel- ingerli a főhadnagyot, a ki megakarja csókolni, — de a grófnő kiszabadítja magát, azt mondván, hogy majd nála, a saját kastélyában legyen szerencséje: jöjjön el hozzá ezért a csókért. Háború van, ki tudja mikor lesz vége, életben maradok-e? — mondja a főhadnagy, — „akkor hát, a soha viszont nem látásra!“ kiáltja a grófnő és elmegy. Rögtön utánna parancs érkezik, hogy a grófnő a kastélyában állítólag orosz katonákat rejteget, önként jelentkezőkkel át kell kutatni a kastélyt, való-e mindez? A főhadnagy minden habozás nélkül vállalkozik az életveszélyes feladatra; négy nap óta nem aludt, nem evett de ez ■ a megbízás újra megacélozza izmait. A Il-ik felvonásban már a kastélyban van — a hol a grófnő egy varsói nemesi penzió fiatal hölgyeit rejtegeti — a mende monda ezeket fújta föl orosz katonáknak. A hivatalos eljárás befejezése után a főhadnagy kéri az Ígért csókot, már-már meg is kapja — midőn az ajtó hirtelen feltárul és belép rajta Pável Pavlovits orosz őrnagy (Simon) a grófnő régi jóbarátja, aki elmondja, hogy éjjel érkezvén — a grófnő utólagos jóváhagyásával 300 katonáját a cselédházakban és istállókban szállásolta el, ő maga pedig világosságot látva az ablakban feljött. Izgalmas jelenet következik. A főhadnagy foglyának nyilvánítja az orosz őrnagyot, kirántja revolverét, hogy az első gyanús mozdulatra lelőhesse. Igen, de a nagy kimerültség folytán ereje elhagyja — keze lehanyatlik — és akkor odaugrik a grófnő, átkarolja és ő tartja a főhadnagy kezében a fegyvert lövésre készen. Ugyanebben a helyzetben kezdődik a III ik felvonás — mig végre az őrnagyot elnyomja az álom, a főhadnagy megkötözi és elrohan a csapatáért. Visszatérve elfogja az oroszokat, nem 300-at, csak 10-et, mert az őrnagy kicsit elvetette a sulykot, hogy megfélemlítse a főhadnagyot. S most — vége lévén a küldetésnek — menni kell — a csókot is megkapta — hátra van a bucsuzás. Ez a legazebb jelenése a darabnak. Két lélek, aki 12 órával azelőtt még nem ismerte — közben megszerette egymást és most válni kell! Nem mondhatnak egymásnak semmi biztatót: menni kell. De vigasztalást nyújt az öreg talmudista korcsmáros, mintha mindnyájunk leikéből beszélne, mintha mindnyájunk lelke sirna fel biztató szavaiban : „Ne sírjon grófnő — visszajön — és ha visszatérhet . . .! hisz' lesz még egyszer béke a világon ! Bájos két szerep még a darabban Zsigmond Margité, aki Lea gróf kisasszonyt és Varga Béláé, aki egy önként beállt, fiatal tudóst játszik. A mint a fentiekből látszik, nem hiába ajánljuk a mai premiert a közönség figyelmébe, mert aki az irás művészetében is a szépet keresi — nagy’ gyönyörűséggel nézheti a „Fészek a vihar- oan “ mai előadását, melynek kifogástalan voltáért Czakó főrendező neve a kezesség. || HÍREK II Ön^épzőköri diszgyülés. A ref. felsőbb leányiskola önképzőköre tegnap délután ügyes háborús gyűlést tartott. Kedves szavalatok, énekszámok, beszédek alkották a pergő műsort, amelyekért hangos és őszinte tapsokkal jutalmazta a kis szereplőket a közönség Losonczy Sárika és Bartha Boriska szépen előadott imái. Fried Margit tartalmas beszéde, Harcsár Katinka és Kó kay Erzsébet precíz énekszáma igaz dicséretet érdemel. Sok tapsot kapott Hájtájer Emma kedves szavalatáért, Erdélyi Magdának kedvesen előadott énekszámát megismételtették. A Markovits Lili és Berger Rózsi ötletes páros jelenetén kívül még az énekkar szerepelt két rutinról tanúskodó számmal. Uj sorozás Budapesten Mint tudósitónk jelenti, Budapesten felszólították az 1895. és 1896. évben született katonakötelezetteket és az 1891. évbeli születésű népfelkelőket, hogy jelentkezzenek. A sorozás febr. 18-án kezdődik. Iparosok és kereskedők segélyezése. Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány az alábbi hirdetményt teszi közzé.: A hadbavonult iparosok családjai és a háború folytán üzemük beszüntetésére kényszerült iparosok és kereskedők, ha olyan szerencsétlen helyzetben vannak, hogy segélyezés nél- köl legszükségesebb életfeltételük sincsenek biztosítva, jelentkezzenek f. hó ,27-én d. e. 10—12 óráig a rendőrfőkapitányságon Dr. Nagy József iparhatósági biztos, rendőrfogalmazónál. Ugyanott jelentkezzenek a segélyre utalt családos munkások, lereske- i delmi alkalmazottak és magántisztviselők.
